„Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve."

(Márk evangéliuma6. fejezet 51-52. vers)

Jézus földi szolgálatát számos természetfeletti jelenség kísérte végig; vakok, bénák, gutaütöttek, leprások gyógyulása, gonosz lelkektől megszállottak megtisztulása, halottak feltámadása, vízen járás, kenyérszaporítás, a vihar lecsendesítése…

Ám ezek a csodák soha nem öncélúak voltak, hanem mind-mind Messiási mivoltát igazolták. Ezt abból is láthatjuk, hogy bár megtehette volna, de nem gyógyított meg minden beteget, nem járta a temetőket, hogy minden halottat feltámasszon, stb.

Ami viszont ennél jobban elgondolkodtató, hogy milyen közömbösen reagált környezete ezekre a jelekre. Furcsa módon sokszor a hívő emberek hitetlenebbnek bizonyultak, mint az elnyomó rómaiak, a gyűlölt és mélyen megvetett samaritánusok, vagy egyéb pogányok.

Ezt Jézus is látta és meg is jegyezte: „Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.” (Máté 11:20-21)

S mielőtt elkezdenénk ostorozni az akkori nemzedéket, hogy bezzeg, ha ma történnének ezek… Nézzünk magunkba és tegyük fel a kérdést: Vajon mi, vajon én különb vagyok? Tényleg másként reagálok?

Hiszen, ma is vannak csodák. Ma is, körülöttem és velem is történnek megmagyarázhatatlan dolgok, megmenekülések, melyeket sokszor talán éppoly vak módon nem veszek észre, mint az akkor élt kapernaumiak.

Vagy, ha észre is veszem, hatásuk csak ideig óráig való csodálkozás, esetleg félelem, rettegés, mint a tanítványok esetében. S miért? Ahogy olvastuk: „mert a szívűk meg vala keményedve.”

Így Uram én ma Dáviddal együtt kérlek:

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten,…

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét,…

Uram, nyisd meg az én ajakimat,

hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.”

(51. Zsoltár 12-17)