Évekkel ezelőtt, egyik üzleti útjáról hazatérve, egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között adott neki egy játékautót, ami világított a sötétben.
Miután a feleség megkapta az ajándékot, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A feleség ezt mondta magában: “Ez biztosan csak tréfa lehet.” A férje kiábrándultan jegyezte meg: “Azt hiszem, becsaptak.” Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játékautó oldalán.
Elvitte egyik barátjához, aki ismerte a nyelvet és elolvasta neki az utasításokat: “Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben.” Ezért másnap odatette az ajándékot a déli ablakba. Azon az estén, amikor kikapcsolta a villanyt, a kis játékautó ragyogó fényt árasztott.
Az asszony férje meglepve kérdezte: “Mit csináltál vele?” Ezt válaszolta: “Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak.”
Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyénnek is állandóan a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljék az ő fénye és ragyogjon a sötét világban.
Kapcsolódó bejegyzések:
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Fogd fel, és fogadd el
KI A BŰNÖS ? /tanmese/
D. L. Moody: TANITÁSOK 2.