Turisták belépnek, kimennek…

Századok belépnek, kimennek…

Szép ősi templom, wittembergi.

Új meg új gyülekezet zengi

dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,

áhítattal én is megállok.

Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,

gót íveket és szárnyasoltárt

csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,

s valamit számonkér a mától.

Gyülekezete vele szemben

szavát issza, figyeli csendben.

Az evangélium első hirnökeihez hasonlóan Luther is szegény család sarja

volt.Szülei nagy gondot forditottak gyermekeik nevelésére és iskoláztatá-

sára.Igyekeztek megtanitani őket Isten ismeretére és a keresztény

erények gyakorlására.

Egyetemi évei alatt mindennél nagyobb örömöt talált Isten Igéjének kuta-

tásában.Rábukkant egy Bibliára,ami a kolostor falához volt láncolva,és ide

sűrűn eljárt.

,,Igazán kegyes szerzetes voltam - mondotta később - szigorúbban követ-

tem rendem szabályait,mint azt ki tudnám fejezni.Ha egy szerzetes egyál -

talán elnyerheti a mennyet szerzetesi cselekedetei által,én minden bizonnyal jogot szereztem rá...Ha még sokáig tartott volna igy,halálra sa-

nyargatom magam."

A kegyes Staupitz megnyitotta előtte Isten Igéjét.Kérte,hogy ne önmagára

nézzen,hanem bűnbocsátó Megváltójára,Jézusra:,,Ne gyötörd magad bű-

neid miatt,hanem vesd magad a Megváltó karjába!

Isten Igéje hosszú századokon át lepecsételt könyv volt,és a - valdensek

bibliaforditását kivéve - csak az iskolázottak által ismert nyelven szólalt meg.

A XIV.században ,Angliában felkelt a,,reformáció hajnalcsillaga".Wiclif János

nemcsak az angliai hanem az egész keresztény világ előhirnöke volt.

Wiclif mint az oxfordi egyetem teológiaprofesszora,Isten Igéjét az egyetem

tantermeiben is prédikálta,olyan lelkiismeretesen,hogy az ,,evangélium

doktora "cimet kapta.De életének fő munkája a Szentirás angol nyelvre való leforditása volt.Azt akarta,hogy Angliában mindenki anyanyelvén ol -

vashasson Isten csodálatos tetteiről.Sok üldöztetésben volt része az egyház vezetői részéről.Mig végül,alig hatvan évesen,súlyos betegségben

elhunyt.

 Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? 

Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 

 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. 

 Megóv engem sátrában a veszedelem napján.

Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza

a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt

milliók végső tisztelgését hozza,

úgy mentem el rajvonaluk előtt.

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel

a hadrakelt hit zord hadnagyai,

a Vilmosok! és Coligny és Cromwell

– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...

Hátrálnom kellett közelükből: mindet

nem fogta össze csak messzibb tekintet.

Fölhúzódtam a kert felé, a fákig

s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

,, És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.

Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.

8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. 

9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. 

10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 

11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. 

12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 

13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 

14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.

 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,  Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!  Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta,  ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre.

Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta:

Elég most már, URam!

 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.  És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.

Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." A trónuson ülő ezt mondta:

"Íme, újjáteremtek mindent".

 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.

 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.

Magasan a levegőben lassan úszott egy re­pülőgép. Azok, akik a repülőtéren voltak, amikor a gép felszállt, már alig hallották a gép zúgását. A gép nyugodtan haladt a ki­szabott irányban. De a repülő nem volt olyan nyugodt, mint kellett volna.

Bosszan­kodott a kislánya miatt, akit egyébként na­gyon szeretett. Biztosan ott állt még édes­anyjával a repülőtéren s néztek a zúgó re­pülőgép után.

 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok.  Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.  Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.

Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."Lk 18,15-17.

A HIT KÉPE

Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.

Szabó Lőrinc -

MEGLEPETÉSEK

Gyanútlan vers október 15-én

Szájon csókol a pillanat,

másik kést üt a szivedig,

a harmadik halk telehold,

szív rózsája a negyedik,

van tömör-édes, mint a méz,

van lángvető csipkebokor,

van, mely egy elnémúlt világ,

van, mely kurjongat, mint a bor,

van, melyet észre sem veszünk,

hallhatatlan, sóvár zene,

van mindenüttjelenvaló,

van szétvivő mindenfele,

ez tűz, mely Földet nyal körűl,

az egy katicát tapos el,

van gyermekkorba kérdező,

van, mely Afrikából felel,

van, melyben villájával az

ördög felszúr a föld alól,

van atomgáz, bombahalál —

s van legvégső csömör, mely oly

bambán, szeliden néz, olyan

öklendtetőn és kedvesen,

mint kifliből a svábbogár,

mint kolbászból a birkaszem.

 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra."  Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.  Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt.

Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot.

A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak. Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni.

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.  Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.  Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e?

 Azután ezt a példázatot mondta Jézus: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.  Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?  De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.

 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba.  De amikor a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. 

 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk".

 Jézus magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 

 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, 

 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. 

Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. 

Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.

 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!"  És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.  Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek!

Egy verőfényes nyári napon egy fiatalember támaszkodott a híd kőkorlátjára. Sötét tekintettel meredt a keskeny, de sebes sodrású folyóra. Boldogtalan volt.

Mélyen sóhajtott.

Egy asszony ment el mellette, és amikor ezt a boldogtalan embert meglátta, megállt mellette s nézett le a folyó csillogó vizére.

Mélyen hívő asszony volt s minden alkalmat megragadott, hogy szolgáljon. Halkan, de mégis úgy, hogy a fiatalember is hallja, megszólalt:

— Milyen gyönyörű itt minden!

Zsolt 117.

1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! 

2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!

KÖSZÖNÖM ÉS HÁLÁS VAGYOK

Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor minden-ért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5,20)

Egy szárnyait bontani még nem tudó, pelyhes tollú, rémült kis galamb gubbasztott előttem az öreg, kerti diófa nyújtózkodó árnyékában.

„Az orvos azt mondta, három hét van hátra az életemből, ez pedig túlságosan kevés idő ahhoz, amit – néhány jó ember szerint – még meg kellene tennem.”

Egy húszéves lány szavai ezek, amelyek a kórházi ágyán hangzottak el.

Amikor a látogatója egészségi állapota felől érdeklődött, a lány teljes nyíltsággal elmondta az orvos véleményét.

– Gondolom, akkor sokat töprengsz azon, hova fogsz kerülni a halálod után.

– Nem, éppen ellenkezőleg.

URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 

 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.Zsolt 89,1-3.

BIZTONSÁGBAN ISTENNÉL

Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (Zsolt 100,5)

17 éves koromban elváltak a szüleim. Anyukám elköltözött, és otthagyott engem apukámmal, aki nagyon nehéz időszakon ment át a válás miatt.

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 

 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 

 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. 

 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. 

 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 

 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. 

 Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket.

Augustus Montague Toplady (1740-1778) angol igehirdető szerezte a fenti címmel kezdődő, sokak által ismert ének szövegét.

Toplady 16 éves volt, amikor édesanyjával Írországba utazott. Egyszer egy nagyobb csűr mellett mentek el, ahol istentiszteletet tartottak, s ők oda betértek.

Ott Isten Igéje úgy megragadta, hogy ifjú életét egészen Jézus uralma alá helyezte.

Két fiatalember tanult egy angol egyetemen: az egyik jogot, a másik természettudományt. Igen jó barátok voltak; talán azért, mert ellentétes jellemmel rendelkeztek.

A jogász nagyon szolid életet folytatott, szorgalmas volt, és így gyorsan haladt előre tanulmányaiban.

A másik ezzel szemben szerette a bort, a lányokat, a nótázást, és külsőleg vidám, gondtalan embernek látszott Könnyen jutott pénzügyi nehézségekbe, ügyessége és jókedve révén azonban csaknem mindig megtalálta az abból kivezető utat.

 Az ezráhi Étán tanítókölteménye. 

 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 

 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.

 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 

 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat!

Azt mesélik, volt egyszer egy ateista, aki leesett egy szikláról.

Zuhanás közben azonban elkapta egy kis fa ágát. Mi közben ott lógott a felette lévő ég, és az ezerlábnyi mélységben lévő sziklák között, belátta, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni.

Ekkor eszébe jutott valami:

- Isten! - kiáltott torka szakadtából.

Csend. Semmi válasz.

- Isten! - kiáltotta mégegyszer. - Ha létezel, ments meg és én megígérem,

hogy hinni fogok benned, és másokat is a te hitedre fogom tanítani.

Elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.  Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek?

 Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. 

 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. 

 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. 

 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. 

 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. 

 Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

– Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás.

Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség.

Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el

De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.  Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,  hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.Róm 13,11-14.

Egy afrikai kisfalut megtámadott egy ellenséges törzs.

Mindenkit megöltek, sokakat meg is ettek. Egy falusi kisfiú azonban épp bogyókat és magvakat szedett az erdőben.

Ő elkerülte a vérengzést.

Amint hazajött, megpillantotta a szörnyű pusztítást és elájult.

Mikor magához tért, egy német baptista gyülekezeti házban volt. A helyi lelkész családja befogadta. Náluk nevelkedett szeretetben, igazságban, hitben.

Néhány év múlva az Úr Németországba szólította a családfőt szolgálatra.

Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názeretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb;  a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." 

A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába.  Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. 

 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát:  "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."Mk 1,9-15.

 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.  Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.1Jn 3,16-18.

Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki.

Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt.

 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.  Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." 11 "Én vagyok a jó pásztor.

"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

   Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért.

Jézus mondja:"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.

 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.