„Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.”

 (Márk evangéliuma 6. fejezet 31. vers)

Őszintén bevallom erről az Igéről én is ritkán és csak félve szoktam prédikálni, hiszen a cél nem a pihenés, hanem a másokért való önzetlen és szüntelen munkálkodás. Meg hát hogy is nézne ki, ha a szószékről a misszióra buzdítás helyett pihenésről beszélnék?

Így nem meglepő, hogy sokakat lelkiismeret-furdalás fog el, ha kissé lazítunk. Persze ugyanakkor érezzük és látjuk, ahogy alábbhagy a lelkesedés, fogy az erő, csökken a teljesítmény és tényleg jó lenne néha egy kis szusszanás, amikor nem másoknak, hanem csak úgy magunknak olvassuk a Bibliát.

Jézus ezzel a történettel ma épp arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a személyes feltöltődés nélkül egy idő után elhal minden erőfeszítés. És arra hív, hogy ne várd meg, míg egy kiégés döbbent rá, hogy nem vagy gép!

Mert ez a történet világosan rámutat arra, hogy Sátán sokszor épp a legnemesebb célokat akarja csapdává formálni, csak hogy elszakítson az erő forrásától. Mindig akkor jön közbe valami, mikor imádkoznál, akkor zavarnak meg mikor elcsendesednél.

Ahogy olvassuk is: „elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének” (32-33. vers)

Igen, az emberek a parton futva előzték meg a őket! Ám a hajóból csak Jézus száll ki. A tanítványok alszanak, s naplementkor (Luk.9:12), miután kipihenték magukat, mentek oda hozzá, hogy bocsássa el a tömeget.

Jézus azonban nemcsak lelki, hanem fizikai kenyérrel is megelégíti a több, mint ötezer embert, majd ezután átküldi a tizenkettőt a túlpartra, Ő pedig „felméne a hegyre imádkozni.” (Márk 6:46)

S ha Jézusnak, az Isten- Embernek ekkora szüksége volt naponta az elcsendesedésre, az Atyával való négyszemközti beszélgetésre, mennyivel inkább nekünk…

Így hív ma Jézus téged: Gyere, egy puszta helyre! Gyere, pihenj meg egy kissé! Gyere, beszélgessünk!

Hogy míg „másoknak prédikálsz, magad valami módon méltatlanná ne légy.” (1Kor.9:27)