Egy leprás: mint az alázat példaképe: Máté. 8, 2-3.

Máté, evangéliuma alapján, az Úr Jézus, a hegyi beszéd elmondása után, lejött a hegyről és nagy sokaság követte őt. A tömegből egy bélpoklos hozzá ment, leborult előtte és ezt mondta:

„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. /Jézus/ ekkor kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta:

Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a poklosságából”

Nos, ezt a névtelen leprás embert, szinte az alázat példaképének is tekinthetnénk. Gondoljunk csak bele magunkat, ennek a meggyógyult leprás embernek élethelyzetébe.

Drága családjából és az emberi közösségből kirekesztve, egyedül tengeti, nyomorult beteg életét. Fertőző betegsége miatt, senki sem érintheti őt. Élelmét leteszik, és később megy érte. Ilyen nyomorúságos körülmények között élve, egyszer csak ő is, tudomást szerez egy vándor Rabbi gyógyító munkája felől. És szívében: felcsillan egy reménysugár, hátha ez a gyógyító Rabbi, őt is meg tudja gyógyítani! Ezért felbátorodva, oda ballag Jézus elé. Leborul előtte. De most, figyeljük meg, mit mond neki. Nem siránkozik, nem panaszkodik nyomorult helyzete miatt, nem mondja el, mennyire vágyik gyógyulásra, nem sajnáltatja magát, és nyomorúságához hozzájárul még, mélységes alázata is, midőn így szól Jézushoz: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Nem muszáj, nem vagy köteles rá, csak ha akarod.

Ember részéről, nincsen ennél mélyebb alázat! Teljes hittel és bizalommal, rábízza gyógyulását, Jézus Krisztusra! De az Úr Jézus válasza is, csodálatos. Nem utasítja el őt, magától. Nem mondja neki: most nem érek rá, veled foglalkozni. Nézd: milyen sokan várnak gyógyításomra, tanításomra. Magamnak is pihenésre volna szükségem. Jézus nem vonakodik. És azonnal válaszol a leprás ember szavára:

„Akarom, tisztulj meg!”

A gyógyult leprás ember pedig végignéz, meggyógyult testén, és íme, olyan szép tiszta a teste, mint egy kis gyermeké. Bizonyára, mérhetetlen öröm tölti be szívét, hiszen vége a kiközösítésnek! Ismét visszatérhet, drága családja körébe, az emberi közösségbe.

A történet után, visszatérve napjainkba, Istené legyen a hála, hogy a leprabetegség, ma már gyógyítható! De mégis, napjainkban is, a ragályos lepra, szerte a földön, szedi áldozatait. Bár a szánó és segítő szeret, intenzíven árad feléjük, mégis, még mindig kevés a segítő hozzáállás. A lepra betegség, sokak szerint, egyik szégyenfoltja, embervilágunknak! Mintha csak Isten akarna figyelmeztetni minket, még a lepránál is súlyosabb betegségre, a „Bűn-leprára!” Ez elől a ragályos betegség elől, senki sem vonhatja ki magát.

A bűneset előtt: a bűntelen ember, Isten mennyei családjának tagja lehetett. De a bűn következtében, ugyan úgy kirekesztetett, Isten mennyei családjából, miképpen ez a leprabeteg ember is, az emberek közösségéből. Hála legyen mennyei Atyánknak, aki örök hatalmánál és szereteténél fogva, csodálatos módon oldotta meg, ezt a bűn miatti szomorú állapotot. Bár ez a megoldás: mérhetetlen szomorúságot és fájdalmat okozott Istennek, De Igazsága miatt, nem talált ennél könnyebb megoldást, a halálos bűn, kérdésében!

A halálos bűnleprából való gyógyulás és szabadulás, csak Megváltó Urunk ártatlan, és bűntelen élete feláldozása által. mehetett végbe, a Golgotán! Ahol áldott és ártatlan Urunk, magára vette minden ember bűnét, ó emberével együtt, és véglegesen, odaszegezte azt, a keresztfára! Meggyógyított minket, bűneink leprájából, és egy új bűntelen élettel ajándékozott meg, minden Benne hívő embert!

Aki ezt az új életet hittel elfogadja, az ismét, boldogan térhet vissza, Isten bűntelen mennyei családjának közösségébe! De erről a gyógyulásról, minden meggyógyult betegnek bizonyosnak kell lennie! Itt, szóba sem jöhet a talán, vagy a majd.

Csak két dolog lehetséges: vagy hiszel ebben, vagy sem.

Ha hiszünk szabadítónkban és szabadulásunkban, úgy boldogan vallhatjuk hozzátartozásunkat, Isten, mennyei családjához. És Isten iránti hálából, gyógyulásunkért, bűnből való szabadulásunkért, igyekszünk, Istennek tetsző módon élni, és neki engedelmeskedve szolgálni, szent ügyét! Ebben az Istentől elrugaszkodott és ellene lázadó világban.

Aki viszont, nem hiszi el, hogy az eredendő bűn miatt, ő maga is halálos beteg, ezért, - hitetlensége miatt – önmagát zárja ki örökre, Isten mennyei családjának közösségéből!

Szomorú valóság, hogy a ma élő keresztyénség életéből hiányzik, az a mélységes alázat. A Bibliai leprabeteg ember alázata, még napjainkban is, követendő példa lehetne számunkra. „Uram, ha akarod, visszaadhatod, megromlott egészségemet, ha akarod, meggyógyíthatod, megromlott házasságunkat, ha akarod, visszaadhatod gyülekezetünk egységét. De nem vagy köteles, megtenni ezt.

Higgyük el, ha alázatos imakéréseink elé odatesszük: „Uram, ha akarod” akkor Urunk, nem csak akarja, hanem még azon felül is, gazdagon megáld minket. Ha látja alázatunkat, neki való engedelmességünket, szófogadásunkat. Mi, sohasem írhatjuk elő Istennek, miképpen segítsen rajtunk.

Hiszen Ő a Teremtő! Mi csak teremtményei vagyunk. De áldott Urunk, mégsem bánik velünk, kénye kedve szerint. Pedig, hatalmánál fogva, könnyen megtehetné. Hála, Urunk nem csak igazságos, hanem szerető édesatya is! Szeretete pedig, nem abban nyilvánul meg, hogy mi szeretjük őt, hanem abban, hogy Ő szeret minket! Drága Fiáért, Jézus krisztusért! Aki Fában: maga is elszenvedte helyettünk, a ránk szabott halálos büntetést, a kereszthalált!

Mert neki hatalmában állt, letenni és ismét felvenni az életét!

Ami végbe is ment, az Úr Jézus, halálból való feltámadása által! Hogy mi, bűnleprások, megszabadulva a halálos bűnleprából, Istentől újjászületetten, Isten, új életű boldog gyermekeiként, már itt a földön is, meg érezhessük, az örökkévaló mennyei élet boldog előízét.

Mert Isten, megváltott gyermekei, már itt a földön is, mennyei honpolgárok! A mennybe jutás lehetősége pedig, adva van minden embernek, kivétel nélkül.

Az élő Úr Jézus Krisztusban való hit és engedelmesség által. Ezért boldogok, akik élnek is, ezzel a drága lehetőséggel, lelkük javára, üdvére.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.