„És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.”

Jeremiás 32,39-41

Egy nemzet a kihalás szélén. Egy nép, mely önmaga vesztét okozta és saját bűnei miatt szenved. Ezrek fogságban és gyötrelemben, még többen szegénységben és ínségben. A kevesek, a korruptak, kik önmaguk boldogulásáért saját lelkük adták el, ők pedig teljességgel az Isten nélkül. Mit adnál nekik? Mi az, mi változást hozna az életükben?

Az első a szív: Sokan gondolják, hogy mindig megtalálható valahol az ok, ami a végső romlást okozta, de a legtöbben ezt mind önmagukon kívül látják. A körülményekben, az ellenséges személyek ármányaiban és még sorolhatnánk. A Biblia mindig világosan és célratörően fogalmaz. A romlás oka maga, az emberi szív. Ez az, ami romlott, ez az ami cserére érett. Saját vágyaink, hibáink, bűnös emberi természetünk vesztünk okozója, nem más. Bele kell néznünk a tükörbe, szembe kell néznünk önmagunkkal, ha változást szeretnénk és meg kell értenünk: kell a segítség! Mert mi képtelenek vagyunk a kicserélni a bensőnk. Erre csak az Isten képes. És milyen jó, hogy ez az Ő első ajándéka.

A második az út: Sokan keresik Őt, sőt hiszik, az Ő útját járják,de kevesen látják be, hogy nem mi keressük Istent, hanem Ő talál ránk. Ezért nem mesterek, rabbik és lelki vezetők kitaposott ösvényeit kell követnünk, hanem az Isten kinyilatkoztatását. Ez pedig mindig személyes, mindig igaz, mindig áldozattal jár. Legfőképpen az alázat áldozatával, hogy alárendelem magam akaratának, hogy megértem és elfogadom, Ő mindig ugyanazt mondja, mert nem változik. Követésének legfőbb erénye a hűség az Ő Szavához mindenkor, mindenben. Ez az út, az Ő második ajándéka.

A harmadik a szövetség: Háborúban állunk, de nem mindegy, hogy melyik oldalon. „Míg két ember él a földön, nem élhetnek békében egymással” - szól a mondás és milyen igaz! Régóta látjuk a földi létet úgy, mint egy küzdelmet a jó és rossz között. Igazi gondunk az elkötelezettség hiánya, mert mi mindkét oldalra játszunk. Szeretnénk itt is ott is jól járni, de nem lehet. Ha tudjuk, hogy a rossz az rossz és a jó az jó, itt az ideje, hogy meghozzuk a döntést. Ha látjuk, hogy Isten oldala a helyes, ha az az egyetlen, ami megoldást jelent, akkor fogadjuk el a harmadik ajándékot és engedjük, hogy Ő legyen a szövetségesünk.

A negyedik az Istenfélelem: Sokszor gondoljuk, hogy ez az Isten elvárás, hogy féljük Őt, ami igaz is. De Isten minden elvárása értünk van. Az Istenfélelem egy olyan ajándék, ami kitartóvá tesz, ami nem enged ingadozni, ami bizonyságon, sok-sok tapasztalaton és bölcsességen alapul. Ajándék ez is és nem tulajdonság. Nem mi fejlesztjük ki, nem mi hozzuk létre, csupán elfogadjuk, hogy a mi Urunk teszi ezt velünk. És végül:

Az ötödik pedig a végleges megoldás: Isten örök. Aki vele van szövetségben nem a mának él csupán. Nem csak múltja van és jelene, hanem örök sorsa a jövő.