,,Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem: Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, a mint a világ adja.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen"  János. 14, 2. 18. 27.

Isten csodálatos békességét, már az első ember is, megtapasztalhatta, a bűneset előtt. Isten békessége, mint a szikla, felboríthatatlan! Azonban az engedetlenség miatt, a bűnbe esett ember, elvesztette, Istennel való meghitt békességét.

És a békétlenség véres, halálos útjára lépett. A békétlenség útján haladva pedig, egyre jobban kezdte érezni, az Istennel való áldott békesség, hiányát. Bár voltak hosszabb, rövidebb, béke korszakok, de a folyamatos teljes békesség, végleg elmaradt, az emberiség életében.

A békétlenség oka az lehetett, hogy az elbizakodott ember, hátat fordított Istennek, a békesség egyedüli forrásának. A békétlenség előidézője, a Sátán pedig, nem tudja elviselni a békességet. Ő már kezdettől fogva, a békesség ellen lázít. Abban gyönyörködik, ha veszekedés, ha háborúság van. A veszekedő emberek, a háborúságot viselő nemzetek, nem is gondolnak arra, hogy a háttérben, maga a láthatatlan Sátán, tüzeli egymás ellen, a békességre vágyódó embereket.

Valamennyien megtapasztaltuk már, hogy békességes időben, mennyire más, mennyivel boldogabb az emberiség. Hála az Úrnak, gyermekéveimben, békességes idők voltak. Az emberek és a családok, békességben éltek egymás mellett, dolgoztak, építkeztek. Békességben lehetett életük, biztonságban vagyonuk. Békességben élhettem ifjú koromig.

De a huszadik század harmincas évei végén, kitört a második világháború, mely engem is -mint katonát - magával sodort. Fiatalokat és családfőket, mozgósítottak, és küldtek távoli harcterekre. Családok tízezrei maradtak, családapák és besorozott fiaik nélkül. És nem csak a frontok, hanem a békés hátterek is, harcmezővé váltak.

És több évtizedes, verejtékkel szerzett javak, meleg családi fészkek, az ellenséges bombázások során, egyik napról a másikra, romhalmazzá váltak. Sok drága emberi áldozatot követelve. Fogytak a lakóházak, teltek a temetők. Országszerte hullt a vér, folyt a könny. Ez által pedig, Isten békessége, szinte teljesen kiszorult, békétlenségbe süllyedt, embervilágunkból!

Ha valaha, hiányzott a béke, akkor az: a második világháború éveiben hiányzott legjobban. Mindenki belefáradt, ebbe a békétlen, és életeket kioltó szörnyű állapotba. Úgy szomjaztunk az igazi békére, mint éhes csecsemő, az áldott éltető anyatejre. Mert egy - egy súlyos bombatámadás után, sok család, csak romhalmazt talált, drága családi fészke helyén.

A békétlenséget szító Sátán pedig, ujjongott örömében, a házromok, gyermekek, felnőttek, hullái láttán. Sokan pedig, végtagjaikat veszítve, csonka-bonkán kerültek ki, a nagy világégésből! Sokszor, nagyon messzire távozott el tőlünk a béke. Főképpen pedig, Isten békessége! Milyen sok erőlködés, próbálkozás folyik szerte földünkön, a békesség megszerzése végett. Nemzetek igyekeznek, békejobbot nyújtani egymásnak. Ez néha sikerül is, pár évre vagy pár évtizedre. Ámde ezek a békekötések mind, labilisak, nincs állandóságuk. Ha ennek okát keressük, az a bűnben testesül meg.

A békesség ellen lázító Sátán pedig, mindig résen áll, hogy a békességre való igyekezetünkben, meggátoljon minket. Mert ahol békesség uralkodik, ott a Sátán úgy lesoványodik, hogy csontjai látszanak. De ahol napirenden van a veszekedés, harag, ott kövérre hizlalja magát. Hála legyen, Megváltó Urunknak, őbenne: mennyei Atyánk teljes békessége, jött le hozzánk, békére szomjazó emberekhez.

Mennyei békességéből pedig, senki sem tudta őt kimozdítani! Békessége, olyan szilárd és mozdíthatatlan, mint a tengerből kiálló szikla! Melyet a leghatalmasabb hullámzás sem tud, kimozdítani helyéből! Mennyei Atyánknak, ez a csodálatos mozdíthatatlan békessége, minden támadást, minden ellenállást, ki tud küszöbölni. Nincs abban sem nyugtalanság, sem félelem. Mennyei Atyánk békessége, felülmúlhatatlan! Alapigénkben, világosan kitűnik, hogy Isten: nem úgy adja nekünk békességét, mint a világ.

A világi békesség, hamar és könnyen felborul. Még a legkisebb támadás esetén is. Isten békessége is, mint minden más, az ő drága kegyelmi ajándéka, számunkra. És azt, - mint ajándékot - csak elfogadni lehet. Nem lehet fizetni érte.

De nem tudjuk magunkból, kicsikarni sem. Minden ez irányú próbálkozásunk, kudarcra van ítélve. Isten ezt jól tudja, és szánalommal nézi, békesség szerzésre való igyekezetünket.

Tudja, hogy bűnbeesésünk folytán, olyan hatalmasságnak lettünk rabszolgái, mely a legkisebb békességet sem tudja elviselni. És folyamatosan veszekedésre, egymás elleni háborúságra, sarkal minket.

Főképpen pedig az ellen, aki legyőzte öt a Golgotán, a véres kereszten! Semmiképpen sem tetszik neki, hogy az Úr Jézus, az ő táborából hívja ki, a mennyei békesség után vágyódókat. Bár most, az Úr Jézus, láthatatlanul van köztünk, de olvasott és hirdetett igéje által, tudatja velünk, hogy ,,Nem hagy árvákul minket" És hogy ez valóság, világszerte bizonyítják, lelki ébredések, megtérések.

Újjászületett emberek, tesznek bizonyságot arról, hogyan tölti be szívüket, életüket, Isten csodálatos békessége! Ebben a békétlen és folyamatosan háborgó, világban. Ebben a mennyei békességben pedig nincs, sem nyugtalanság, sem félelem. De a világi emberek életében láthatjuk és tapasztalhatjuk, az ismeretlen jövőtől való aggódást és félelmet. Életük nincs bebiztosítva, sem a halál, sem természeti csapások, sem katasztrófák ellen.

Mind ezekből kitűnik, hogy igazi tartós békesség, csak Istennél van! Szomorú valóság azonban, hogy bár az emberiség nagy része, rendelkezik Bibliával, vagy legalább egy - egy könyvével, mégsem keresi, mégsem szomjazza, ezt az igazi, rendíthetetlen mennyei békességet! Melyet a kegyelmes Isten, ingyen ajándékoz azoknak, akik vágyódnak erre az örökkévaló mennyei békességre!

Ez a csodálatos mennyei békesség pedig, már földi életük folyamán is betölti, gyermekei szívét, életét. És rövid megszakítás után, folytatódni fog, örökkévalóságon át! Isten dicsőséges trónja közelében. Azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezt a mennyei békességet, Édenben elvesztettük, és annak visszaállítása, Megváltó Urunk vérébe és életébe került!

Ezért, ez a mennyei békesség, csak újjászületés által nyerhető el! Vallásoskodó ember, soha nem juthat birtokába. De aki Isten gyermekeként, birtokába jut, megtapasztalja majd, Istennek félelem és nyugtalanság nélküli, boldog, békés életét. Békétlenségben és háborúságban szenvedő emberek, hiába vágyódnak igazi békesség után, ha elérik is azt, bizonyos, hogy tartós nem lesz.

Mert rabtartójuk a Sátán, gondoskodni fog arról, hogy a családban, vagy a közösségben, meg nem értés, veszekedés legyen. Ennek nyomai pedig mindenütt, szemmel láthatóak. Feldúlt családokban, kallódó, csavargó gyermekekben.

De ennek ellenére is, van egy jó hírem! Sebesen közeledik az Úr Jézus ezeréves békekirálysága, a megújított földön. amikor a békétlenséget szító Sátán, ezer évre meg lesz kötözve. És mennyei békesség uralja majd ezer éven át, Jézus Krisztus békekirályságát!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.