Isten csodálatos alkotása vagyunk mi emberek, csak nekünk adatott meg az a kiváltság, hogy nem csak lefelé, hanem felfelé is tekinthet a szemünk. Az állatok, a madarak, csak lefelé tudnak tekinteni. Miért? Azért, mert, nekik a földön van, megterített asztaluk, azon fű és egyéb növények. A ragadozóknak és madaraknak pedig hús, és rovarok. Csak az ember, tekinthet fölfelé és lefelé.

Nekünk is a földön van, megterített asztalunk, melyről táplálhatjuk elmúló testünket.

Egy leprás: mint az alázat példaképe: Máté. 8, 2-3.

Máté, evangéliuma alapján, az Úr Jézus, a hegyi beszéd elmondása után, lejött a hegyről és nagy sokaság követte őt. A tömegből egy bélpoklos hozzá ment, leborult előtte és ezt mondta:

„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. /Jézus/ ekkor kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta:

Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a poklosságából”

Nos, ezt a névtelen leprás embert, szinte az alázat példaképének is tekinthetnénk.

I. Timóteus. 6, 12.

Bűnfertőzött földünk, már a gyilkos Káin óta, harcok és háborúk, véres színtere lett. Azóta földünk tán még sohasem volt, harcok nélkül. Bár a tudomány és a technika, sokat fejlődött, de a harcok és lázadások tüze, földünk különböző tájain, újra és újra, fellobban. Nyomában pedig, könny, gyász és vérpatak fakad.

A címben, szereplő igeversben azonban, Pál apostol, másféle harcra, lelki harcra, biztat minket.

Igazság és kárhozat: Róma. 5, 18.

Az ember bűnbeesése előtt, Édenben, csak Isten igazsága létezett. De a bűnbeesés után, színre lépett a kárhozat. Ezért, egymástól oly nagyon elkülönült állapot keletkezett, mint amilyen, a tűz és víz között van. Az igazság Ura: Jézus Krisztus.

A bűn előidőzője pedig a Sátán. A bűneset óta, ez a két nagyhatalom néz farkasszemet, egymással szemben. Ezt a két nagyhatalmat, Pál apostol jeleníti meg a Bibliában, a Római levél, 5-ik részében, a 18-ik versben: „Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: Azonképpen egynek igazsága által, minden emberre elhatott az életnek megigazulása” Két személyről ír a Biblia.

 II. Mózes. 14, 31. 1s 15, 21.

Isten, Szentlelke által, csodálatos módon íratta le számunkra a Bibliában: az Ó és az Új Szövetséget. Miért volt fontos, az Ó szövetség? Mert előképe volt az Újszövetségnek.

Ami az Ó Szövetségben csak burkolt formában volt olvasható, az, az Új szövetségben, sokkal érthetőbben, teljesedett ki. Az Ó Szövetség eseményei mind, előképei voltak az Újnak!

Ilyen volt a választott nép kivonulása is, az Egyiptomi rabszolgaságból.

Isten tűzfal népe körül: Zakariás. 2, 9.

Isten sokféle ajándéka közül a tűz is, egy ilyen ajándék. Jelenthet áldást és jelenthet veszélyt. Tűzzel, a Bibliában: az első emberi család életében találkozunk először. Káin és Ábel tűzáldozatában. Attól kezdve pedig, végigvonul az egész Ó szövetségen, az Úrnak bemutatott tűzáldozat! A tűz: jelenthet védelmet, de jelenthet tűzvészt is.

Jelen esetben, Zakariás próféta könyvében, a második fejezet 9-ik versében, Isten ezt mondja: ,,Én magam oltalmazom Jeruzsálemet mindenfelől - így szól az Úr - mint egy tüzes fal" Izráel fővárosa Jeruzsálem, a viharos évszázadok során, nagyon sok ellenséges támadásnak volt a célpontja.

  A vigasztalás Istene: II. Korintus 1. 3-4.

Kedves Testvérek: csodálatos könyv a Biblia. Nem ok nélkül nevezik az élet könyvének. Minden élethelyzetre van benne irányadás útmutatás. Isten áldott iránytűként adta kezünkbe a Bibliát hogy miként a pusztába eltévedt vándorok ennek az iránytűnek a nyomán haza találjunk az atyai házba.

Legmagasabb szintű barátság: János. 15. 14 -15.

Isten írott igéje, az Ó Szövetségben, Dávid és Jonatán barátságán keresztül is, szemünk elé vetíti, az igazi barátság mély és szép példáját. Jonatán úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét. A barátság: egy szép része, földi életünknek. A barátság keresése, már gyermekkorban kezdődik. Iskolás gyermekek is barátokat keresnek.

,,Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem: Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, a mint a világ adja.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen"  János. 14, 2. 18. 27.

Isten csodálatos békességét, már az első ember is, megtapasztalhatta, a bűneset előtt.

Róma. 8, 32.

Az ajándékozás, az ajándékozónak örömszerző cselekedete, az ajándékozottnak pedig örömöt jelentő ajándék.

Nos, így van ez, testi vonatkozásban, de másként van, lelki vonatkozásban. Melyben az embert megalkotó Isten, az ajándékozó! Aki már a világ teremtése előtt tudta, hogy az ártatlan és bűntelen ember, a Sátán félrevezetése folytán, vétkezni fog, mégpedig halálosan!

 Róma. 1, 7.

Kegyelem: egyetlen szó csupán, mégis olyan óriási értéket hordoz, melynek nagyságát, kifejezni is alig lehet. De miről is van szó? Arról, hogy a bűnbeesett emberiség, - kegyelemből – felmentést kap, bűnei miatt, a rá váró halálos ítélet alól!

Ámde ez a felmentő kegyelem, nem jelenti azt, hogy az elkövetett bűn, nem nyeri el, méltó büntetését?

A bűnös nép, halálosan vétkezett, az igazságos, bűnt gyűlölő Isten ellen!