Ismeretes, hogy amint van testi világosság és sötétség, ugyan úgy létezik lelki világosság és lelki sötétség is. Ám a kettő között óriási különbség van?

Mert az előbbi: ideig való, az utóbbi pedig, örökkévaló!

János evangéliumának 8-ik részében, a 12-ik versben, Jézus mondja önmagáról:

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”

A bűneset előtt az első ember, lelki világosságban részesülhetett. Láthatta Alkotóját, Istent! Azonban engedetlensége bűne miatt, egy pillanat alatt elveszítette, lelki világosságát, és lelki sötétség borult életére. Mivel pedig, mindkét változat birtokában volt, továbbra is megmaradt, testi világossága és sötétsége. Ezért mi: ős szüleink utódai is, csak testi világosság és sötétség birtokosai lehetünk. De Isten, irántunk való mérhetetlen szeretete, csodálatos módon gondoskodott arról, hogy a két változat között, összekötő kapcsolat jöjjön létre.

Ezt az összekötő kapcsolatot, összekötő útnak nevezhetjük. Az pedig nem más, mint maga az Úr Jézus! Aki azt mondotta önmaga felől: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” Így pedig már ott Édenben, felcsillant a reménysugár, a lelki sötétségbe zuhant ember számára! Így a Sátán korai öröme szertefoszlott, hogy a bűnre csábított embert, az örök sötétségbe sodorja. De az Isten által felvillantott lelki világosság, több ezer éven át, úgy követte az emberiséget, mint a búvópatak, mely hol eltűnt, hol felragyogott újra, rövid időre.

Az Ó szövetség idején, az Úr Jézus, mint az Úr Angyala, és Isten kiválasztott emberei is, olykor felragyogtatták, Isten lelki világosságát, a választott nép előtt. Ezért már kezdettől fogva, mindig volt egy maroknyi élő lelki közösség, mely folyamatosan kapcsolatban állt, az élő Istennel!A világ világosságával!

Gondoljunk Isten, élő lelki követeire: Ábelra, Énókra, Noéra, Ábrahámra, Illésre, és még sorolhatnánk. Istennek ezek a követei, birtokában voltak úgy a testi, mint a lelki világosságnak.

Az Újszövetség azonban, mérhetetlen nagy változást hozott létre. a testi és a lelki világossággal kapcsolatban. Midőn az emberiség lelki sötétségében, megjelent a világ világossága, a testet öltött, Jézus Krisztus személyében! És aki elhitte, hogy a látható, testet öltött Jézus Krisztus nem más, mint a földre jött láthatatlan Isten! Annak megnyíltak lelki szemei, és felragyoghatott előtte a lelki világosság! Áhítattal hallgatta, Jézus tanításait, és ámulattal csodálta gyógyításait, holtak feltámasztását!

Mert azok: érthetően és világosan bizonyították, Jézus Krisztus, ember és Isten voltát! Megértette, hogy Jézus Krisztus, azért jött le a földre, azért öltött magára emberi testet, hogy ártatlan és bűntelen élete feláldozásával, magára vegye minden ember, bűn miatti halálos büntetését!

Hogy mind azok, akik elhiszik, ezt a helyettes nagy áldozatot, azok halálos bűneik súlyától szabadulva, immáron, bűneik terhétől szabadulva, boldog, bűntelen új élettel indulhassanak tovább, Jézus Krisztus lábnyomában, a szebb és dicsőségesebb Éden felé! Mely most még láthatatlan, testi szemek számára, de mégis valóságosabb, a földi Édennél, mert az ideig való, a mennyei pedig, örökkévaló!

Ó de milyen, a bűnre csábult balga ember? Mivel lelkileg vak, nem hiszi el, hogy létezik egy örökkévaló láthatatlan világ! Mely mérhetetlenül szebb és dicsőségesebb, ennél az elmúló látható világnál. Itt, önzés van, acsarkodás, gyűlölködés, bűn, könny és vérpatak, szenvedés és halál.

De Isten dicsőséges országában, nincs bűn, nincs halál, nincs önzés, gyűlölet, hanem csak szeretet, öröm, békesség és boldogság, örökké. Azonban, egy – egy ember életében, csak akkor történik csodálatos változás, Ha hirdetett igét hallgatva, vagy Bibliát olvasva, hit által megnyílnak, lelki szemei, mind annak az ajándéknak meglátására, melyet Isten ígért, az őt szeretőknek!

A lelki szemmel látó ember, tudja: testi halálával, nem ér véget az élete. Túllát, a sírparton! Halála után, biológiai teste ugyan itt marad, elporlad, de hallhatatlan lelke tovább vonul, a mennyei Kánaán felé!

Feltámadása után pedig, lelke: új dicsőséges testben, csatlakozik majd, a megdicsőült lelkek, fehérruhás mennyei seregéhez! Milyen sokat, sőt mindent, elveszítenek azok, akik megelégednek, testi világosságukkal. Akik megelégednek a néhány évtizedes földi élettel.

Szomorú tény azonban, hogy lehet úgy is eltölteni egy földi életet, hogy az ember bele kóstol kicsit, a lelki életbe is. Templomba jár, néha Bibliát is olvas, De sem az igehirdetés, sem a Bibliaolvasás, nincs élő hatással a lelkére. Nagyon sok vallásos ember, nem hisz a feltámadásban! Nos, ilyen a lelkileg vak ember. Az örökkévalóság létezésével kapcsolatban, csak sötétségben tapogat.

Nem ok nélkül írja a Biblia: „Nem mindenkié a hit” Bár a hit is, mint minden más, Isten ajándéka az ember számára, de lehet elfogadni és lehet, elutasítani.

Ám az ilyen ember, jól gondolja meg:

mert, „Aki hisz, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” A megtérés, újjászületés lehetősége, adva van minden ember számára. Erre: egy egészéleten át, van lehetősége.

Ezért, boldog az, aki él is vele! A hívő ember hallhatatlan lelkére pedig, olyan nagy öröm és boldogság vár, mely minden emberi elképzelést felülmúl. Isten nagy kegyelme, hogy Jézus Krisztus, a világ világossága, még most is köztünk van, Szentlelke által! Ő azonban, nem szabott határidőt, hogy meddig?

Vigyázzunk hát, ne hogy úgy járjunk, mint a példázatbeli bolond szüzek: akik elkéstek, örökre elkéstek! Hiába dörömböltek már sírva, a bezárt ajtón.

Többé nem nyílt meg, előttük! Szomorú példájukon, bárcsak sokan okulnának.

És még időben, belépnének, Isten örökkévaló országának tárt kapuján! Hallhatatlan lelkük, üdve érdekében.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.