Mindannyiunk számára reális lehetőség, hogy elveszítjük az örömünket, hogy elkedvetlenedünk. De Isten szándéka nem az, hogy csupán elviseljük az életet, hanem hogy élvezzük azt. Már reggel eldől, hogy egy napunk győztes lesz-e vagy vesztes.

Amikor reggel felkelsz, az elmédet kell megfelelő irányba állítanod. Lehet, hogy az érzéseid azt mondják: "fáradt vagyok, nincs kedvem felkelni, dolgozni menni még annyira sem. Nem akarok a problémáimmal foglalkozni, még a gyerekeimmel sem.

Ha igazi önismeretre vágysz, akkor nézd az emberi kapcsolataid egyfajta tükörként. Különös tekintettel vedd szemügyre és vizsgáld meg a párkapcsolatod, annak is elsősorban az érzelmi oldalát. Itt most nem csak a szerelemre gondolok, hanem arra, hogy milyen érzések vannak benned a párodhoz kapcsolódva. Nem csak az idealizált helyzetekben, hanem a hétköznapi apró-cseprő kis dolgokban.

Ha néha azt hiszed, hogy azért szenvedsz a partnered mellett, mert ő ilyen vagy olyan, vagy ő a hibás bizonyos dolgokért, akkor végy egy mély lélegzetet, s ne engedj az automatikusan megjelenő magyarázatoknak.

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,  aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.  Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 

 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 

 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. 

 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 

 Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 

 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 

Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 

 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. 

 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. 

 Mert nem vet el örökre az Úr. 

 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 

 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,  aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.  Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. 

 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket,  és munkájukért nagyon becsüljétek őket.

„Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.”

Pál első levele a korinthusiakhoz 4:9

Hírességekről szóló cikkek, képek, amerre csak a szemed néz a neten. Vilmos herceg és felesége, híres sportolók, akikre büszke a nemzet, énekesek, színészek, akik alkottak valami felejthetetlent, politikusok, valóságshow-ban született celebek. Vannak, akikre felnézel, és vannak, akikkel kapcsolatban nem érted, mi ez a nagy felhajtás, hiszen semmit sem tettek le az asztalra.

Nemrég két hölggyel beszéltem, és kérdeztem tőlük: „egy család vagytok?” „Nem – válaszolta az idősebbik hölgy -, de olyan ez a lány, mintha a lányom lenne.

Amikor az észak-keleti részről átköltözött a gyülekezetünk, ide a mostani helyünkre, ő volt, aki segített, hogy tudjak járni a gyülekezetbe, mert én már nem tudok autópályán közlekedni.”

A fiatal hölgy hozza el minden vasárnap az idősebbet. S ő annyira hálás! Pedig a fiatalabb hölgy majdnem fél órára lakik az idősebbtől, ez idejébe és pénzébe is kerül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy segítsen.

„És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.”

Jeremiás 32,39-41

Egy nemzet a kihalás szélén.

„Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."

(János 6:28-29)

A mai kereszténységben a hangsúly azon van, hogy mi mit cselekedjünk Istenért. Furamód, amikor a tanítványok megkérdezték Jézustól, mit tegyenek, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjenek, Jézus nem a tennivalók listáját sorolta fel nekik.

Tíz évvel ezelőtt egy kedves barátunk meghívott minket, hogy töltsünk náluk pár hetet egy távoli földrészen. Ausztráliában.

Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek. Bújtuk a könyveket, sok mindent elolvastunk erről az országról, az állatokról, tájakról. Augusztus 20.-án indultunk. Forró nyár volt, hasonló, mint az idei. Megérkeztünk.

És hát pár percen belül rá kellett jönnünk, hogy bár rengeteget olvastunk erről, de távolról sem eleget.

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

2Kor 3:17

Az ókorban rabszolgákkal dolgoztattak, akik nem kaptak fizetést, és nem mehettek oda, ahova akartak. Ehhez képest a 21. századi magyar ember szabad, hiszen van fizetése, és oda mehet, ahova akar. Igaz, a fizetés nagy része elmegy a törlesztő részletre, az élelemre, a rezsire, és szabad időnk nagy részét is egy helyben töltjük, a tévé, vagy az internet előtt. A jogi szabadság – amivel büszkén dicsekedhetünk ókori kollégáinkkal szemben – nem jelent egyebet, mint puszta látszatot.

A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél számolt be, dokumentumok és emlékek bizonyítják a magyar katonák kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el...

Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement.

Haza, sem mert rögtön menni, öreg apjához tért be először, aki messze lakván fia családjától, nem tudott róluk semmit.

 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 

 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. 

 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 

 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 

 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 

 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! 

 Ó URam, segíts meg!

„Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.”

 (Márk evangéliuma 6. fejezet 31. vers)

Őszintén bevallom erről az Igéről én is ritkán és csak félve szoktam prédikálni, hiszen a cél nem a pihenés, hanem a másokért való önzetlen és szüntelen munkálkodás. Meg hát hogy is nézne ki, ha a szószékről a misszióra buzdítás helyett pihenésről beszélnék?

Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.

(Jeremiás 33,3)

Az Istennel való párbeszédünkről fogunk ma elmélkedni és remélhetőleg nem csak ma, hanem mindig! Mennyire merjük mi az Istent segítségül hívni? Felületesek-e az imáink? Számon kértük-e már Őt?

A hipotézisem az, hogy van bennünk egy gát, ami nem engedi, hogy mi természetesek legyünk Vele. Ha nem értesz egyet velem, nézd el nekem ezt a hibámat, és nagyra becsüllek téged, aki előtte jársz!

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”

Példabeszédek könyve 15:1

Gondolataid csak úgy szórják a szikrákat, és legszívesebben az Istennek elpanaszolt dühödt érzelmeidet a másik arcába irányítottad volna. Legszívesebben mondtad volna, csak mondtad volna, az istentisztelet hangulata úgy is régen elszállt belőled. Most már tudnád, hogy mit vágj a másik fejéhez, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét. Betáraztad a válogatott kifejezéseket, hozzáadtad hordónyi puskapor-dühödet, és világgá kiáltanád a benned felgyülemlett indulatot. 

Mert igazad van.

A repülőtéren egy nő a beszállásra várva üldögélt, és újságot olvasott. Előtte egy repülőtéri büfében vett egy csomag kekszet, hogy majd a repülőn elfogyassza. A szeme sarkából meglátta, hogy a mellette ülő férfi egy kekszet majszol. Ahogy lenézett, észrevette, hogy a kekszes csomagja meg van bontva, és a férfi nyugodtan eszeget belőle.

A nő nem tudta elhinni, hogy annak a férfinak van képe megenni az ő kekszét. Hogy mentse, ami menthető, lassan kinyújtotta kezét a csomag felé, kivett egyet, és megette.

A megbocsátás sok embernek a nehezére esik. Szerintem két fő oka van ennek. Ezek feltárásával szeretnék segíteni.

Az egyik oka, hogy könnyen félreérthetjük, mit jelent megbocsátani.

Amikor megbántanak, akkor a lelkiismeretünkben megszólal az igazságosság elve: „Kárt okoztak nekem, és ezt meg kell fizetnie valakinek!” A kár és a fizetség szót szándékosan használom, mert ahogyan anyagi kárt lehet okozni valakinek, ugyanúgy lehet lelki kárt is okozni. Lelki károm keletkezik, amikor megbántanak.

"Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet."

János evangéliuma 7:24

Azt hitted, hogy mindent tudsz róla, hiszen gyerekkorod óta ismered. De egy napon olyat tett, amit nem gondoltál volna. Akkor azt érezted, hogy erre nincs bocsánat. Becsapott Téged, a közös múltatokat. Az összes szépet, ami együtt történt veletek, mind összezúzta azzal a rontott lépéssel.

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"  Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,  pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. 

 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. 

 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! 

 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!

Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. (Apostolok cselekedetei9:26-27)

Pál apostolnak soha nem lett volna ekkora hatása, egy Barnabás nevezetű ember nélkül.

„Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve."

(Márk evangéliuma6. fejezet 51-52. vers)

Jézus földi szolgálatát számos természetfeletti jelenség kísérte végig; vakok, bénák, gutaütöttek, leprások gyógyulása, gonosz lelkektől megszállottak megtisztulása, halottak feltámadása, vízen járás, kenyérszaporítás, a vihar lecsendesítése…

Ám ezek a csodák soha nem öncélúak voltak, hanem mind-mind Messiási mivoltát igazolták.

Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember... 

Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért.

 Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát adhatom. 

 Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol. 

 Átmenő szállítmányt hoztak, olyan embereket, akiket koncentrációs táborokba akartak továbbítani, akiknek semmi reményük sem volt többé a szabadulásra.

Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!  Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok."  Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.  Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."  Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.

Egy lelkész gyülekezete egyik tagjával meglátogatta az egyik gazdag gyülekezeti tagot. Adományokat gyűjtöttek egy ember számára, aki szívinfarktust kapott. A betegnek nem volt társadalom-biztosítása, és nem tudta kifizetni a kórházi költségeit.

A gazdag ember barátságosan üdvözölte a lelkészt és kísérőjét, és meghallgatta, ahogy a lelkész röviden leírta a beteg ember kétségbeejtő helyzetét.

-     Egy nagylelkű adományt kérnénk - fejezte be a lelkész.

Nincs olyan gyerek, aki ne ösmerné a verebet, de azt kevesen tudják róla, hogy nem olyan kártékony állat, mint ahogy hírét költötték.

Igaz, hogy nyáron belátogat a gabona közé, de micsoda kicsinység az a kár ahhoz a haszonhoz képest, amit tavasszal szerez nekünk.

Mert mielőtt megérik a gabona, a veréb csupán csak hernyóval él.

Tudós emberek megvigyázták, hogy egy veréb háromezernél több hernyót eszik meg hetenkint.

Ha a hernyót nem enné meg a veréb, a hernyó a mi gyümölcseinket enné meg és akkor bezzeg nem látnánk se cseresznyét, sem almát, sem egyéb gyümölcsöt.

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel. 

- Éppen úgy megyek a templomba, - felelte a sátán,- mint ti. Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott? 

- És hogyan védelmezed magadat? - Kérdezte a templomba járó. 

- Oh, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is!

 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" (Galata4:6)

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy Istent nem ismerték Atyaként, egészen addig, amíg Jézus el nem jött a földre és Atyának jelentette Őt ki? Jézus így imádkozott:

,, És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." (János17:26)

Itt tehát milyen névre is utalt Jézus?

„Ha megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket.”

János evangéliuma 8:32

1772. december végén, Londontól 60 mérföldre, egy 47 éves volt rabszolgahajó tulajdonos újévi prédikációjára készült. Egy éneket szeretett volna írni.   Olyan éneket, ami megszólítja az egyszerű embereket. 

Igehirdetésének alapigéjéül Dávid visszaemlékezését választotta: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (Krónikák első könyve 17:16) Dávid kérdését magára vonatkoztatva, visszatekintett életére, arra, hogyan is vezette őt Isten. 

Édesanyja istenfélelemre nevelte, de betegség miatt korán elvesztette.

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;  üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;  Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.  Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.

 Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja;  amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." 

 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?  És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Máté írása szerinti evangélium 6:31-34

Az egész valahol annál a sumer asszonynál kezdődött, aki azt mondta egy napon a férjének: „Meguntam a ruhámat.

Ha a Biblia emberi eredetű volna, elképzelhető-e, hogy tanítaná az ember abszolút romlottságát és gonoszságát? Minden hamis vallás az embernek azon képességére épít, hogy meg tudja jobbítani magát, és saját erőfeszítéssel és jó cselekedetekkel üdvözül.

Isten azonban nem eszményíti hőseit. Megmutatja olyanoknak, amilyenek. Nem tünteti fel ártalmatlan színben a bűnt, Isten nem hízeleg nekünk Igéjében. Az emberek - saját lényük és akaratuk szerint - nem így írták volna meg a Bibliát.

Jézus szavai:  "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek,  és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;  a valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."  "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,  én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:  az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

Jn 14,11-18.

,,De mindezekkel szemben diadalmaskodunk..." (Róma 8:37)

Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha!

Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt.

„Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.Énekeljetek néki, mondjatok dicséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívük azoknak, a kik az Urat keresik.”

(Krónikák első könyve 16. fejezet 8-10. vers)

A Szentírásban rengetegszer hangzik el felhívás Isten dicsőítésére, magasztalására. A Zsoltárok könyvét olvasva pedig még inkább kitűnik, hogy Dávid, Aszáf, Mózes, Kóré fiai, stb., milyen sokszor tapasztalhatták meg életükben Isten nagyságát, melyért mindannyiszor hálát is adtak.

Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.  Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.

„Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit. Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.”

(97. Zsoltár 1-6 vers)

Az első dolog, amire a figyelmünket kell irányítsuk az a jelen idő.

URam, hozzád emelkedem lélekben! 

 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 

 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 

 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 

 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 

 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 

 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével. Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol. Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani: „Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”.

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Máté evangéliuma 26:41

"Azt hittem, ezt nem lehet elrontani!"

"Olyan könnyűnek tűnt!"

"Ezt nem hiszem el, hogy nem voltam rá képes!"

"Hogy tehettem ilyet?"

"Ez nem én voltam, én nem tennék ilyet!"

Gondolom, nem csak én vagyok ezen a bolygón, aki mondott már ezekhez hasonlókat.

Amikor elképzelünk egy nehéz helyzetet, gondolatban tudjuk, hol vannak a buktatók, de az események menetében nem mindig könnyű észrevenni, hol kellene nagyon óvatosnak lenni.

A szeretet soha el nem múlik.

De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni;

legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni;

legyen ismeret: el fog töröltetni.

 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.  Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

„Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

1 János 1,7

Élethosszig tartó szerelem. Egy életen át tartó barátság. Mennyire tervezel előre? Milyen hosszúak a kapcsolataid? Mára, mintha mindezek elévülnének, megrövidülnének.

A házasság, barátság, de még a vér szava sem bizonyul elég maradandónak.

Sokan mondják: Ja kérem, ilyen az élet.

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.  Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált.  Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.  Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.