"Kívánom, legyen időd rá,

hogy a hajszolt hétköznapokon

ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy fölismerd:

életed minden akadálya

új lehetőségeket rejt,

hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet

apró dolgait fölfedezve

bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,

akik nem csak sikereid,

hanem kudarcaid idején is

kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,

hogy az élet viharai között

biztonságban lehess.

Semmit sem akar inkább a Sátán, mint behatolni életed bizonyos területeire, és ott uralomra jutni. Mindent megpróbál, hogy elmozdítson a középpontból, hogy elvonja figyelmedet, és alkalmatlanná tegyen Isten országára.

25 év női missziós szolgálat után hiszem, hogy van néhány terület, ahol nemcsak nőknél, de mindnyájunknál elindítja támadását. Ha tisztában vagyunk stratégiájával, résen lehetünk, és visszaverhetjük, mikor megközelíti a támadási pontokat.

Lukács 15

Az írástudók zúgolódtak, amikor látták Jézust, hogy a bűnösökkel együtt eszik.
Ő bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.
Ő példázatot mondott neki. Az elveszett juh az elveszett drahma, a tékozló fiú példázatát.
Láthatjuk, hogy milyen öröm és boldogság, amikor megkerül az, ami elveszett.
Ma már igen kevés a pásztor, akinek nyája van. Viszont nagyon sok embernek vannak házi kedvencei. Kutya, macska....
Mi emberek, amikor a kedvencünk elvész, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk.

Legmagasabb szintű barátság: János. 15. 14 -15.

Isten írott igéje, az Ó Szövetségben, Dávid és Jonatán barátságán keresztül is, szemünk elé vetíti, az igazi barátság mély és szép példáját. Jonatán úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét. A barátság: egy szép része, földi életünknek. A barátság keresése, már gyermekkorban kezdődik. Iskolás gyermekek is barátokat keresnek.

Amikor a pici gyermek járni tanul, ez első lépéseinél tart, a szülők kitárt karokkal mondják, gyere ide anyuhoz-apuhoz. Ahogy elkezd az apró kis lábaival lépkedni, mentünk egy lépést hátra.

És amikor odaért hozzánk azt a rövid kis távolságot megtéve, olyan öröm és boldogság volt a szívünkben.

Az Úr nem ilyen. Ő nem teszi mindig távolabbra és távolabbra a célt.

Ő bennünket vezet közelebb a célhoz. Minden nap egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy elérjük, megkapjuk azt, amit az Úr készített el a számunkra.

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Lk 1,38

Kért már Isten olyasmire, amit nem értettél? Olyasmire, ami lehetetlennek látszott? El tudod képzelni, mit érezhetett Mária, Jézus édesanyja, mikor Gábriel közölte vele közelgő terhességét?

A mennyei döntés földi dilemmát okozott. Egy házasság előtti terhesség következménye az lehetett volna, hogy szülei kitagadják, a vőlegénye elhagyja, vádlói halálra kövezik.

„Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.” 1Pét 2,17

Délután volt, esett az eső. Hetedikes fiammal az iskola folyosóján haladtunk a kijárat felé az aligazgatónál tett látogatás után. Épp elővettem az esernyőmet, hogy védekezzem a kinti hideg zuhany ellen, mikor felhangzott mögöttem egy női hang:

– Helló!

Ezt a történetet egy barátom mondta el nekem. Megtörtént eset. Ma már unokái vannak annak a picinyke fiúnak, aki öt testvérével és szüleivel egy vidéki tanyán élt. A hat gyermek közül a legidősebb se volt több tíz évesnél.

Eljött a tél, s puha, fehér hótakaró fedte be az egész vidéket. Egészen elzárta őket a külvilágtól. Így hát esténként összebújtak a kemence mellett, krumplit meg tököt sütögettek, pattogott a tűz, a kemence jó meleget sugárzott.

„Szüntelen imádkozzatok.” 1Tesz 5,17

„Fiúk!! Lefekvés!!” – üvöltöttem.

Nem bírtam tovább. Kikészültem. Ez a jó szó arra, ahogy abban a percben éreztem magam, és ami azt illeti, nem csak abban a percben, hanem máskor is, naponta többször. A fiúk már ágyban voltak, harsány nevetés tört ki, és tudtam, hogy ha nem hagyják abba, és nem alusznak el hamar, reggel mind fizetni fogunk érte.

Pár percig csend volt, aztán a röhögés, bolondozás újrakezdődött.

„Az angyal ezt mondta nekik: ’Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában’.” Lk 2:10-11

Kiterjedt rokonságomban már senki sem vesz ajándékot külön-külön mindenkinek. A nagy családi összejövetelen zsákbamacska-ajándékozást tartunk. Ahelyett, hogy mindenki mindenkinek adna valamit, egy-egy ajándékot hozunk, általában valamit otthonról, amihez már nem ragaszkodunk, amire nekünk nincs éppen szükségünk.

Bizonyára ismerős jelenet, amikor az utcán, vagy a bevásárlóközpontban...szórólapokat osztanak, vagy épp valamilyen terméket ajánlanak. Szinte már látjuk a nézéséből az illetőnek, hogy hozzánk akar lépni. Ilyenkor nagy sietséggel igyekszünk kikerülni őt, vagy ha nem sikerül, akkor gyorsan odabiggyesztünk egy "ne haragudjon sietek" mondatot. Fel sem merül bennünk hirtelen az, hogy ilyen esetben elmegyünk egy áldás mellett. Lehetnénk épp mi áldás annak az illetőnek az életében.

Amikor először éreztem, hogy lüktet a halántékom egy Jézusról, hitről szóló előadás után, megijedtem. Nem tudtam, mi történik velem és bennem. Mostanra már megszoktam ezt az érzést. Tudom, hogy azt jelzi, nem tudok kapcsolódni ahhoz, amit hallok. 

Egyszer kérdeztem a diákjaimat, akik elakadtak egy feladat megoldása közben:-Mi segíthet nekünk ilyenkor? Kórusban válaszolták: Az ige!

Veronika kedvetlenül rakosgatott a szépen feldíszített kis karácsonyfa alatt. A munkájával elégedett volt, de elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy ez ismét csak: - nagy hűhó semmiért!

Már hetek óta lázasan készülődött, a szeretet ünnepére. Ujjongó örömmel várta Dórát, a kislányát, szent estére, szerény kis otthonába. 

Tudta, ez a látogatás csupán néhány boldog órát jelenthet neki, hogy azután még elviselhetetlenebb legyen a magány.

Uram, az év ezen időszakában jó lenne, ha mindenki felhőtlenül boldog lehetne, mégis sokunkat leterhel az élet küzdelme: olyan nehézségek, melyek megrabolnak bennünket a karácsony örömétől. Kiszámíthatatlan természeti csapásokról hallunk, melyek nem várt területeken tarolnak, megrendítve a békés otthonok nyugalmát, összezavarva az ott lakók életét. Tragédiák történnek, ártatlanok szenvednek, és egy hang azt sugallja, hogy féljünk. Szükségünk van a békédre, Jézusunk!

A bátyám tizenhét éven keresztül dolgozott egy nagy kórház sebészeti osztályán. Amikor fiatal orvosként odakerült, hatalmas terhet jelentett számára a rengeteg túlóra és ügyelet, miközben családfőként is helyt kellett állnia. Ekkor mindhárom gyermeke még apróság volt.

A fárasztó kórházi munka után hazaérve indult számára a második műszak: pelenkázás, altatás, éjszaka pedig a felsíró picik visszaaltatása. Felesége nem boldogult egyedül a rengeteg feladattal. 

Paulra hatalmas nyomást gyakorolt a kettős szerep.

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen.

Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre

- éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta:

- Én is szeretnék egyszer így világítani!

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

Modern korunk csodálatos vívmányának tartom az összeszerelhető karácsonyfát, amire még a fényfüzérek is előre fel vannak rakva. A fa három részét összeillesztjük. Közös elosztóban három dugó, majd együtt a konnektorba, és voilá! Egy pillanat alatt gyönyörűséges, tökéletesen megszerkesztett látvány.

Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el.

Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja.

Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz.

Kétségbeesve támasztottam a híd korlátját.

Hányingerem volt, remegtem.

A Duna csendesen morajlott, a fekete sötét víz csobogva kerülte ki a híd pilléreit.

Hajnal volt. Néha egy-egy autó haladt át a hídon.

A játékterem bezárt, a gépek elnyelték az egész havi fizetésemet.

Elúszott, mint korhadt fadarab a Dunán. 

Tedd meg, biztattam magamat!

Csak egy lépés, elrugaszkodsz, és minden megoldódik.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           „A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti,

’Velünk az Isten’”.

,,Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem: Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, a mint a világ adja.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen"  János. 14, 2. 18. 27.

Isten csodálatos békességét, már az első ember is, megtapasztalhatta, a bűneset előtt.

„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” Zsolt 106,3

„Nem szeretem az ünnepeket” – suttogtam.

Régebben, mielőtt férjhez mentem, szerettem. Mielőtt éreztem volna a nyomást, hogy egyszerre sokfelé kell teljesítenem. Mielőtt azt tapasztaltam volna, hogy bármennyire igyekszem, valaki mindenképpen kimarad, megsértődik, rosszul érzi magát.

Megtalálhatták azt a követ, amelyre a frigyládát tehették Bét Semesnél

Egy templom struktúrájába beleillő óriási sziklát találtak izraeli régészek, amelyről a tudósok azt állítják, hogy Sámuel első könyvében szerepelt.

Ha bebizonyítják, hogy valóban arról van szó, akkor a régészeti lelet szerepet játszhatott a Szövetség Ládájánál, amely a tíz parancsolatot tárolta. A Tel Avivi Egyetem csapata Bét Semes közelében ásott Jeruzsálemen kívül, ahol egy olyan lakóövezettől elkülönült erős falú épületi struktúrát fedeztek fel, amelynek létrehozása a bibliai izraeliták idejére tehető.

Mostantól nem titkosak a kiskorúak zaklatásának ügyei a Vatikánban

Ferenc pápa közölte, hogy eltörli a legmagasabb szintű titkosítást, amely eddig a kiskorúakkal szemben papok által elkövetett szexuális visszaélések, erőszak és pedopornográfia vatikáni és egyházmegyei jogi dokumentációjára vonatkozott, írja az MTI.

Az intézkedés a polgári hatóságokkal való együttműködés elősegítését célozza.

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13

Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés,  vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között.

Az Úr minden szívből elmondott imát meghallgat. Nem az számít milyen hangerővel,milyen szavakkal és milyen hosszan imádkozol, hanem az,amit elmondtál szívből jön-e. Amikor imádkozunk, az Úr jelenlétében vagyunk. Az egész menny dicsősége és jelenléte betölt.

Nem csak magunkért imádkozunk,hanem másokért is.
Az Úr mindent lát és mindent tud. Amikor a Szent Szellem vezetésére hagyatkozunk az imában, az Úr olyan dolgokat hoz fel bennünk,amelyekkel mások ügyeit,életét emeljük az Ő trónja elé..

„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.” 1 Jn 5:11b

A karácsony nálunk az ajándékokról szólt. A lakás kitakarítása-feldíszítése, vásárlások, sütés-főzés, látogatások, karácsonyfa-állítás, és végül a csúcs: az ajándékok felbontása. Pedig az kéne, hogy Az Ajándék álljon a középpontban. Valamin változtatni kellett.

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.

Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek.

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács 2:19)

A Karácsony üzenete mindannyiunk számára ismerősen cseng. Kívülről fújjuk a karácsonyi verseket és énekeket, elismételjük a születés történetét sokszor anélkül, hogy mélyen belegondolnánk a jelentőségébe. Egy régi angol mondás szerint, a "megszokás megvetést szül", így hát megállok, és egy kicsit elgondolkodom...

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.

A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.

A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.

Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.

Több mint 1000 keresztényt öltek meg Nigériában a Fulani extrémisták által vezetett terrorcsoportok - állítja egy Angliában állomásozó nem állami szervezet, a Humanitarian Aid Relief Trust.

A szervezetet egy parlamenti bárónő, Caroline Cox alapította azért, hogy olyan embereket támogasson, akik konfliktusok és üldöztetések miatt szenvednek.

A csoport olyan vallomásokat gyűjtött össze Nigériából, amelyek a helyiek által átélt borzalmakat mesélik el.

Egyszer egy friss házaspárnak nem volt lehetősége hol lakni. Nem volt elég tőkéjük ahhoz, hogy egy saját lakást vehessenek, albérlet mellett pedig nem tudtak félretenni.

Csak egyetlen választásuk maradt, hogy odaköltözzenek a férj édesanyjához, akinek elég nagy háza volt ahhoz, hogy ott lakjanak. Nagyon jó megoldásnak ígérkezett az odaköltözés, mivel jó helyen volt a ház, és elég szoba volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek.

Ahogy teltek-múltak a hetek, kiderült, hogy a feleség és az anyós túlságosan ellentétes személyiség.

„Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Mt 22,37

„MIT akarnak felvenni?” – kérdeztem.

Korlátozott volt a telefonhasználat hossza a libériai árvaházból, ahonnan a férjem hívott. Feszült figyelemmel próbáltam elkapni minden szót rövid beszélgetésünkből.

„Az afrikai kosztümjüket – válaszolta. – Azt akarják, hogy abban szálljanak le a repülőgépről Phoenixben

Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta.

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." Jakab 4:17

Siettem. Szerda volt, és még sok dolgot kellett elintéznem, mielőtt elindulok a nők számára tartott bibliaórámra. Utolsó utam az élelmiszerüzletbe vezetett. Egy kis uzsonnára valót és néhány üveg üdítőt szerettem volna venni az alkalom résztvevőinek, mivel egyenesen a munkából jönnek az órára. Gyorsan beszereztem a szükséges dolgokat: üdítőt, csipszet, gyümölcsöt, meg néhány csomag csokit.

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás. Felborult karácsonyfám miatti idegességem, szomorúságom elérte a csúcspontját.

Azon a télen gyönyörű hóeséssel közeledett a karácsony. Az egész falut betakarta a szikrázóan fehér lepel. A vaskályhát pirosra fűtöttük az iskolában, s az egyetlen tanteremben békés nyugalomban csomagoltuk mi, gyerekek az ezüst diót. A tanító úr mosolyogva sétált közöttünk, gyönyörködött az általunk készített fenyőfadíszekben, melyeket néhány nap múlva hazaviszünk, hogy otthon meglepjük vele szüleinket karácsonykor. Csendben voltunk, elmerültünk gondolatainkban, tervezgettük, hogyan visszük haza a kis fenyőfát az erdőről, milyen aprósággal lepjük meg szüleinket, testvéreinket.

„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21

 Miután befaltam egy hatalmas szendvicset, egy zacskó teljes kiőrlésű ropogtatnivalót és egy fehércsokoládés makadámdiós süteményt, kínálhatnának bármilyen finoman illatozó ínyencfalattal, visszautasítanám, mert tele lennék.

Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.

Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve. A hatalmas masnival és szalaggal átkötött színes dobozok már a fa alatt hirdették az este közeledtét, az ajándékbontás idejét, s a másik ember megajándékozását egy kis szeretettel, amit egész évben gyűjtögettünk, hogy ezen a napon kicsit többet adjunk, mint máskor.

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy – az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el – azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

Egy nagyon elgondolkodtató írás, visszaemlékezés:

" Soha nem felejtem el azt a karácsonyt. 14 éves voltam, Mária, a nővérem, 16 éves volt és Zseni, a másik nővérem, még nem töltötte be a 18 évet. Mi hárman édesanyámmal éltünk egy háztartásban. Akkor apám már 5 éve halott volt, egy bányabalesetben vesztette életét.

Egy hónappal a karácsonyi ünnep előtt a pap bejelentette, hogy mindenki készüljön egy különleges gyűjtésre a templomban, gyűjtsünk a legszegényebb családnak a közösségünkből.

„Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” (Zsolt 139,14)

„Istennek köszönhetően elegendő vagyok.” – Éva a bűnbeesés előtt.

„Nem vagyok elegendő.” – Éva, miután a kígyó megkísértette (1Mózes 3).

Hűvös szellő simogatta Éva arcát, miközben az Édenkertben sétált férjével és Istenével.

                                                                                                   „Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás.

Rossz érzése volt, amikor kibontotta a géppel címzett levelet. Amikor a borítékból a földre hullott a két ropogós ötezres, megint erőt vett rajta az, az erős, szúrós fájdalommal járó szívdobogás, ami az utóbbi napokban, olyan ijesztően sűrűn jelentkezett.

Nehezen hajolt le érte. Leült, és olvasni kezdte a rövid levelet.

„Bocsáss meg Anyuka, de most sem jött össze a dolog, sajnos Péternek halaszthatatlan elfoglaltsága jött közbe, így idén sem tölthetjük együtt a Karácsonyt…”

Mária néni óvatosan az ölébe eresztette a levelet, és észre sem vette, hogy ideges ujjai összevissza gyűrték a hófehér lapot.

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.” Lk 2,10

Advent van, ideje előszedni a karácsonyi ajándékok listáját. Lehetek őszinte? Vannak olyan oldalai az ajándékozásnak, amiket nem szeretek.

Mielőtt elkönyvelnétek fösvénynek, hadd magyarázzam meg. Nem szeretem azt a mentalitást, amelyik igyekszik „letudni”, a listáján kipipálni az ajándékokat.

Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.

John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.

"Az Úr pedig eljött, megállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád." 

 1Sámuel 3:10

"Nem hallak!" kiáltottam az emeletről lányomnak, aki éppen próbált valamit elmondani nekem. Az üzenet lehetett jelentéktelen, vagy akár nagyon fontos is, de nem kaptam meg, mert a fürdőszobában voltam. Ahhoz, hogy meghalljam lányom mondanivalóját, vagy neki kellett volna közelebb jönnie hozzám, vagy nekem hozzá. 

Erről az jutott eszembe, hogy a nap folyamán vajon hányszor szeretne mondani nekem valamit az Úr, de én nem jó helyen vagyok ahhoz, hogy meghalljam.

Hideg karácsonyeste volt Chicagóban. Az öregember benn ült az autószerelő műhelyében. Mióta a felesége meghalt, nem ment sehova ilyenkor. Nem díszítette fel a műhelyt, nem volt karácsonyfája, nem gyújtott ünnepi fényeket. Ugyanolyan nap volt számára, mint a többi. Nem gyűlölte a karácsonyestét, csak nem talált okot az ünneplésre. Gyermekei nem voltak. A felesége elment.

"Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet."  Zsidók 10:35-36

Be kell valljak valamit. Néha túl hamar feladom. Akkor adom fel, amikor a folytatás már erőfeszítésbe kerül. Néha belefáradom abba, hogy újra és újra próbálkozzak. Máskor pedig abba, hogy küzdenem kell. És tudod mi történik így? Sok áldást mulasztok el az életemben, csupán azért, mert belefáradok a harcba.

                                                                                                           „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Jn 10,10

Évekig büszke voltam rá, hogy csupa nyüzsgés az életem.

Család, munkahely, otthon, gyülekezet – túlcsordulásig megteltek a napjaim. Átláthatatlan volt a napirendem, jómagam, mint a mosogatórongy - de hatékonyságom büszkeséggel töltött el.

,,Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.” 

Kolossé 3:13

Emlékszel még Jézus utolsó szavaira a kereszten? ,,Elvégeztetett!” A szó szerinti fordítás talán így hangzana: ,,Teljesen kifizetve.”

Soha nem felejtem el, amikor végre kifizettem a hitelt az első autómra. Mikor a negyvennyolcadik és egyben utolsó fizetnivalót küldtem el, megünnepeltem, hogy végre az enyém az a kicsi, élénk, kék Chevrolet Vega minden alkatrészével együtt.

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)

Néha nehéz a jó utat választani. Ez pont egy ilyen eset volt… A férjem megkért, hogy szaladjak el a tisztítóba a ruháiért, mert neki tárgyalásra kellett mennie. Persze, hogy segítettem. Átszeltem a várost, felkaptam a csomagot, és indultam is haza.

– Az öltönynadrágomat is kitisztították? – kérdezte Brad, amikor bevittem a csomagot a lakásba.

– Biztos vagyok benne, édes.

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.

- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.

A téli szeretet ünnepek közeledtével a legtöbb ember átáll „hívő keresztény” üzemmódba.

Igen durva, profán ez a kijelentés, és előre bocsájtom, hogy nem szándékom senki hitét, meggyőződését kétségbe vonni, megkérdőjelezni, és még kevésbé sértő lenni bárki hitével szemben.

Nem tudom van-e ilyen felmérés, de mint fentebb említettem én úgy észleltem (és meggyőződésem, hogy nem csak én), hogy az évnek ennek az időszakában spirituálisabbá válunk mint egyébként.

Nagyon élvezem a karácsonyi kekszek sütését, vagy az ünnepi hangulat megteremtését az otthonunkban, mégis rájöttem, hogy ha kiégek miközben megvalósíthatatlan, valószínűtlen és fölösleges dekorációt, (vagy tökéletes kekszeket) készítek, akkor az egész értelmét veszti. Valójában, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor elismerem, hogy minden törekvésem a tökéletes ünnep teremtésére a stressz szintemet igencsak megemeli, sőt teljesen kimerít.

Most az egyszerűség csodáját igyekszem megtanulni.

Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázat kapott, meghalt. A kis fiú egyedül maradt még alig volt négy esztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kis fiú elgondolta magában: „már most ki fogja nékem mondani: kedves kis fiam? ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogy ha valamim fáj?”

A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, a kiknél ha megjelent a kis fiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz?

Közel öt hónapot, pontosan 153 napot töltött azzal egy arab család, hogy kézzel átmásolja a Bibliát A/1-es papírokra.

A család tagjai Guinness-rekordot szeretnének dönteni, a cél, hogy az övék legyen a világ legnagyobb kézzel írt Bibliája. Manoj Varghese feleségével és két gyerekükkel összesen több mint 1500 lapot írtak tele.

"Napi 12-15 órát töltöttem a szövegek aprólékos átmásolásával.

„Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.” Zsolt 14,2

Egyik nyáron, pár évvel ezelőtt, Mark fiam egy családi táborba ment dolgozni. A hegyek lélegzetelállítóak voltak, sok barát vette körül, és a menüt a tinédzserek álmai szerint állították össze, az otthon mégis hiányzott neki.

Karácsonyhoz közeledvén ez a tanmese szerintem aktuális: Volt egyszer egy réges-régi, fenséges fa, amelynek ágai szinte az eget súrolták. Amikor virágba borult, különféle színű, alakú és nagyságú pillangók…

egész serege táncolta körül, amikor pedig gyümölcsöt hozott, messze földről felkeresték a madarak. Ágai kitárt karokkal üdvözölték a szelet, és aki csak látta, elámult fenséges szépségén.

És volt egy kisfiú is, aki mindennap ott játszadozott a fa alatt, mígnem az ősöreg fa valósággal beleszeretett a gyermekbe.

„Legyen bár olyan teljes a hitem, hogy hegyeket mozdíthatok el, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.”

1 Kor 13:2b

Ahogy közelednek az ünnepek, vigyáznom kell, hogy ne gondolkozzam felületesen a szeretetről. Néha olyan magas szeretetmércét állítok a karácsony elé, hogy a végén csak csalódottságot és ingerültséget érzek. Veled történt már ilyen?

2019. december 4. – Szerda

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.

Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet.

Az alma nemcsak egy finom, hanem egy gyógyító gyümölcs is, amelyet már az egész világon felfedeztek az emberek, éppen ezért sokan előszeretettel fogyasztják. Az alma minden kontinensen, minden éghajlati övezetben elél, de a legnagyobb almatermesztés Európában folyik. Az alma rendszeres fogyasztása hozzájárul az egészség megőrzéséhez és általa új erőre kaphatunk.

Az alma egyik előnye, hogy megfelelő tárolás mellett hónapokig eláll, így a hideg, téli hónapokban is hozzájuthatunk ehhez a csodálatos gyümölcshöz.

Idaho és Iowa a legadakozóbb amerikai keresztény állam

A legadakozóbb amerikai gyülekezetbe járók Idaho közepén élnek, a sorban a második pedig két kisváros Iowában. – állítja a Barna Group új kutatása, amely azt mutatja meg, hogy hol élnek a legbőkezűbb keresztények az országban.

Idahoban és környékén évente több mint  15,000 dollárt adakoznak a keresztény gyülekezetekben, non-profit hívő szervezeteknek pedig majdnem 18,000 dollárt adakoznak.

Hamisan vádolt keresztényeket engednek szabadon Indiában 10 év után

11 év börtönbüntetés után szabadulna 5 keresztény egy indiai börtönből, ugyanis kiderült, hogy nem ők öltek meg egy hindu vallási vezetőt.

India Legfelsőbb Bírósága óvadékot szabott ki az 5 elítéltre Odishában, miután hamisan ítélték el őket 2008-ban egy Kandhamal kerületében történt keresztényellenes mészárlás után, amelyben 120-an vesztették életüket, 6000 otthont romboltak le és 55,000 keresztényt üldöztek el lakóhelyükről.

,,Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.” 

Kolossé 3:13

Emlékszel még Jézus utolsó szavaira a kereszten? ,,Elvégeztetett!” A szó szerinti fordítás talán így hangzana: ,,Teljesen kifizetve.”

Soha nem felejtem el, amikor végre kifizettem a hitelt az első autómra.

2019. december 3. – Kedd

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.”

Ézsaiás próféta könyve 38:17

Sokszor előfordul, hogy kicsorbul, eltörik egy edény. Ilyenkor az ember egy könnyed mozdulattal a szemétkosárba dobja a használhatatlanná vált tárgyat. Japánban azonban kifejlesztettek egy művészetet, a kintsugit, amely a törésből értéket teremt.

„Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Jn 2,16

Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten adjon éleslátást, amivel felismerem az ellenség mesterkedéseit ellenem. Észre akarom venni, és el akarom kerülni a csapdáit.

Egyik válasz az imámra akkor jött szerintem, mikor egy nap Éva megkísértését tanulmányoztam a Teremtés könyve 3. részében, és összevetettem mai alapigénkkel: „Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2,16).

2019. december 2. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.

„Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” Fil 3,12b.13b

Meleg, bolyhos köntösömben kimentem, és leültem a hátsó bejárat elé. A nyírfa levelei dideregtek a friss reggeli szellőben, a telet az avar alatt átvészelő százszorszépek kitárták arcocskájukat a napfény előtt.

És akkor megszólalt. A kakas.

Ku-ku-ri-kúúú. Nem tudom, hol lakik, de mindenesetre hallótávolságon belül.

„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.”

Mózes ötödik könyve 8:10 

Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz...

2019. december 1. – Advent 1. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat.

Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön.