Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!  Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok."  Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.  Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."  Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.  Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?"  Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?"  Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?  Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?  Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített,  amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?  Hóseás szerint is ezt mondja: "Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek,  és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni."  Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül,  mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön."  És előre megmondta Ézsaiás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához."

Róm 9,14-29.

TEREMTŐ SZERETET

Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! (Ézs 29,16)

Az agyagszakkörön a kis kaktusztál elkészülte után elemeztük a tanult technikával formázott műveket. Én is, és mások is mondhattak minden tálkáról véleményt. Mikor elérkeztünk egy fiú munkájához, mindenki csendben várt, sajnálták, hogy neki nem sikerült. Nehezen szólaltam meg. "A tiéd is jó lett, csak egy kicsit egyenletesebbre kellett volna formálni." A fiú nézte tálkáját, majd csendben megszólalt: Újat csináljak? Lelkesen bíztattam új munkára. Ő közben gyönyörködve nézte a csálé, egyenesen állni sem képes tálkát, és mosolyogva megszólalt: Nem baj, ezt én készítettem, nekem szép, megtartom! 

Ez a történet sokszor eszembe jutott és elmeséltem, mikor a külsejükkel elégedetlen fiatal lányokkal beszélgettem hittan órákon. Panaszkodhatunk-e Alkotónkra? Olyan sokan még arra is képesek, hogy megváltoztassák sok-sok pénzért a nem tetsző részeket. Mi, akik új életet kaptunk Jézusban, még mi is sokszor panaszkodunk. Tükörbe nézve, amikor valami nem tetszik magamon, eszembe jut ennek a fiúnak az arca, milyen nagy szeretettel és milyen kedvesen nézte alkotását. Vajon mekkora szeretettel nézhet engem Mennyei Atyám? Akarnánk-e szebb tálak lenni egy elégedetlen alkotó kezében, aki nem szeret?

Imádság: : Uram bocsáss meg, ha elégedetlen vagyok alkotásoddal. Láttasd meg bennem az igazi értékeket. Ámen.

Nem fontosabb az alkotás az Alkotójánál! 

Nagyné Pál Tünde (Felsőpakony, Magyarország)