"Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz!"

Jeremiás próféta könyve 33:3

Olyan 10-12 éves fiúcska voltam, mikor egyszer egy csöndes baranyai faluban sétálgattunk édesapámmal. Ráértünk, így szóba elegyedtünk egy a kapujában nézelődő asszonnyal. Valahogy úgy alakult a beszélgetés, hogy hamar kiderült édesapámról, ő hívő ember.

Az asszony szemmel láthatólag nyugtalan lett. Elkezdett magyarázkodni, hogy ő milyen vallásos, és hogy mennyire komolyan veszi a hitét, és hogy nálánál jobban senki sem ismerheti a Bibliát – mindezt oly módon, hogy közben levegőt is alig vett.

Olyan érzésem volt, mintha túl akarta volna licitálni bennünket. Néhány perc dicsekvés után édesapám ráunt a dologra, és huncut mosollyal elhatározta, megnézi, mi van a fellengzős szavak mögött.

– Néni, ha annyira tetszik ismerni a Bibliát, akkor mondja meg nekem, ki volt Izrael első királya?

Az asszon hirtelen elakadt. Néhány kínos másodpercig zavartan kereste a szavakat, majd hirtelen fölvillanyozva – mint a diák, akinek eszébe villan felelés közben a jó válasz – kivágta magát:

– Hát Heródes király.

Nyílván való, hogy Heródes nevét hallotta legtöbbször, hiszen előfordul a karácsonyi, illetve a húsvéti történetben is. Habár két különböző személyről van szó (Nagy Heródesről és fiáról, Heródes Antipaszról), de ez az apróság több ezer év távlatából igazán lényegtelen mellékszálnak tűnhetett. És bizonyára az is csak kicsinyes szőrszálhasogatásnak hatott, amikor édesapám Saul király nevét emlegette, aki több mint 1000 évvel előzte meg Krisztus korát. Az asszony szemmel láthatólag dühbe gurult, és míg édesapám és én lassan tovább baktattunk, ő még sokáig kiabált utánunk:

– Nehogy azt higgye, hogy annyira okos. Mert nálam biztosan nem ismeri jobban a Bibliát. Hiszen én rendszeresen járok istentiszteletre, és különben is idősebb vagyok magánál…

A Biblia valóban arról beszél, hogy „kiáltsunk”. Csakhogy nem az embertársunk után, hogy bizonyítsuk fölényünket, hanem Istenhez, aki „hatalmas és rejtett dolgokat” akar kijelenteni nekünk.

A Mindenható azonban csak akkor tudja föltárni igazságait, ha beismerjük, hogy nem tudunk eleget. Amíg mi ismerjük a legjobban a Bibliát, vagy legalább is, amíg jobban ismerjük a Bibliát, mint a másik, addig Isten nem tud velünk mit kezdeni, addig a „hatalmas és rejtett dolgok” sötétben maradnak előttünk.

A Teremtő azoknak nyilatkoztatja ki magát, akik beismerik, még alig értenek valamit a világegyetem rejtélyeiből. Kiáltsunk mi is ma reggel Istennek:

– Keveset tudunk és még azt sem értjük igazán, de vágyakozunk kinyilatkoztatásodra, Urunk! Jelentsd ki nekünk „hatalmas és rejtett dolgaidat”!