"Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél."

Bírák 13:4

Önmegtartóztatáki? Mire jó? Minek szenvedtetni magunkat, ha úgyse könnyű ez az élet? Ha megadatik, miért ne? Hagyjam ki, várjak valami messzi jóra, amikor az itt és most már éppen ízlelhető távolságba került?

Isten semmi jóból nem akar kihagyni bennünket! Nem azért óv, mert meg akar fosztani a jótól, hanem minden körülmények között szeretné elkerültetni velünk a betegségeket, a fájdalmakat és a szenvedést. Még ha az komoly lemondásokkal jár is.

Ez a történet Sámson történetének az eleje. Egy különös Angyalt küld Isten, hogy megjövendölje egy egyszerű, névtelen asszonynak - Manóah feleségének -: fia fog születni. Nem sok ilyen történetet olvasunk a Bibliában, amikor valakinek a születését angyal jövendölte meg. Mindössze négy ilyen esettel találkozunk: Izsák, Sámson, Keresztelő János és Jézus születésének hírét hozta angyal. Egyedül Sámson édesanyja kap útmutatást az önmegtartóztatásra nézve, hogy mit nem szabad fogyasztania a gyermeke épsége érdekében. Ő megtette, amit kellett, a gyermek mégis zabolátlan, önmegtartóztatást és mértékletességet nem ismerő, a kötelesség útjáról folyamatosan letérő ember lett. 

A kérdőjel egyre nagyobbá görbül bennünk! Akkor megéri? Lemondani, hogy mégse legyen eredménye? 

Ahogyan Istennek sincsenek unokái, csak gyermekei, vagy ahogyan az apánk tiszta életére nem lehet hivatkozni a bíróság előtt, ha éppen lopás, vagy komolyabb bűn vádjával állunk ott, úgy az önmegtartóztatást sem lehet az előző generáció kötelességei közé sorolni, vagy elengedni magunkat, mondván, hogy az elődeim számláján sok a plusz, mi nyugodtan megélünk majd abból. Nekünk ugyanannyi kötelességünk van ezen a téren, mint nekik volt. 

Önmegtartóztatás: azt jelent, hogy erőszakkal is visszafogjuk magunkat olyanban, amit jólesne megtenni. Sokan elmondhatják, hogy jobb, ha vársz, nem leszel vele kevesebb. Mi megtettük, előreszaladtunk, nem vártunk, de nem nyertünk vele semmit. Csak betegek lettünk, vagy szenvedtünk, vagy szégyelltük magunkat. Nem érte meg! 

Higgy Istennek, Ő csak olyan kér vissza, ami a kárunkra válna. Még akkor is igaz ez, ha ezt a bőrünkön nem tapasztaljuk meg - de azt senki sem kívánná magának, ha látja a fájdalmat a más életében teljesedni...