I. Timóteus. 6, 12.

Bűnfertőzött földünk, már a gyilkos Káin óta, harcok és háborúk, véres színtere lett. Azóta földünk tán még sohasem volt, harcok nélkül. Bár a tudomány és a technika, sokat fejlődött, de a harcok és lázadások tüze, földünk különböző tájain, újra és újra, fellobban. Nyomában pedig, könny, gyász és vérpatak fakad.

A címben, szereplő igeversben azonban, Pál apostol, másféle harcra, lelki harcra, biztat minket. Így hangzik ez a biztatás, az első Timóteusi levél 6-ik részének 12-ik versében: „Harcold meg a hitnek szép harcát” A testi és a lelki harc között, nagy különbség van. Az apostol, a lelki harcot, szép harcnak nevezi. A hit harcának nyomán, virágzó élet, szeretet és békesség, fakad. Minden harci alakulatnak van vezére. Aki irányítja a harc lefolyását. Ő ismeri a célt, az ellenség erejét, ő adja ki a parancsot a támadásra, vagy a védekezésre

. A hívők seregének fővezére: Jézus Krisztus! Harcosai pedig, feszült figyelemmel lesik, fővezérük parancsait, rendelkezéseit. Az ő rendelése szerint kel haladniuk, Vezérük nyomában, a kereszt zászlaja alatt! Mert ők nem ismerik úgy az utat, mint vezérük. Fegyverzetük is más, mint a testi harcosoké.

Fegyverzetüket, Vezérüktől kapják, az üdv sisakját, a hit páncélját, és a Lélek, kétélű kardját! Ez a háború, vértelen háború. A láthatatlan ellenség pedig a Sátán, és démoni serege. A Sátán pedig, láthatatlanságát arra használja fel, hogy besétál a hívők táborába, és gondolataikat próbálja maga felé fordítani. Ami gyakran, sikerül is neki. És a rá figyelő elcsábított harcosokat, rászedi arra, hogy az ő fegyvereit vegyék magukhoz. De ezek, az elcsábított harcosok, nem is gondolnak arra, hogy az ellenségtől kapott fegyverekkel, könnyen elveszthetik a csatát!

Mert ezek a sátáni fegyverek, akkor válnak használhatatlanokká, amikor győzniük kellene. Nagyon vigyázzunk hát, mert nem mindegy, hogy milyen a lelki fegyverzetünk! Ha az Úr Jézus fegyverzete van rajtunk, akkor, bizonyosak lehetünk, a győzelemben! Ám akkor is csak úgy, ha parancsait, utasításait, hűségesen teljesítjük.

Vegyük nagyon komolyan, hogy ez a látható Föld, hatalmas küzdőtér, lelki vonatkozásban. És abban a lelki háború, folyamatos! Nincsen tűz – szünet. Nem lehet, lazsálni, kényelmeskedni. A lelki harcosoknak, ébereknek és józanoknak kell lenniük!

Azért van nagy különbség, Jézus és a Sátán harcosai között, mert a Krisztus seregében: rend, fegyelem, engedelmesség és mindhalálig való hűség van, érvényben! A Sátán táborában pedig a jelszó: mindent lehet, mindent szabad. A Sátán harcosa, bármikor leteheti, vagy felveheti fegyverzetét. Azokat pedig, még felsorolni is, sok volna.

A Sátán harcosai, meg vannak elégedve, ezzel a rövid földi élettel, és abból, minél több jót, igyekeznek magukhoz ragadni. Ezek után, érthető, hogy a Sátán serege, vesztes sereg. Mert a Sátán seregében, az a jó harcos, aki nem csinál semmit. A sátán tudja, hogy vesztett ügye van és az a célja, hogy minél több hívő lelki harcost, ragadhasson magával a kárhozatba. Követői pedig, mégis hallgatnak rá. Mert azt hiszik, hogy az élet, csak ebből a néhány évtizedes, földi életből áll. Ismétlem, ez a harc, vértelen lelki harc! Jézus Krisztus, hívő serege és a Sátán démoni serege között.

Látható hívő lelkek, és láthatatlan, démoni lelkek, élet – halál harca ez! Ezért, mérhetetlenül fontos az éberség, és a vigyázás! Mert a Sátán támadása, nem csak fizikálisan, hanem láthatatlanul: szemen, fülön és gondolatvilágon keresztül is folyamatos.

Drága kegyelem, hogy krisztus, hívő harcosainak, őrangyalai is vannak! Éjjel, mikor ők alszanak, őrangyalaik őrzik gondolatvilágukat. Krisztus harcosainak útikönyve és térképe a Biblia. Fővezérük utasításait, rendelkezéseit, azon keresztül kapják. Számukra a napi igék olyanok, mint a sorkatonák, napi parancsa.

Abban a lelki napiparancsban, nincs helye a meghátrálásnak, hanem csak, a célra törésnek! Krisztus serege, nem besorozott katonákból, hanem önkéntes, lelki harcosokból áll! Krisztus lelki seregébe belépni nem kötelező, hanem szabad. Nos, éppen ezért, a legtöbb ember, mellőzi is, a belépést! Pedig a győztes lelki harcosoknak, ígért jutalom, mérhetetlenül értékesebb, minden elmúló földi jutalomnál.

Ez a sokféle mennyei jutalom, a Jelenések könyvében van feljegyezve. „Az élet fájához való szabad menetel és annak gyümölcse. Az életnek koronája. A kövecskére írott új név. A Hajnalcsillag jutalma. A győzteseknek járó fehér ruha. Az Úr Jézustól kapott új név. És a győztes lelki harcos számára fenntartott királyi szék” Ezek a győzelmi jutalmak, ugyan, most még láthatatlanok, és most még, csak hit által birtokolhatjuk azokat. Azonban, milyen az ember?

Nem tud várni, mindent, azonnal szeretne megkapni. Miként az úszó világbajnok, a győzelmi serleget és az aranyérmet. De ne felejtsük el, hogy a földi értékek, bármilyen szépek és csillogók is, idővel, mind megfakulnak, végül: megsemmisülnek. Ideig valók és csak halálunk percéig birtokolhatjuk azokat.

Így a jutalommal járó hírnév és rang is, eltűnik, örökre. Ám, a láthatatlan, mennyei jutalom, mindennél nemesebb, értékesebb. Hiszen annak örököse, örökké gyönyörködhet majd abban. Amikor a mennyben, jutalomosztásra kerül sor. Jézus Krisztus, hívő lelki harcosai, bár szétszórtan élnek most, az öt földrészen, mégis, Krisztus, élő testének tagjai! Így, személyesen nem is ismerik egymást. De lélekben és imádságban, mégis egyek! A kereszt zászlaja és a Szentlélek vezetése alatt! Jézus Krisztus pedig, a hívő sereg Fővezére, még mindig nagy szeretettel hívja és várja, az újjászületett önkéntes lelki harcosokat! Seregének zászlaja alá! Nincs kényszer, hanem csak önkéntesség!

Az Úr Jézus pedig, olyan győzelmes Vezér, aki már közel kétezer éve, megvívta a győzelmes harcot a golgotán, a kínkereszten! Melyen legyőzte ős ellenségünket, a sátánt! Bár a Sátán, most még, mint „ordító oroszlán” láthatatlanul van jelen, és próbál ijesztgetni minket, célja, hogy kelepcébe csaljon. Hála, hogy tudhatjuk: legyőzött ellenféllel van dolgunk. Így lelki páncélzatunkról, sorra leperegnek, tüzes nyilai.

De nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vigyázás, testi halálunk pillanatáig tart! Mégis, derítse örömre szívünket, hogy a rövid, földi lelki harc után, örökre megpihenhetünk, mennyei Atyánk, dicsőséges országában. Most még, az ellenség, szünet nélkül bombázza hitünket, mert meg akar minket fosztani attól.

A Sátán azt akarja, hogy őhozzá, és a hitetlenek táborához csatlakozzunk. Ne hallgassunk rá, ne féljünk tőle. Mert ha Krisztus előttünk jár, mint győztes Hadvezérünk, akkor a csábító Sátán, Vele találja szemben magát! És legyőzött félként, megszégyenülve, menekül előle! Mi pedig, biztonságban lehetünk, Fővezérünk védelme alatt!

Írta Pecznyík Pál 2014-ben.