Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 

 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 

 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 

 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 

 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 

 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 

 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.

 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. 

 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?  Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.  Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.  Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében.  De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradsŠgos munkájából.  Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt.  Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság.  De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.  Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz.  Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság!  Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik.  Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?  Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

Préd 3,1-22.

ÚTKÖZBEN

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.

(Préd 3,1-2)

Ezek az ősi szavak a Prédikátor könyvéből új jelentést adnak minden évszaknak és minden tevékenységnek. Minden szópár ellentéteket sorakoztat föl. Sok minden történik szeretet és gyűlölet, sírás és nevetés, gyász és tánc között. A szélsőségek között megtaláljuk az évszakokat, amelyek változnak, egymásba fordulnak. Közben a gyerekek felnőnek, a szülők megöregszenek, és egy új generáció indul el. 

Mindannyian szembekerülünk választásokkal, amelyek új életszemléletre és életvezetésre kínálnak lehetőséget. A dolgok másképpen alakulhatnak, mint ahogy vártuk. Váratlan események látszólag "a semmiből" jönnek. 

Ismerem az élet kezdetét; a vég óhatatlanul eljön. Középen vagyok, az első és az utolsó, nyár és tél között. Úgy találom, az évszakok változásánál fontos, hogy nyitva legyünk az Isten kínálta lehetőségekre. Az ültetés megtörtént, de a betakarítás még nem fejeződött be. Most van a növekedés ideje.

Imádság: : Urunk, útközben vagyunk. Segíts, hogy tanuljunk minden időben. Bízunk örök jelenlétedben. Ámen.

Bárhol vagyunk az életben, van idő a növekedésre. 

Judith Krum (Vermont, USA)