I. János. 2, 18. és 28.

,,Fiacskáim, itt az utolsó óra: maradjatok őbenne: hogy mikor megjelenik: bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor".

Valamennyien tudjuk: hogy az időnek volt kezdete és lesz vége, ugyan így van életünkben is, első és utolsó óra. Bizonyára a legtöbb ember, kíváncsi arra, vajon mit rejteget, élete utolsó órája! Örömöt-e, vagy szomorúságot.

Születéssel kezdődött első órája és halála pillanatában ér véget, utolsó órája.

Kétnapos egyiptomi apostoli látogatása előtt, április 27-én este a szentatya ellátogatott a római Santa Maria Maggiore-bazilikába, ahol a Salus Populi Romani (A római nép megmentője) kegykép előtt imádkozott.

Immár hagyománnyá vált, hogy Ferenc pápa minden nemzetközi útja előtt felkeresi a római bazilikát, hogy rövid imában kérje Szűz Mária oltalmát és támogatását.

Greg Burke szentszéki sajtószóvivő április 27-én Twitter-üzenetben és egy fotóval tájékoztatott a látogatásról: „Ferenc pápa ma este, útját megelőzően a Santa Maria Maggiore-bazilikában imádkozott a Salus Populi Romani-ikon előtt.”

Az Assisi Szent Konvent ferences közössége április 27-én bejelentette: kiemelt figyelemmel és imával követik a pápa egyiptomi látogatását.

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”

Zsoltár 16,11

„Az örökkévaló világ dicsősége feltárult előttem. El kell mondanom neked, hogy érdemes elnyerni a mennyet. Életed célja legyen, hogy beilleszkedj a megváltottak, a szent angyalok és a világ Üdvözítőjének közösségébe. Ha csak egyszer is megpillantottuk volna az égi várost, sohasem akarnánk ezen a földön lakozni.

 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket,  és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.  Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.

„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."

Máté 5,12

Amikor megtalálták nála a kabátjába varrt biblialapokat, már nem félt, a sorsa eldőlt. A futástól kisebzett lába, az ütésektől kirepedt ajka még fájt, de a heves szívdobogás, a jegesen szívébe markoló rémület már a múlttá vált. Sajnálta, hogy a „kedves” fogadós csak színből érdeklődött a tan felől.

Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?

Ezékiel próféta könyve 33:11

1505 nyarán a fiatal Luther Mártont, amint éppen hazafelé tartott a mezőn, hatalmas vihar lepte meg.

 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.  Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,  sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát s-m látta, hanem még rosszabbul lett;  amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,  mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."  s azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.

Az evangéliumot alázattal kell hirdetni, legyőzve a kevélység kísértését – buzdított a szentatya április 25-én, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, melyen jelen voltak a C9-nek nevezett kilenctagú bíborosi bizottság tagjai is.

Ma Szent Márk evangélistának, az alexandriai egyház alapítójának ünnepe van. Felajánlom ezt a szentmisét testvéremért, II. Tavadroszért, az alexandriai koptok pátriárkájáért, kérve az Úr kegyelmét, hogy áldja meg egyházainkat a Szentlélek bőségével – hangzott el a szentmise elején.

„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

 (János evangéliuma 3. fejezet 21. vers)

Ez a sor egy éjszakai beszélgetés utolsó mondata. Nikodémus, a főtanács előkelő tagjaként félelemmel vegyített érdeklődéssel az éj leple alatt kereste fel Jézust.

Tette mindezt azért, mert egyrészt vágyott arra, hogy többet megtudjon arról az egyszerű galileai tanítóról, aki úgy tanít Isten országáról, mint akinek hatalma van, akinek megjelenése testi-lelki gyógyulást hoz mindenfelé.

A népszerű televíziós kommentátorral, műsorvezetővel a családról, a hitről, a reformáció ötszázadik évfordulójáról, a média szerepéről, és természetesen a futballról beszélgettünk.

– Felmenői között Gundel János és Gundel Károly híres vendéglősök voltak. Az Ön hivatása távol esik a gasztronómiától. Hogyan őrzi mégis a nagynevű család örökségét?

– Valóban, a hivatásom megválasztásában a családi hagyományok nem sok szerepet játszottak, már csak azért sem, mert az egykori családi vendéglő a születésem idején már régen állami kézben volt.

„Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát” (Máté 18:27)

Isten Igéje három okot is ad, amiért kell elengednünk a sérelmeinket, megbántódásunkat, haragunkat, amiért meg kell bocsátanunk. El kell engednünk, ahelyett, hogy újra és újra felsorolnánk. Íme három ok, miért kell megbocsátanunk:

1.    Mert Isten megbocsát neked

Máté 18-ban Jézus elmond egy történetet egy királyról, aki megbocsát a szolgájának.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!  Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.  Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?  Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.”

Máté evangéliuma 25:14-15

Milyen igazságtalannak tűnik Isten – gondolhatnánk, amikor a talentumokról szóló példázatot olvassuk. Miért van az, hogy a gazda egyik szolgáját olyannyira értékeli, hogy 5 talentumot ad neki, míg a másikat annyira becsüli, hogy csak 1 talentumot kap?

Április 23-án, vasárnap ünnepeljük az Isteni Irgalmasság napját. Az ünnepet Szent II. János Pál pápa vezette be 2000-ben, Szent Fausztina Kowalska, az isteni irgalmasság apostola szentté avatásán.

Az ünnep elválaszthatatlanul kötődik Krisztus feltámadásához, ezért döntött úgy Wojtyła pápa, hogy húsvét második vasárnapjára teszi. Minderről II. János Pál szentté avatásának posztulátora, Slawomir Oder prelátus beszélt a Vatikáni Rádiónak. Mint mondta: rendkívüli összhang van Ferenc pápa és II.

Marto Ferencet és Jácintát, a fatimai kis pásztorgyerekeket május 13-án avatja szentté – jelentette be Ferenc pápa az április 20-án délelőtt megtartott rendes, nyilvános konzisztóriumon, amelyet szentté avatási ügyekben hívott össze a Vatikánban.

A szentté avatásra a pápa portugáliai apostoli útja során kerül sor, amelyet a fatimai Szűzanya jelenéseinek centenáriuma alkalmából tesz május 12-én és 13-án. Boldog Marto Ferenc és Jácinta a 2005-ben elhunyt Lúcia nővérrel együtt voltak tanúi a Szűzanya jelenéseinek.

"... Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.

Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.

A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.

Április 19-én az általános kihallgatás keretében a feltámadt Jézusról, a feltámadásról mint a hit alapjáról elmélkedett a szentatya, folytatva a keresztény remény témájának szentelt katekézissorozatát. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma a húsvét fényében találkozunk egymással. Néhány napja ünnepeltük a húsvétot, de a liturgiában továbbra is ünnepeljük. Ezért a keresztény reményről szóló katekézissorozatban ma a feltámadt Krisztusról, a mi reményünkről szeretnék beszélni nektek úgy, ahogyan Szent Pál bemutatja a Korintusiaknak írt első levelében (vö.

„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”

János első levele 4.

„Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt.”

(Lukács evangéliuma 24. fejezet, 6. vers)

Évente rengeteg turista keresi fel, valami különös élményre várva Jeruzsálemben a Damaszkuszi kapuval szemben lévő Sírkertet. Majd bent a rendezett virágágyások, és elcsendesedésre kialakított helyeken kívül nem talál mást, mint egy egyszerű, két részre osztott sziklába vájt üreget.

"Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát."

1Péter 2,5

Amikor elolvastam ezt a bibliaverset, akkor egy idős, hívő házaspár jutott eszembe, akikkel egy bibliatáborban ismerkedtem meg. Szinte tapintható volt kettejük között a szeretetkapcsolat. Elmondták azonban azt is, hogy nem volt ez mindig így az életükben. Először a néni találkozott a Biblia tanításaival, s megszületett a szívében a vágy, hogy szeretne úgy élni, ahogyan azt megismerte.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.

Róm 8,28-29.

LEGROSSZABBÓL A LEGJOBBAT

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.

„Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

János evangéliuma 8:34-36 

Ünnep van ma. A legnagyobb. Ünnepe annak, hogy nem vagy többé szolga, hanem Isten gyermeke. Ünnepe annak, hogy a Mindenható nem az, akinek Sátán hazudta. Ünnepe a második esélynek. 

Hát szabadulj meg a terheidtől!

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban."

Filippi 4,19

"Az én istenem a pénz." - mondta. - "és ha tudni akarod, mindent megad nekem, amit csak akarok. Pénzen mindent meg lehet vásárolni, mert VAN AZ A PÉNZ, amiért bárki, bármire hajlandó. Pénzen megveheted a legjobb dolgokat, amit az élet adhat neked. Ha van belőle sok, tiéd a legjobb ház, a legmenőbb autó. Akkor mindig király ruháid vannak, tiéid lesznek a legszebb ékszerek és a legmenőbb cuccok.

Április 13-án, nagycsütörtök délelőtt Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartotta a krizmaszentelési misét több ezer pap jelenlétében. A papság a szentmisén megújította a szenteléskor tett ígéreteket.

Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. (Lk 23,42)

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. Először mindketten csúfolták őt, azonban egyikük figyelni kezdte a Megváltót.

Hallotta, amint imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Ez megrendítette, ilyet még nem hallott.

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be krizmaszentelési szentmisét április 13-án délelőtt. A liturgiában a főegyházmegye lelkipásztorai megújították papi ígéreteiket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a szent három nap ünneplését. Erdő Péter bíboros az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papságával és az egyházmegye területén szolgáló szerzetes papokkal közösen mutatta be a szentmisét, melyen koncelebráltak Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, Snell György és Cserháti Ferenc, valamint teljes papsága, és együtt ünnepeltek a főegyházmegye diakónusai is. 



Erdő Péter homíliáját teljes egészében közöljük az alábbiakban:

Kedves testvéreim a püspöki és a papi rendben! 
Kedves diakónus testvérek! 
Krisztusban kedves testvérek!

Jézus tanítványaival elfogyasztotta a pászka vacsorát, utána kiment a Getsemáne-kertbe. Kiválasztott három tanítványt, és kérte őket, hogy virrasszanak vele, mert nagyon vágyott az együttérzésre, a megértésre. Amíg Jézus imádkozott és vért verítékezett, a tanítványok elaludtak. Jézus háromszor könyörgött, a tanítványok háromszor hagyták őt cserben. Júdás az áruló, egy csapat élén közeledett.

Üdvözlégy Mester!

"De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."

Máté evangéliuma 26:29

Jézus azon az éjszakán nagyon félt. Néhány órával később vért verejtékezett a Gecsemáné kertjében. Tanítványai elfutottak, Ő pedig azt az utat készült végigjárni, ahol senki nem járt Előtte, de senki soha többet nem is tudja ugyanazt a szörnyű poharat ugyanúgy kiinni, mint Ő. 

Azon az utolsó vacsorán mégsem Magával törődött.

"Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz!"

Jeremiás próféta könyve 33:3

Olyan 10-12 éves fiúcska voltam, mikor egyszer egy csöndes baranyai faluban sétálgattunk édesapámmal. Ráértünk, így szóba elegyedtünk egy a kapujában nézelődő asszonnyal. Valahogy úgy alakult a beszélgetés, hogy hamar kiderült édesapámról, ő hívő ember.

Az asszony szemmel láthatólag nyugtalan lett.

„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.”

 (Példabeszédek könyve 17. fejezet 17. vers)

Mivel Isten társas lénynek teremtett minket - „Nem jó az embernek egyedül lenni.” (1Móz.1:18) – születésünktől fogva bennünk van a vágy, hogy tartozzunk valakihez, hogy legyen valaki, aki megért, aki elfogad, aki szeret.

S milyen paradox, hogy miközben mély, tartalmas kapcsolatokra vágyunk, saját magunk ellenségeiként felelőtlenül hagyjuk elsorvadni, vagy épp tudatosan szakítjuk el a társas kötelékeinket, míg teljesen magába szippant a végtelen magány.

Virágvasárnappal megkezdődött a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét. Összeállításunkban a külhoni püspöki székhelyeken április 9-én bemutatott ünnepi szentmisékről olvashatnak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagyváradi Egyházmegye

Urunk szenvedésének vasárnapján, a nagyhét első napján barkaszenteléssel kezdődött az ünnepi szertartás a nagyváradi püspöki palota előtti téren. Urunk szenvedéstörténetét, a passiót a székesegyház kórusa énekelte Szent Máté evangéliuma szerint, Kristófi János karnagy vezetésével.

Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus írását, liturgikus jegyzetét adjuk közre.

„Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" – mondja prófétai lélekkel Tamás apostol, amikor Jézus, nem sokkal szenvedése előtt útra kel, hogy feltámassza Lázárt (Jn 11,16). Tamás felbuzdulásának vagyunk részesei mi is, amikor nagyhéten útra kelünk, hogy a szent három nap szertartásain keresztül végigjárjuk Jézus utolsó útját. Bevonulunk vele Jeruzsálembe; megmossa a lábunkat, asztalhoz ültet minket, megtöri nekünk a kenyeret, és kezünkbe adja az ünnepi kelyhet.

 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.  Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba."  Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.”

Máté evangéliuma 18:11

Nem azért jött, hogy a hibáidat keresse árgus szemekkel. Nem azért, hogy kimondja feletted a lesújtó ítéletet. Nem azért, hogy elvegye az életkedvedet azzal, hogy megugorhatatlan mércét állít eléd. Nem azért, hogy fejedre olvassa minden bűnödet, hibádat, rossz döntésedet.

Valakit várunk…

Sajátos ellentét feszül a jeruzsálemi bevonulás hozsannája és a passió Barabása között. Egyetlen liturgia keretén belül áll elénk a hozzánk érkező Megváltóval szembeni két lehetséges magatartás: az elfogadás és a visszautasítás. A hozsanna egyszerre segítségkérés és ujjongás, örömdal, hisz az ember a hite révén már a kimondás pillanatában tudja: az Úr megszabadít engem, minket. Szó szerinti fordításban maga a Jézus név is ezt jelenti: Isten megsegít.

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. …nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” (Lukács 19,41,42,44b)

Ha azután kezdünk el kutakodni az evangéliumokban, hogy hányszor látjuk Jézust sírva fakadni, akkor a Lázár történetén kívül (János 11,35) nem igazán találkozunk hasonlóval.

Pedig lett volna még oka többször is a sírásra: nem olvasunk arról, hogy sírt volna a megkísértés pusztájában, ahol minden bizonnyal kemény harcot vívott a nagy szétdobálóval, a sátánnal.

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.  Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

A Magyar Kurír és az Új Ember zarándoklatot hirdet a jubileumi Szent László-évben Nagyváradra, a lovagkirály városába és nyughelyére május 13–14-én (két nap, egy éjszaka).

Utazásunk célja, hogy részesei legyünk a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és a partiumi magyarság által szervezett Szent László-zarándoknapnak, melyet húsvét ötödik vasárnapján, május 14-én tartanak.

Részt veszünk a jubileumi év erdélyi csúcspontjának számító ünnepi búcsús szentmisén, melyet Erdő Péter bíboros, prímás számos hazai és határon túli főpásztor jelenlétében mutat be délelőtt 11 órakor a nagyváradi székesegyházban.

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten."

Zsoltár 31,6

Milyen sokféleképpen volt, van jelen az Isten az életünkben?

- A család, ahova születtem:

Jelen volt a hit és a hitetlenség, a szeretet és a szeretetlenség, az elfogadás és az elutasítás. Bár javarészt ateista nevelésben részesültem anyai nagyanyám templomba járó asszonyként megtanított minket, unokáit a fontos imádságokra.

„Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképpen űzhetem én ki őket? Ne félj tőlük; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Fáraóval és mind az Egyiptombeliekkel.”

(Mózes 5. könyve 7. fejezet 17-18. vers)

Egy konferencián, melyet a világ legsikeresebb és leggazdagabb üzletembereinek rendeztek, egy fiatal riporter odalépett az egyik legnagyobb bank igazgatójához és faggatni kezdte:

- Elárulná, mi áll sikerei mögött?

Április 6-án, csütörtök reggeli homíliájában a pápa a napi liturgia olvasmányai kapcsán Ábrahámról elmélkedett. Arra szólított, hogy álljunk meg és gondoljuk végig, hogyan jelenik meg életünkben Isten szeretetének szépsége a próbatételek idején is.



Az olvasmány (Ter 17,3–9) arról a szövetségről szól, amelyet Isten kötött Ábrahámmal, akit a mai evangéliumi szakaszban (Jn 8,51–59) Jézus és a farizeusok atyjuknak neveznek, mert ő nemzette azt a népet, amely ma az Egyház – kezdte homíliáját a szentatya.

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. 

 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. 

 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. 

 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. 

 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. 

 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. 

 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

"Vallomással tartozom. Randizok valakivel, pedig nős ember vagyok. Ez a lány csodálatos teremtés. Szép, okos, ötletes, erős és szilárdan hisz Istenben. Imádom őt vacsorázni vinni, meg moziba, színházba, és sosem mulasztom el elmondani neki, milyen szép szép. Öt percnél tovább sosem tudok rá haragudni, és a mosolya mindig beragyogja a napomat, akármilyen ramatyul érzem magam.."

"..Néha váratlanul betoppan a munkahelyemre, pompás ebédet kanyarít, vagy meglep valamivel, amit ő sütött.

Április 5-én délelőtt a szentatya arra biztatta a Szent Péter téren egybegyűlt hívőket, hogy mások előtt is tárják fel reményük okát, vagyis azt, hogy Krisztus él és működik bennük, és semmilyen helyzetben sem hagyja magukra őket. A katekézist teljes terjedelmében közöljük.

Amikor egy igehirdetésben elhangzik a pénztárca kifejezés, az ember kissé szkeptikussá, zárkózottabbá, tartózkodóbbá válik, és arra gondol, most biztosan a szegény eklézsiáról és az adományok fontosságáról esik majd szó.

Már le is játszódik lelki szemeink előtt, ahogy a dörgő hangú prédikátor a szószéket ütögetve serkent anyagi javaink felajánlására és bőségesebb adakozásra.

Gyülekezetünk egyik presbitere, Kiss Géza egyik igehirdetésében is elhangzott a varázsszó, de ebben az interpretációban még sosem hallottam az erszényt emlegetni.

Ne csak hovatartozásunk jeleként hordjuk a keresztet, mint egy jelvényt, hanem úgy tekintsünk rá, mint az Isten jelére, aki bűnné lett, hogy üdvözítsen minket – emelte ki homíliájában a pápa április 4-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A napi evangéliumi szakaszban (Jn 8,21–30) Jézus háromszor mondja el a farizeusoknak: „meghaltok bűneitekben”, mert bezárták a szívüket, és nem értették meg az Úr misztériumát. Saját bűneinkben meghalni rossz dolog – hangsúlyozta a pápa.

„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.”

 (Jeremiás könyve 1. fejezet 7. vers)

Ó, milyen végtelenül türelmes az Isten! – volt az első gondolatom mai Igénk kapcsán. – hogy nem fáradt bele a kicsinyhitű, kétkedő nehézajkú Mózesek, a mindig bátorításra szoruló Józsuék, az örökké jelet kívánó Gedeonok, a meghalni kívánó Illések, a tapasztalathiányos fiatal Jeremiások, az önmagukat újjászületésre képtelennek tartó idős Nikodémusok, a… állandó nyafogásába.

„A szeretet és hűség találkoznak,igazság és béke csókolgatják egymást.”

Ezek az igei gondolatok számomra csodálatos gyöngyszemek. Szinte képi formában megjelenik előttem és lejátszódik a jelenet. Mennyire szép és nemes szavak!

Itt szeretnék kitérni egy kicsit a Lélek gyümölcsére.

Hűség:Szövetséges viszonyon belül a kötelező és elvárt magatartás a másik fél irányában.

 „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

(János evangéliuma 14. fejezet 21. vers.)

Két életkép a szeretet és az engedelmesség viszonyáról:

1. életkép: Szerelmespár ül egymásba kapaszkodva egy padon a tavaszba öltözött park közepette.

Militáns muzulmán csoport tagjaként harcolt Szíriában, ma keresztény imacsoport vezetője.

Bashir Mohammed beismerte: valaha a szíriai polgárháborúban harcolt muzulmán társaival együtt. Most Isztambulban él, és lakásában gyűlnek össze barátaikkal imádkozni.

Négy évvel ezelőtt még az iszlám dühödt és elszánt követője volt, aki kész volt a hitéért ölni is – ezt állítják róla szomszédai és felesége is.

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik… (János10:4)

Láttál már libapásztort? Úgy tereli a libákat, hogy utánuk megy, igaz? Na és a juhok pásztora?. A juhpásztor a nyáj előtt jár, a juhok pedig követik őt.

Jézus a mi pásztorunk, mi pedig az Ő nyája vagyunk. Ő nem űz, vagy hajt minket, hanem vezet. A törvénykező emberek hajtanak másokat. Jézus vezet. Ő előttünk megy. Nem olyan, mint az őrmester, aki azt mondja: „Emberek, keljenek át a tavon!

Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 

 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van.