Több mint százan, köztük kormánytagok, történelmi egyházak képviselői emlékeztek a második világháborúban elhurcolt, meggyilkolt zsidókra a Cipők a Duna-parton című emlékműnél január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján.

Megosztásiwiwfacebookgoogle+twitterElküldNyomtatAAA

 

„Hátrahagyott üres cipők a Duna-parton... Egykor férfiak és nők álltak itt, zsidó honfitársaink. Élni akartak.

A nyilasterror idején a Dunába lőtték őket" – a megemlékezésen Mikola István arról beszélt, a többségi társadalom több mint hét évtizeddel ezelőtt alapvető zsidó-keresztyén értékeket adott fel, nem volt elég bátor, hogy megvédje honfitársait.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

 
Napról napra megéljük az irgalmasság szentévének lényegét. Irgalmával az Úr vezeti lépteinket, amikor áthaladunk a szent kapun, elénk jön, hogy mindig velünk maradjon, hiányosságaink és ellentmondásosságaink ellenére. Ne fáradjunk bele soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb örömmel éljük meg hitünket.

„Az örömhír mindenkié”

 

1. Jézus elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok”. Rendben, de melyik írás? – kérdezhetjük. A mai evangéliumi szakasz a múlt vasárnapinak a folytatása: Jézus szombatonként Galilea zsinagógáiban tanít, majd hazatérve Názáretbe ezt a részt olvassa fel: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje” (Iz 61,1–2; 29,18; 58,6).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.

–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”

Ézsaiás könyve 54:13

Fiam még nem volt 3 éves, mikor az első prédikációját megtartotta. Éppen szünet volt a közösség imatermében, mindenki kötetlenül beszélgetett. Fiam megragadta az adandó alkalmat, a széksorok és az emberek lábai között előrelopakodott, és egy óvatlan pillanatban a szószék mellé állt (mivel mögüle még nem látszódott volna ki).

A Szentatya január 29-én, a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén az olvasmány történetéhez fűzte a gondolatait, mely Dávid király és Betsabé bűnös kapcsolatát írja le.

 

Kérni kell az Istent, hogy amikor az emberi gyengeség a bűnre indít bennünket, az ne alakuljon át korrupcióvá – hangsúlyozta a pápa. – Sokféleképpen lehet vétkezni, de mindenért lehet kérni Isten bocsánatát, és kétség nélkül tudnunk kell, hogy elnyerjük azt.

A legrosszabb dolog azonban az, ha a bűnösnek nincs már szüksége a megbocsátásra, mert megelégszik a hatalmával, amellyel megalapozza a korrupt magatartását – figyelmeztetett Ferenc pápa.

„Szent László lánya, Árpád-házi Szent Piroska – a bizánci birodalom legnagyobb, legszentebb és legtiszteltebb császárnéja” címmel szervezett konferenciát a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség és a Szent Teodóra Közösségi Központ január 28-án a nagyváradi Szent László Líceumban.

 

Köszöntőjében Vadas Krisztián, a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség szervezőlelkésze annak okaira világított rá, hogy közössége miért Árpád-házi Szent Piroskát választotta védőszentjének: kötődik Nagyváradhoz, hiszen Szent László király leánya, keleti vonatkozása is van életének, ugyanis bizánci császárné volt.

 

 

 

 

 

Elméd megújításával alakulj át. 

Az eredeti nyelvben az átalakulás = metamorfózis.

 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.Róm.12:2

 

Ha gondolatainkat megfelelő irányba tereljük, és nem rágódunk az elítélő, kisebbségi, alárendeltség gondolatain, akkor megtörténik az átalakulás. 

Gondolj a kis hernyóra.

 

 

Volt egy család, ahol már élt egy kisfiú és egy kislány a szüleivel. Egy napon érthetetlenül buta rendeletet adott ki a király. Nem tudom pontosan, de talán valahogy így hangzott:

„Közhírré tétetik, hogy a mai naptól, azaz az Abib hónap első napjától kezdve, ha egy zsidó családba kisfiú születik, azt haladéktalanul meg kell ölni. Ellenkező esetben az egész család irtassék ki!”

Amrám és Jokébed nagyon megszeppent. Az UH vizsgálat nem mutatta ki az egy hónap múlva születendő kisbaba nemét.

A keresztény nemes lelkű, mert egy olyan Atya gyermeke, aki nagylelkű és mindenkit önzetlenül befogad – mondta a Szentatya január 28-án, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

 

Az Aquinói Szent Tamás liturgikus emléknapján bemutatott szentmisén jelen volt több pap, akik szentelésük 50. évfordulóját ünnepelték a pápával.

Isten misztériuma világosság – állapította meg a pápa a napi evangéliumi szakaszhoz (Mk 4,21–25) fűzve gondolatait.

 Örömmel látom, hogy több gyerekünk is írogat verset, prózát.... én minden ilyen próbálkozást nagyra tartok, és bátoritok. Ezt a versikét Donca Marinától kaptam Nagyszalontáról egy szép levéllel...


Engem mindig csodálattal tölt el látni ahogy egy gyermek elkezdi rakogatni a lábát és elindul! Legjobban annak örvendek mikor láthatom ahogy az emberi értelem félve elkezdi nyújtogatni akár a kis csiga a csápjait, hogy felfedezze, bebarangolja a világot!!

Szeretettel biztatom Marinát, hogy az úton melyen elindult ne álljon meg, és ugyanakkor biztatok minden gyereket, fiatalt, hogy a benne lévő gondolatokat próbálja meg szépen felöltöztetve megosztani!

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.  Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.  Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek."  A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem."  Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

Márton Áron püspökké szentelésének 77. évfordulóján, 2016. február 12-én zarándokbusz indul Kolozsvárra, ahol megemlékezéseket tartanak. A zarándokok ellátogatnak emellett Csíkszentdomokosra és Gyulafehérvárra is.

 

A kolozsvári emlékünnepségeken való részvétel mellett a zarándoklat célja jobban megismerni Márton Áron püspököt és imádkozni szentté avatásáért. Ezért Csíkszentdomokos és Gyulafehérvár is állomását képezi a kétnapos zarándoklatnak, melyet a szervezők, Kovács Gergely posztulátor és Ferencz Kornélia, az erdélyi Mária Rádió munkatársa vezetnek.

 

 

 

 

 

 

„Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” (János 16:33, EF)

A békesség az egyik legnagyobb áldás, amit Isten nekünk adott. Naponta hálásak lehetünk érte. Csak áhítozni egy békességgel teli életre nem elegendő. Törekednünk kell a békességre Istennel, magunkkal és a körülöttünk élőkkel.

A más keresztény egyházak tagjaival szembeni „nem evangéliumi” magatartásért kért bocsánatot Ferenc pápa január 25-én, hétfőn a keresztény egységnek szentelt imahét utolsó napján a római városfalakon kívüli Szent Pál-bazilikában. A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

 

„Én az utolsó vagyok az apostolok közt, […], hiszen üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan” (1Kor 15,9–10).

Európa, a Közel-Kelet és a világ békéjéért imádkoztak együtt katolikusok és kopt ortodoxok január 22-én este a Gellért-hegyi Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomban.

 

A közös imádságon, melyet a Magyar Pálos Rend budapesti házfőnöke, Györfi Szabolcs szervezett, közel száz hívővel együtt részt vett Henri Boulad egyiptomi jezsuita, Júszef Hálil, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője és Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója is.

A világban zajló folyamatokat figyelve úgy érezzük, szívünk legmélyéből kell szólni a Jóistenhez, össze kell fognunk katolikus és nem katolikus keresztény testvéreinkkel, hogy együtt imádkozzunk a világ békéjéért – mondta Györfi Szabolcs pálos szerzetes az imaóra előtt.

 

 

 

 

 

 

 

„Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

Máté evangéliuma 7:20-21

Szeretlek! - mondod a legnagyobb átéléssel, a legkomolyabban, de a szemetes még mindig nem vitte ki magát, a mosógép még mindig nincs beszintezve, az a bizonyos vacsora még mindig várat magára, a kedvenc süti még nem sült meg, és még mindig nem olvastál esti mesét, csak siettél a saját dolgodat végezni.

Fennállása ötvenedik évfordulóját ünnepli a Pápai Lombard Szeminárium, amelyet Boldog VI. Pál áldott meg 1965. november 11-én a II. vatikáni zsinat utáni nyitás szellemében. Ferenc pápa január 25-én fogadta a Vatikánban a római intézmény diákjait.

 


A szeminárium létrehozása azt a célt szolgálta, hogy falai között valódi papképzés folyjon, az egyház jövőjének építése. A római tanulmányok évei alatt a szeminaristák a belső megtérés révén megalapozhatják papi hivatásukat, amely a Jézussal való személyes kapcsolatban újul meg.

„...gyakorold magad a kegyességben” (I.Tim. 4:7)

(angol fordítás szerint: edzd magad, hogy Isten szerinti legyél)

Régen volt egy nagyon jól ugró lovam. A nyári szezonban begyűjtöttük a díjakat vele a különböző versenyeken. Képes volt arra, hogy egyik kerítést a másik után repülje át, miközben egy kiegyensúlyozott sebességben vágtatott. Kitartásra képeztük ki a lovamat. Amikor ősszel vissza kellett mennem az iskolába, zöld legelőn pihenhetett. Amikor hidegre fordult az idő, felnyergeltem, hogy egy kis öröm lovaglásra menjünk mielőtt a hó megérkezne.

"Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél."

Bírák 13:4

Önmegtartóztatáki? Mire jó? Minek szenvedtetni magunkat, ha úgyse könnyű ez az élet? Ha megadatik, miért ne? Hagyjam ki, várjak valami messzi jóra, amikor az itt és most már éppen ízlelhető távolságba került?

Isten semmi jóból nem akar kihagyni bennünket! Nem azért óv, mert meg akar fosztani a jótól, hanem minden körülmények között szeretné elkerültetni velünk a betegségeket, a fájdalmakat és a szenvedést.

 

 

Az országonként vizsgált adatok szerint legalább 7100 keresztyént öltek meg világszerte 2015-ben „a hitéhez kapcsolódó okok miatt", ami 63 százalékos emelkedést jelent 2014-hez képest. „Ez a szám évről évre nő, rávilágítva arra, hogy a keresztyének elleni üldözés növekedőben van a világban" – hívta fel a figyelmet a jelentésben az Open Doors, amely szerint 2012-ben 1201, 2013-ban 2123, 2014-ben pedig 4344 keresztyén embert öltek meg a világban hite miatt.

A ciszterci rendalapítók főünnepén tartottak szentmisét a Budai Szent Imre-templomban január 24-én. A rendkívüli időjárás miatt Dékány Árpád Sixtus O. Cist. zirci főapát helyett a főcelebráns P. Tölgyesi Csaba Alberik O. Cist. káplán volt.

 
P. Tölgyesi Csaba Alberik homíliájában a szentleckére hivatkozva (Lk 1,1-4; 4,14-21) úgy fogalmazott: Jézus a názáreti zsinagógában felolvasásra jelentkezett, amelyre akkoriban minden felnőtt zsidó embernek joga volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Jézus mondja:  "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.  Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." 

 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 

 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 

 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 

 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 

 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

 

 

 

Késő délután volt, úgy hét óra körül, amikor a szerkesztőségből hazaindultam. Szakadt az eső.

 

A villamos zsúfolásig megtelt. Fáradt voltam és alig vártam, hogy hazaérjek. Egy jó, meleg fürdőn járt éppen az eszem, amikor szíven ütött egy hang.

Sírt egy gyerek. Valahol a villamos közepén. Nem láttam az összezsúfolódott emberektől. Azon morfondíroztam, ki lehet az a vadember, aki még a villamoson is veri a gyerekét. De nem. Ez a fiúcska egyedül volt, most már láttam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Ez az a nap, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt !” 

Zsoltárok könyve 118:24-25

Ünnepelni jó! Mindannyiunk életében vannak különleges napok, melyek színesebbé varázsolják szürke hétköznapjainkat. Két és fél éves kisfiunk egyik kedvenc időtöltése, hogy azt játssza, születésnapunk van.

 

 

Évközi 3. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,1–4; 4,14–21)

 
Krisztus fellépése kezdetén kijelenti: „Az Úr Lelke rajtam” – egész megváltói művét a Lélekben viszi végbe. A modern-posztmodern embernek is fontos lenne Lélekben cselekednie. Olykor úgy tűnik, mintha a technikai fejlődés, a filozófiai felvilágosodás, a pszichológiai képzettség elég lenne életünk jobbításához. Mintha a siker és a bűn személyes, családi és társadalmi szinten csak annyi lenne, amit intellektuális felvilágosodással, szakmai képzettséggel, politikai-gazdasági összefogással önerőből uralni lehetne.

Január 22-én, a magyar kultúra napján nyílt meg Pécsen a Márton Áron erdélyi püspök életútját bemutató kiállítás.

 



A Pécs-Baranya Kulturális Szövetség és a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány közös tárlatát Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nyitotta meg, majd Udvardy György megyéspüspök és Horváth Béla, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar dékánja mondott köszöntőt.

A nemzetpolitikai államtitkárság Márton Áron-emlékévet hirdetett a püspök születésének 120.

A pápa Szent Ágnes szűz és vértanú liturgikus emléknapján, január 21-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén a féltékenységről és az irigységről beszélt homíliájában.

 

Az Úr mentsen meg minket ezektől a ronda bűnöktől, amelyek léteznek keresztény közösségeinkben, és a nyelvet használják arra, hogy másokat megöljenek.

Az első olvasmány (1Sám 18,6–9; 19,1–7) elmondja Saul, Izrael királya féltékenységét Dáviddal szemben. A filiszteusok ellen aratott győzelmet követően az asszonyok örömmel énekelnek, mondván: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret.” Ettől a naptól kezdve Saul gyanakvással tekint Dávidra, gondolva, hogy becsaphatja, és elhatározza, hogy megöli.

 

 

 

Tele van az élet jobbnál jobb lehetőségekkel! Annyi mindenért lehetünk hálásak! Annyi mindenben gyönyörködhetnénk! Nem azon kellene szomorkodni ami elmúlt, amin már nem lehet változtatni, ami negatív élmény volt!

...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé... (Filippi 3:14)...

Az élet nem attól szép mert eseménytelen, nincsenek benne buktatók, fájdalmas részek, megerőltető szakaszok!

 

 

 

 

„Mindent vizsgáljatok meg, és ami jó, azt tartsátok meg! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!” 

1Thessalonika 5:21-22.

Ma a média ontja az információkat. Pár éve egy érdekes felmérést végeztek. Összehasonlították az emberek vágyát, milyen filmeket szeretnek nézni, milyen műsoroknak örülnek a legjobban. Sajnos a részletekre már nem emlékszem pontosan, csupán arra, hogy a sorozatok és az akciófilmek jóval megelőzték a dokumentumfilmek, a természetfilmek és a színházi közvetítések sorát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és a hegyek omlanak a tenger mélyébe.” 

Zsoltárok könyve 46:2-3

A zsoltárok könyve mindig is közel állt a szívemhez. Akárhányszor egy nehezebb, próbákkal teli életszakaszhoz érkeztem, úgy éreztem, a benne található ígéretek, átélt tapasztalatok vigasztalást adnak nekem.

Az alábbiakban közöljük a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség január 20-án kiadott közleményét.

 

Az elmúlt hetekben különféle médiacsatornákon keresztül több olyan megnyilvánulásról és történésről értesülhettünk, amelyek keresztény értékeink ellen irányulnak, és kikezdik azt, amit hitünk szerint szentnek tartunk és érinthetetlennek vallunk. Ezen értékek közé soroljuk a családot, „amelyben a férfi és a nő önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbajándékozásában” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 2207.

„Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”

János evangéliuma 7:16-17

Jól emlékszem arra, amikor édesapám szokásba hozta a családban a reggeli müzli-evést.

Nagy adag előítélettel kevergettem a nyúlós kását, miközben azon morfondíroztam, hogy azok az apró pöttyök vajon döglött legyek, vagy mazsolák.

Ugyanazon az úton járt haza, évtizedek óta. Amikor a szomszéd telken építkezni kezdtek, mély gödör zárta el útját. A megszokott úton haladva nem vette észre, beleesett. Jól megütötte magát. Kimászni nem tudott. Kiabálni kezdett segítségért.

 

Az arra jövő pszichológus készségesen ajánlotta fel a segítségét, megvizsgálta a gödör kiterjedését, mélységét, összehasonlította azt más ilyen élethelyzetekkel és a férfi személyiségével. Kifejtette ezek összefüggését, egymásra hatását, majd ezek figyelembevételét ajánlva elköszönt.

 

 

 

 

 

 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.  Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!  De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?

Ökumenikus istentiszteletet tartottak január 19-én, kedden este a szegedi dómban az ökumenikus imahét keretében. Fekete Károly református és Kiss-Rigó László római katolikus püspök a Krisztusba vetett hitre és Isten szeretetére hívta fel a figyelmet.

 


Az ökumenikus imahét második állomásaként a szegedi fogadalmi templomban tartott istentiszteletet Fekete Károly református, Kiss-Rigó László római katolikus és Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök. Az idei imahét témáját a lettországi keresztények dolgozták ki, mottója: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1 Pt 2,9).

Az ökumenikus imahétre eső általános kihallgatáson, január 20-án a keresztényeket összekötő keresztségről elmélkedett a pápa. Hangsúlyozta: még ha mi, keresztények nem vagyunk is teljes egységben, Isten irgalma erősebb megosztottságunknál. Az irgalom befogadása növelni fogja a köztünk lévő egységet.

 

A Szentatya katekézise előtt az ökumenikus imahét igéjét olvasták fel:

„Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek annak nagy tetteit, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.

 

„Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.”

(Jeremiás könyve 33. fejezet 6. vers)

Sem orvos, sem gyógyszerész nem vagyok, viszont ahogy látom az egészségügyben ma a gyógyítás folyamán sokszor csak a fájdalmak csillapítására, a tünetek megszüntetésére koncentrálnak ahelyett, hogy felderítenék és kiiktatnák a betegségek valódi okait.

S ezért elsősorban nem is annyira az orvosok a felelősek, hanem mi, akiknek nincs időnk, hogy a dolgok mélyére nézzünk, vagy esetleg részt vegyünk megelőzésképp szűrővizsgálatokon.

 

 

 

 

 

 

 

 

"Semmiért ne aggódjatok; hanem inkább imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek mire van szükségetek és adjatok hálát mindazért, amit tett. Így megtapasztalhatjátok Isten békéjét."

(Fil 4,6-7 )

A filippiekhez írt levélben található ige egyike azoknak a verseknek a Bibliában, aminek a legnehezebb engedelmeskednünk: "Semmiért ne aggódjatok; hanem inkább imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek mire van szükségetek és adjatok hálát mindazért, amit tett.

Isten nem áll meg a látszatnál, Ő a szívbe lát – hangsúlyozta Ferenc pápa január 19-én, kedden reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

 

A napi liturgia Sámuel első könyvéből a fiatal Dávid Izrael királyává való kiválasztását beszéli el (vö. 1Sám 16,1–13). A pápa kiemelte, hogy a szentek életében vannak kísértések és bűnök, amint azt éppen Dávid élete is bizonyítja, de soha nem szabad saját ügyünk megnyerésére használnunk Istent.

Január 15-én Remete Szent Pálra emlékeztek a váradi premontrei préposti széktemplomban, melyet annak idején a pálos rend építtetett. A szentmisében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát elmélkedett.

 

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát arra hívta fel a figyelmet: a templomot a pálos rend emeltette, és 1802-ben a vallásalaptól kártérítés gyanánt kapták meg a premontreiek, mivel várad-hegyfoki kolostoruk elpusztult. Megjegyezte: Remete Szent Pál ünnepe különleges, és sajnos feledésbe merült, holott Nagy Lajos királyunk akaratából a magyarok társvédőszentje.

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. 2016. január 10-én a dévai templomban tartott elmélkedésben az irgalmasság testi cselekedeteinek második állomásáról beszélt: a szomjazóknak italt adni.

 
Böjte Csaba testvér a második elmélkedésben arról szólt, miért is van szükség arra, hogy az irgalmasság iskolájába járjunk. Meg kell tanulnunk egymást szeretni – hangsúlyozta.

Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt, és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók – fogalmazott Ferenc pápa január 18-i reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.

 

Az első olvasmányban (1Sám 15,16–23) Sault mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára, és nem engedelmeskedik neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Máté szerinti evangélium 23. fejezet 11-12. verse

 

Szolga? Ki akar magának ilyen karriert? Nem az a fontos, hogy minél nagyobbra törjünk? Nem az, hogy én legyek az első, a legjobb, hogy könyököljek, hogy tapossak le másokat csak azért, hogy én magam felemelkedhessem?

Az egyetemen volt egy tanárom, és az egyik vizsgán egy csoporttársamat vizsgáztatta.

 

 

 

"...mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala."

János első levele 4:8-9

 

 

 

 

 

"Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."

 

János evangéliuma 14:21

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem."

 

János evangéliuma 16:27

 

 

 

 

 

 

"Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, de mint apa a fiát, aki kedvel."

 

Példabeszédek könyve 3:12

 

 

 

Az egyenruha hasonlított, de mi nem táncoltunk – mondja Ágnes testvér, amikor arról faggatom, mennyiben hasonlított a Bethesda kórház diakonisszáinak testvérközössége a Szabó Magda Abigél című regényének filmadaptációjából ismertére.

 

 

 

 

 

 

A legjobb mód, hogy megválaszold kritikusaidat, nem a szavak, hanem a tettek. A legjobb mód, hogy válaszolj nekik az, ha láttatod velük jó sorod gyümölcsét. 

Egy riporter megkérdezte Bill Cosby-t, hogy mi a siker titka.

Azt válaszolta, nem ismerem a siker titkát, de tudom, hogy mi a titka a bukásnak. Az pedig az, ha megpróbálsz, mindenkinek a kedvére tenni. 

El kell fogadnod, hogy nem fog mindenki kedvelni, nem fog mindenki megérteni. De ez rendben van.

 

 

 

 

"Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki."

Mózes első könyve 6:22

Azelőtt sohasem esett eső. Bárkaépítéshez korábban nem érthetett, mert addig az emberiségnek nem volt szüksége hatalmas hajókra. Az állatok nyelvén nem beszélt. Az emberekén igen, de ők meg nem akarták megérteni, amit mondott. 20 éve hirdette a mindent elnyelő özönvíz nem népszerű üzenetét, amikor gyermekei születtek. Még egy ok arra, hogy élvezze az életet és ne a világvégén gondolkodjon. 

Noé kilógott a sorból.

"El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen! - ezt mondja az ÚR. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg."

Ésaiás 49:24-25

A feltett kérdésre a Földön általában egy nagy NEM a válasz. A zsákmány az erősé marad, a foglyok az erőszakos kezéből nem szabadulnak meg. 

De az Úr mást mond! Az Ő dimenziójában nem ez a természetes.

A január 17-i úrangyala imádság előtt a szentatya a kánai menyegző csodajele kapcsán annak végiggondolására kérte a híveket, kicsoda Jézus számukra, evangéliumi-e a Jézus-képük. Az Angelus után külön köszöntötte a jelenlévő migránsokat és menekülteket. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

 

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma azt a csodás eseményt mutatja be, amely egy galileai faluban, Kánában történt egy lakodalmon, amelyen Mária, Jézus és az ő tanítványai is részt vettek (vö.

 Szent Ferenctől származik a mondat, miszerint Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk, sőt: hogy daloljunk az örömtől – és mi annyira távol élünk Szent Ferencnek ettől a megfogalmazásától. Sok panaszunk van, jogosan vagy jogtalanul kritizálunk, fájlalunk dolgokat, kesergünk, bánkódunk – és hogy ezekben mennyire nincs jelen Isten, az a kánai menyegzőről szóló evangéliumi beszámolóban egészen fényesen elénk tárul. Jézus a vizet borrá változtatta, hogy az ember örömét, boldogságát, ünnepét éltesse, táplálja, megmentse.

Január közepétől vasárnaponként a Kárpát-medencei katolikusok életéről beszámoló új hírműsor lesz látható a Duna Televízióban. A Kereszt-Tények január 17-ei adása többek között a Romániai Máltai Segélyszolgálat által fenntartott szatmárnémeti roma iskolát is bemutatja.

 

Napjaink hírcentrikus médiavilágában új színfoltot jelent a hétvégén jelentkező Kereszt-Tények című katolikus műsor. Szerkesztői a hét aktuális eseményei mellett a kereszténység egyetemes információit is megosztják a nézőkkel; a szellemi és épített kulturális örökség mellett a magyar történelem évfordulóira is felhívják a figyelmet.

"És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett."

 

Márk 4,26-29

 

"A magvetőről szóló példázat számos kérdést vetett fel az emberekben. A hallgatók közül egyesek arra következtettek, hogy Krisztus nem fog földi birodalmat alapítani.

 

 

Hét történek - hét mozaik kocka

 

"Hét történet, hét kis mozaikkocka, megvilágosodásom útjának kis állomásai. Találkozások a parancsolatokkal, melyek betartása nem szegényebbé, hanem sokkal gazdagabbá tettek, nem elvettek álmaimból, hanem kibontották szárnyaimat."

 

Néhány kis mozaikkockát szeretnék felmutatni, életem néhány olyan pillanatát, amikor szétszakadtak körülöttem a láncok, és azt éreztem, hogy szabadon felemelkedhetek és szállhatok.

A 2016. január 18–25. közötti időszakra meghirdetett keresztény egységhét alkalmából Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelet adott ki.

 

Tisztelendő Paptestvérek! Kedves jó Hívek!

A főegyházmegyei zsinat javaslatai közt olvassuk: „A januári imahét alatt a történelmi és más keresztény egyházak meghívását a lelkipásztorok fogadják el. Hasonlóképpen mi is szervezzünk ökumenikus imahetet, ahova igehirdetetésre más felekezetű lelkipásztorokat is hívjunk meg.” (Javaslatok, 2.)

Ennek értelmében biztatom paptestvéreimet és a kedves híveket, hogy aktívan kapcsolódjanak be az imahét programjába.

„Milyen az én hitem Jézus Krisztusban?” – vetette fel a kérdést a pápa január 15-én, péntek reggel homíliájában a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

 

Bezárt szívvel nem követhetjük Jézust a megbocsátás és a megalázkodás útján. A hitet senki nem vásárolhatja meg, mert az ajándék, mely megváltoztatja az életet – hangsúlyozta a béna meggyógyításáról szóló, Márk evangéliumának második fejezetéből felolvasott szakasz kapcsán a Szentatya.

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!” 

Filippi 4:6.

Ma reggel egy gyönyörű csokor virágot szeretnék átadni neked. Kigyűjtöttem néhány aggódásról és háláról szóló Igehelyet. Imádkozva gondold át őket. Válaszd ki közülük azt, ami ma a legközelebb áll hozzád, tanuld meg, és próbálj aszerint élni.

Ne félj, ne aggódj!

Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős?

A hit mindig győz, mert a vereség is átalakul győzelemmé. Ez nem egy „mágikus” dolog, hanem személyes kapcsolat Istennel, amelyet nem könyvekből tanulunk meg: Isten ajándéka, amit kérni kell – fogalmazott Ferenc pápa január 14-i reggeli homíliájában, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mondott.

 

Az első olvasmány Sámuel könyvéből való, és elmondja Isten népe vereségét a filiszteusok ellen. „A vereség igen nagy volt”, a nép elvesztett mindent, „méltóságát is”.

Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani. Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes. Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.

Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű koncertzongora állt.

A hit mindig győz, mert a vereség is átalakul győzelemmé. Ez nem egy „mágikus” dolog, hanem személyes kapcsolat Istennel, amelyet nem könyvekből tanulunk meg: Isten ajándéka, amit kérni kell – fogalmazott Ferenc pápa január 14-i reggeli homíliájában, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mondott.

 

Az első olvasmány Sámuel könyvéből való, és elmondja Isten népe vereségét a filiszteusok ellen. „A vereség igen nagy volt”, a nép elvesztett mindent, „méltóságát is”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,

 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Efezusi5:15-16)

Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben. Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem. Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot. És az ajándékkal együtt jár a felelősség.

 

 

 

 

„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

Apostolok Cselekedetei 18:9-10

Korinthus egy virágzó kereskedőváros volt az i.sz. 1. században. Két kikötővel rendelkezett. Lekhaio nyugatra nézett, és a Földközi-tenger nyugati medencéjét kapcsolata össze a várossal. Kenkhrea (ApCsel 18:18) pedig keletre irányult, és ezáltal Korinthust a nagy múltú keleti hellenisztikus központokkal kötötte össze.

 

 

A héten egy barátommal beszélgetve eszembe jutott egy történet, amit a nyáron hallottam.

 

„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibujt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez, az hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

A szerdai általános kihallgatáson új katekézissorozatot kezdett Ferenc pápa, melynek keretében a Szentírás alapján elmélkedik az irgalmasságról. Isten irgalmas és hosszan tűrő Istenként nyilatkoztatta ki nevét Mózesnek. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

 
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma elkezdjük azokat a katekéziseket, amelyek az irgalmasságot biblikus szempontból vizsgálják. Oly módon szeretnénk elsajátítani az irgalmasságot, hogy meghallgatjuk, amit maga Isten tanít nekünk az ő szavában.

2015. december 8-án a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság szentévét. Tarjányi Béla nyugalmazott biblikus tanárral, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnökével arról beszélgetünk, hogyan jelenik meg az irgalmasság az Újszövetségben.

 

– Mondhatjuk, hogy az Újszövetséget végig áthatja a megtestesült Isten, Jézus Krisztus irgalmas lelkülete?

– Isten irgalmasságával kapcsolatban szeretnék valamit előrebocsátani. A bűnös ember Isten általi büntetéséről gyakran beszél a Szentírás, de az én véleményem az, hogy Isten valójában soha senkit nem akar megbüntetni, és nem is büntet meg.

Bíró László tábori püspök és a katonalelkészek közössége katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező szentmisét mutatott be január 12-én a budavári Mátyás-templomban a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért a doni áttörés 73. évfordulóján.

 

Bíró László a szentmise elején hangsúlyozta: A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

Mk. 5,34

Mindannyian szeretnénk hallani, amikor Jézus azt mondja: „Kedves barátom, a te hited megtartott téged.” Vajon ha most ebben a pillanatban lenne lehetőséged Vele beszélni, mit mondana neked? Érdemes elgondolkozni rajta, hogy hogyan is állunk a hit dolgával.

Rávilágítani XII. Piusz pápa személyiségére és kevésbé ismert oldalaira – ez a célja a „XII. Piusz. A béke embere és a háború pápája” című dokumentumfilmnek, amelyet az olasz televízió Rai Cultura programja készített és január 7-én mutatták be a jezsuita rend római kúriáján.

 
A filmet január 12-én a Rai Storia csatornán vetítik este 10 órakor. Első alkalommal került rá sor, hogy a korszakból származó felvételekhez felhasználták a Vatikáni Rádió pápai hangarchívumának anyagait.

Az ima csodákat tesz, és megakadályozza, hogy a szív megkeményedjen, és elfeledkezzen a könyörületességről. A hívek imája változtatja meg az egyházat; nem a pápák, a püspökök és a papok viszik előre, hanem a szentek – hangsúlyozta a pápa január 12-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

 

Lehetünk olyan hívő emberek, akik elvesztették a könyörületesség érzését az ítélkezés, a kritika hamvai alatt – mondta a Szentatya, utalva az olvasmányban szereplő történetre (1Sám 1,9–20; 2,1–8), melynek főszereplői: Anna, a terméketlensége miatt aggódó asszony, aki sírva könyörög Istenhez, hogy adjon neki fiúgyermeket és egy pap, Héli, aki távolról figyeli őt, a templomban üldögélve székén.

 

 

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 6. vers

Először szeretnék szép napot kívánni minden kedves olvasó számára. Egy kérésem lenne Hozzád, kedves reggeli dicséret olvasó! Kérlek, úgy indítsd ma a napot, hogy megkeresed Istent és hálákat adsz neki, hogy megköszönöd Neki mindazt, amid van. A jót is és a rosszat is!

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A

rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel.

Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.

 

 

 

 

 

 

 

 

,, Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik…"(János10:4)

Láttál már libapásztort? Úgy tereli a libákat, hogy utánuk megy, igaz? Na és a juhok pásztora?. A juhpásztor a nyáj előtt jár, a juhok pedig követik őt.

Jézus a mi pásztorunk, mi pedig az Ő nyája vagyunk. Ő nem űz, vagy hajt minket, hanem vezet. A törvénykező emberek hajtanak másokat. Jézus vezet. Ő előttünk megy. Nem olyan, mint az őrmester, aki azt mondja: „Emberek, keljenek át a tavon!

 

"Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok!"

Jeremiás próféta könyve 7:3

De jó lenne elvárások nélkül! Csak a semmiért egészen birtokolni mindent, ami jó. Igényelni, megszerezni, rendelkezni vele feltételek nélkül.

Bármennyire szeretnéd is, Isten uralma alatt ez a jelenség nem létezik. Izrael népe is sokáig hitt és reménykedett benne, de a bőrükön érezték meg, hogy nem működik. 

Isten hosszú évszázadokon át türelmes volt a népe hitehagyása ellenére, várt és kérlelte őket, hogy változzanak meg, mert másképp nem adhat áldásokat, amit nagyon szeretett volna rájuk árasztani.

Egy családnak kedvenc időtöltése volt, hogy kirakójátékokat raktak ki együtt. Az édesapa mind bonyolultabbakkal tért haza. Egy este egy több mint ezer darabból álló kirakót hozott a családnak. Azonnal nekiestek. Ám egy óra múlva csalódottság lett úrrá a családon. Akárhogy igyekeztek, el sem tudták kezdeni.

Akkor az édesapa észrevette, hogy véletlenül összecserélte a doboz fedelét egy másikéval. A kép, amit néztek, nem egyezett azzal a kirakóval, amin dolgoztak.

Nyilvános tevékenységének megkezdése előtt Jézus a Jordán folyóhoz ment, Keresztelő Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Jézus keresztelkedése epifánia, istenségének jele: keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára.

 

 

Megkezdi földi küldetését, hogy megmutassa Isten szerető jóságát. Az ünnep görög neve teofánia, vagyis Isten megjelenése: az Atya szózata hallatszott az égből, s a Szentlélek galamb képében szállt alá a megnyílt egekből.

 

 

 

 

Az epifánia (vagy teofánia) Isten megjelenése, működése Krisztus emberi mivoltában.

 

 

 

 

 

 

„Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt.”

János első levele 3:5-6

Mondd, mi is a bűn, és miért ez a sok szenvedés a világban? Miért történik az, ami történt, és miért nem az ellenkezője? Miért ölünk és miért nem fogunk össze? Miért gyűlölünk és miért nem szeretünk inkább? Miért látjuk meg a rosszat hamarabb a másikban, és miért nem figyeljük a jó tulajdonságokat?

Január 10-én a szokásos déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya arra buzdította a híveket, hogy ünnepeljék meg saját megkeresztelésük napját is, és a Szentlélek erejével olyan társadalmat építsenek, amelyben mindenki testvér. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

 

Kedves testvéreim!

A vízkereszt utáni mai vasárnapon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük, és hálásan gondolunk saját keresztségünkre. Ehhez az ünnephez kapcsolódóan ma délelőtt megkereszteltem huszonhat gyermeket: imádkozzunk értük!

 

Híd – János-Jézus, emberség-istenség, születés-felnőttség között

 
„Három csodát ünneplünk e napon” – imádkoztuk vízkereszt vesperásában: „Ma a csillag elvezette a bölcseket a jászolhoz, ma borrá lett a víz a menyegzőn, ma a Jordánban Krisztus felvette János keresztségét, hogy üdvözítsen minket.” Vízkeresztkor még a gyermek Jézust láttuk, amint istensége megnyilvánul a nemzetek képviselői, a napkeleti bölcsek előtt. Azonban ez a megnyilvánulás nem ér véget, most és a következő vasárnap ünnepeljük a másik két eseményt.

Gelence nevének hallatán a fantáziánk rögtön valahol a messzeségben, Erdélyország, Székelyföld vidékén kutat. S valóban, a Kézdivásárhely közelében lévő festői szépségű falu Árpád-kori Szent Imre-temploma a vártnál még messzebbre vezet vissza minket: történelmünkben, hitünkben, magyarságunkban.

 

 

Igazi kultúrtörténeti csemegét vehet kezébe az olvasó e művészi album nyomán. Ahogy az ajánló sorokban olvashatjuk: „közös sorsunk, ősi hajszálgyökereink hittel való megtartása… ezer esztendők rétegződő lenyomataival, kitörölhetetlenül…” Székelyföld és a Kelet-Kárpátok talán legkeletibb szögletébe kalauzol e könyv, a felső-háromszéki vidék római katolikus templomába, a freskós templomba, ahol Szent László királyunk legendájának egyik legmegragadóbb, legteljesebb ábrázolásával találkozunk (a 13–14.

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

János első levele 1:5-7

Van úgy, hogy fáj a fény, fáj a világosság.

Volt egyszer egy király, aki egy magas hegy tetején lakott. Összes hű alattvalója lent élt a völgyben. A hegy csúcsán álló palotához egyetlen meredek, kanyargós út vezetett a hegy oldalán. A király szerette alattvalóit, és azok is szerették őt, úgyhogy minden nap meglátogatta őket. Az út nagyon veszélyes volt le a hegyről, de a királynak volt egy megbízható embere, aki a kocsit hajtotta.

 

Egyik nap meghalt a kocsis, és kihirdették az egész királyságban, hogy a királynak új kocsisra van szüksége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 

Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 

 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. 

 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 

 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.

 

Jób 23,8-12.

Íme egy tíz pontból álló összefoglaló, hogy a házasságban mit érdemes tenni annak érdekében, hogy boldog legyen. Egyetlen szóban összefoglalva: Szeretet, igazi tiszta szeretet a kulcsa a boldogságnak, és minden amit a szeretet magával von. Lássuk most hogy látja egy keresztény ezt a 10 pontot.

 

 

1. Légy nyitott és fejlődőképes!

A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal. Az igazi, teljes élet kezdete.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 

 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 

 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 

 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.

Nem minden szeretet jön Istentől, de Isten az „igazi szeretet”. Ez a gondolat ihlette a napi liturgiát, és Ferenc pápa ezt fejtette ki péntek reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában, hangsúlyozva: Isten mindig és elsőként szeret, nem fontos számára, hogy mennyire vagyunk bűnösök.

 
Szeretet, együttérzés. Mennyire eltérő módon érti ezt Isten és az ember. Az első olvasmányban (1Jn 4,7–10) János apostol hosszú elmélkedést tart a hitélet két legfőbb parancsolatáról: Isten és embertársunk szeretetéről.

Az irgalmasság évében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklatra várja a híveket. A szentévben minden hónap első csütörtökjét zarándoklati nappá nyilvánította Böcskei László püspök, amikor közös szentmisét tartanak a városba érkezőknek a nagyváradi székesegyházban.

Január 7-én, csütörtökön a váradi esperesi kerület hívei zarándokoltak az egyházmegye főtemplomához. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyéspüspök, az ünnepi szónok pedig Pék Sándor esperes, nagyvárad-újvárosi plébános volt.

A Magyar Unitárius Egyház 2016. január 13-án, szerdán, a vallásszabadság napján ünnepséget szervez.

A megemlékezés délelőtt 10.30 órakor istentisztelettel kezdődik Tordán. Az unitárius templomban tartandó ünnepi istentiszteleten a szószéki szolgálatot Solymosi Alpár, csíkszeredai lelkész végzi. A köszöntések után, az ünnepi műsor keretében fellép a homoródszentpáli Pálffy Ákos dalárda. Ezt követően kerül sor Körösfői-Kriesch Aladár Tordai országgyűlés című festményének megtekintésére a tordai múzeumban.

 

 

„Az örök élet reménységében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik” 

Titus 1:2.

Isten eredeti tervében nem szerepelt a halál. Amikor tanácskozásra gyűltek Jézus, a Szentlélek és az angyalok, álmukban nem gondoltak arra, hogy a földi létnek valaha is vége szakadhat. Isten örök idők előtt megígérte teremtményeinek az örök életet, és hát Ő – tudjuk, hogy nem hazudik.

Sajnos, egy vargabetű kúszott a tervbe.

Egy ráígérő – legalábbis ő magáról azt gondolta, és úgy állította be, hogy ráígérhet Isten tervére – látszólag jobbat ígért.

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt.

A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre.

Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”

Ézsaiás könyve 49:15

Olvastam egyszer egy hátborzongató történetet. 1992-ben esett meg az angliai Liverpool egyik külvárosában. Két tizenéves fiú, Rober és Jon elcsaltak egy hároméves kisfiút, James Bulgert,a metrósínekhez vezették, és egy óvatlan pillanatban belökték a szerelvény elé, majd gyorsan távoztak a helyszínről.

 

Január 6-án, vízkereszt ünnepén az egyház titkáról elmélkedett a Szentatya: az egyház Krisztusnak fényét tükrözi vissza, mint a hold a napét, és az a feladata, hogy minden emberhez eljuttassa Krisztus életadó világosságát. A homíliát teljes terjedelmében közöljük.

 
Izajás próféta szavai, melyeket Jeruzsálem szent városához intézett, arra szólítanak bennünket, hogy keljünk fel, lépjünk ki bezártságunkból, lépjünk ki önmagunkból és ismerjük fel a létünket megvilágító fény ragyogását: „Kelj föl, és tündökölj, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1).

„Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.”

Korinthusi első levél 1:16-17

 

A hinduizmusban a világ ez egyik főisten, Visnu álma, amely annyiszor ismétlődik, ahányszor az isten felkel, és újra elalszik.

Az iszlámban Sátán nem bukott angyal, hanem egy tűzből teremtett dzsinn.

 

„Aki ezt mondja: ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk.”

(János apostol első levele 2. fejezet 4-5.vers)

Év elején sokan számot vetve önmagukban, fogadalmat tesznek, nagy elhatározásra jutnak, új célokat tűznek ki, majd terveket készítenek, hogy megvalósítsák álmaikat.

Céljaink irányultságának kivételével, ez velünk sincs másképp.

A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe.

Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak. (A Julián-naptárt használó keleti kereszténységben karácsony január 7-ére esik, és tizenhárom nappal később ünneplik a vízkeresztet.) Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.

A San Giovanni Rotondó-i kegyhely sajtóirodája január 5-én tette közzé azt a közleményt, mely Szent Pio atya földi maradványainak Rómába vitelét és a hozzá kapcsolódó programokat ismerteti.

Február 2-án délelőtt San Giovanni Rotondóban a Pio atya tiszteletére emelt nagytemplomba viszik fel a szent holttestét az altemplomban lévő sírjából, és este hat órakor – a megszentelt élet évének lezárásaként – Michele Castoro érsek, Manfredonia, Vieste és San Giovanni Rotondo főpásztora ünnepélyes szentmisét mutat be, amelyen részt vesznek az érsekség szerzetesei és szerzetesnői.

 

 

 

 

 

 

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”

(Máté evangéliuma 22. fejezet 37. vers)

Már sokszor gondolkodtam azon, hogy Isten miért kér tőlünk ilyen lehetetlen dolgot; Szeresd az Urat! Szeressétek egymást! Szeressétek ellenségeiteket! Mert hát, ki tud parancsra szeretni?

Aztán rá kellett jönnöm, hogy az az érzés, amit mi szeretetnek nevezünk, köszönőviszonyban sincs Jézus önfeláldozó szeretetével.

 

 

 

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

 

Máté szerinti evangélium 6. fejezet 34. verse

 

 

Az aggodalom egy tartós szorongást okoz a jövő miatt. A jövő bizonytalansága az ember életét teljesen tönkre teheti, és az ember eljut a teljes reménytelenségig. Végül lemond arról, hogy bármi is jobb lehet, pesszimizmus jellemzi majd az életét, de ami még rosszabb, hogy nem tud bízni a jobb, szebb jövőben az illető.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer a nép siránkozott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe.  Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz.  Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze. 

 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?

A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett ökumenikus imahét január 17-től 24-ig tart. A 2016-os imahét igéje: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9)

Az ökumenikus imahét országos nyitó istentisztelete 2016. január 17-én, vasárnap 18 órakor lesz a budapesti Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, igét hirdet Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

Az új év első vasárnapján, január 3-án János evangéliumának előszava kapcsán annak veszélyére hívta fel a hívek figyelmét a Szentatya, hogy mi is könnyen becsukhatjuk ajtónkat Jézus orra előtt, ha nem vagyunk éberek.

 
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai liturgia, a karácsony utáni második vasárnapon, Szent János evangéliumának előszavát olvastatja fel velünk, amelyben az áll, hogy „az Ige – vagyis Isten teremtő Szava – testté lett, és közénk jött lakni” (Jn 1,14).

 

"Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."

 

Máté evangéliuma 1:21

 

Jézus tiszta ruhába öltöztet, hogy ne kelljen szégyenkeznünk:

 

"Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR, Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?

Állapotbeli kötelességeink vállalása!

 

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint, a Heródes elöl menekülő szentcsalád útjukat megszakítva félrevonultak, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát.

Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is.

 

 

 

 

 

Én mindenkit  szeretek.- Te meg ezt el is hiszed, ugye?

Egy reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy bibliai verset.

„Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!”

Ízlelgettem a szavakat. „Egymást” És már soroltam is magamban a jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam, szeretem őket.

De valahogy mégsem lettem nyugodt.

Valóban, tiszta szívből szeretek?

És akkor rettenetes dolog történt.

Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaim, sőt, még a rokonaim is, akiket bizony, Uram, te is tudod, nem lehet szeretni.

„Köztünk ütötte fel sátrát”

A karácsony nyolcadában eső vasárnapon a Szent Családra figyeltünk. Isten Fia megtestesülése ízig-vérig valóságos: vállalta emberi életünk legalapvetőbb kereteit, Ő maga is családban nevelkedett. A karácsony utáni II. vasárnap arra hív minket, hogy tovább mélyítsük a megtestesülés nagy ünnepének megértését. A mai evangéliumi szöveg visszavezet minket a karácsonyi, december 25-i ünnepi szentmiséhez, hiszen mai szövegünk megegyezik az aznapi evangéliummal, a János-evangélium prológusát olvassuk.

 

 

 

„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Pál levele a rómaiakhoz 6:23 

 

Nem kellett volna ezt tennie. A feltételek világosak voltak. Ő tisztán és érthetően elmondta a játékszabályokat, lefektette a határokat, és kijelentette, minek mi lesz a következménye. Hatalmas tér állt rendelkezésünkre, az egész világ, és csak egy talpalattnyi hely volt, amire Isten azt mondta, azzal ne foglalkozz.

Abraham Lincoln ugyan nem élte meg a polgárháború hivatalos lezárását, de még ki tudta adni híres nyilatkozatát a rabszolgák felszabadításáról, amellyel minden rabszolgát szabaddá tett Amerikában. Egy napon felkereste Lincolnt egy Washington D.C.-ben élő volt rabszolga, aki a háború alatt szökött meg Délről. Pénzt vett elő a zsebéből, és az elnök felé nyújtotta.

 

- Ezt miért kapom? - kérdezte Lincoln. A felszabadított rabszolga azt mondta, csak fizetni szeretne az elnöknek azért, mert elnyerte a szabadságát.

Hát, elkezdtük a 2016-ös évet! Hihetetlen! Megsúgom neked, én már réges régen azt gondoltam, hogy Jézus sokkal hamarabb visszajön. Az utóbbi években egyre többször sóhajtok fel; Uram! Jöjjön el már országod! Ki tudja mi vár ránk ebben az évben? Megszorítások? Szeretteink elvesztése? Betegség? Természeti csapások, katasztrófák? Még mélyebb szegénység? Több meghökkentő társadalmi jelenség? Mi vár vajon ránk ebben az évben?

Amikor ma reggel ezekről gondolkodtam, kinyitottam Bibliámat és az alábbi Igét olvastam:

"Őbenne van a mi bátorságunk, és a benne való hit által bizalommal járulhatunk Istenhez."

Efézus 3:12.

Minden mi e földön van és él, a találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló szövetségből született. A legegyszerűbb sejtek is parányi atomok közösségéből épülnek fel. Ha körülnézünk a világban minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel összefogva önmagát, megálmodott szép létét megtudja valósítani. Az ami, vagy aki, elzárkózik, az magára marad, elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.

 

Kárpát-medencei nagycsaládunkat az összefogás, a befogadó jóság szülte.

Január 1-jén, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén Erdő Péter bíboros mutatott be ünnepi szentmisét az esztergomi bazilikában. A bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

 

Krisztusban Kedves Testvérek!

 

Újév napján azt a titkot ünnepeljük, hogy Szűz Mária valóságos Istenszülő. Ez pedig azonnal Jézus felé fordítja a tekintetünket, a betlehemi gyermek felé, akiről hisszük és valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember.

 

1

Uram szinte hallom, ahogyan sírva mondod: "hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!" Hallom a hangodat Uram, és nem csak kétezerév távlatából, hanem az ajtónkon kopogtató új esztendő küszöbéről is! Igen, az új év, 2016 előtt is sírva leborulsz és arra kérsz, hogy mind csibék a kotlóhoz úgy bújjunk Hozzád és egymáshoz, nagy bizalommal, szeretettel e nehéz időkben, mert valóban fenn áll a reális veszélye annak, hogy bűneink kővetkezményeként kő kövön ne maradjon az új esztendőben!!

"És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen."

Jelenések 21,6

 

Hogy telt az éved? Minden úgy történt 2015-ben ahogy szeretted volna? Valóra váltak a terveid, a vágyaid az álmaid? Ugye nem? Hát nekem sem és szerintem nagyon sokan vannak még így. Nem történhet minden úgy, ahogy akarjuk és ez a jó, hidd el! Mert csak egyvalaki van, Aki mindig tudja mi a jó nekünk. Bár, ha előre haladunk az önmegismerés útján, akkor valószínű, hogy egyre több dologban mi is látjuk, értjük, mire van szükségünk, mi kell nekünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

Pár Korinthusba írt második levele 3. fejezet 17. verse

 

„Szabadság, egyenlőség, testvériség” – hangzott a nagy francia forradalom jelmondata a 18. század végén. És ez a mottó határozta meg a 19. és 20. század első felének európai történetét – gondoljunk csak a mi 1848-49-es szabadságharcunkra, a párizsi kommünre (1971), vagy a nagy októberi szocialista forradalomra (1917).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 

 Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, 

 nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. 

 Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. 

 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! 

 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. 

 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. 

 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (vö. 1Pt 2,9)

Az Úr csodálatos tetteket visz végbe működésével. Amikor megteremtette a világmindenséget, „látta, hogy ez jó” (Ter 1,25), miután megteremtette a férfit és a nőt, és rájuk bízta az egész teremtett világot, látta, hogy ez „nagyon jó” (Ter 1,31).

December 31-én a Szentatya hálaadó szertartást vezetett a Szent Péter-bazilikában. Az esti dicséret elimádkozását a Te Deum eléneklése, szentségimádás és szentségi áldás követte. Ferenc pápa homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

 

Igazán jelentőségteljes az, hogy egybegyűltünk és hálát adunk az Úrnak az év végén!

Az egyház számos alkalommal érzi annak örömét és kötelességét, hogy énekét Istenhez emelje ezekkel a dicsérő szavakkal, melyek a negyedik századtól kezdve kísérik imádságát földi zarándoklásának fontos időszakaiban.

Egy hideg, zimankós téli este történt. A kis hegyi falu végén egy ember küzdött az időjárás viszontagságaival. A viharos szél megpróbálta leráncigálni róla szegényes rongyait, de ő ellenállt. Megpróbálta betaszítani az árokba, ez sem sikerült. Emberünk állhatatosan haladt előre útján, melynek célját egyedül ő ismerhette.

 

A szél, meddő próbálkozásai felett érzett haragjában, hatalmas adag porhóval borította be ezt a furcsa szerzetet. A gyakorlatlan, minden felett átsikló szem akár koldusnak is nézhette volna, pedig korántsem volt az.

 

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17

2016. Egy újabb év, egy újabb kör, amit le kell futnod, és nincs megállás. Emlékszel, még félve írtad le tizenkét évvel ezelőtt a 2000-es dátumot.