Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.  Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak.  Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod!  Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét!

„ Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.”

Jób 23:10

Szegény Jób nagy bajba keveredett. Nem azért mert maga kereste volna, hanem mert hűséges volt Istenéhez. Az ő személyes története számunkra egy megerősítő tapasztalat, de átélni ezeket igazán megpróbáló volt.

A mai istenfélő vagy Istent kereső ember is Jóbhoz hasonló értetlenséggel és kérdések tömkelegével keresi a válaszokat.

„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”

Mózes ötödik könyve 4:9

Ma nem kell görcsösen felejtened. Nem kell akarnod a "nem emlékszem"-et. Nem kell letagadni és meg nem történté tenni azt, ami nagyon is valós volt. Ma reggel nem kell küzdened az emlékeid ellen.

„... a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők”

Pál levele a rómaiakhoz 12:10

Együtt kellene mennünk, összefogva, a másikat segítve, de ehelyett az ujjak egymás felé mutogatnak, hogy ő kezdte, ő a hibás. Könyökök fúródnak az oldalakba, gáncsok és taposás. Mert ha én buktam, a másik bukjon nagyobbat, és úgy már jobb lesz nekem. Ha én elestem, a másiknak még a nadrágja is szakadjon el a zuhanás közben, és akkor kevésbé érzem a szégyent a saját kudarcomért.

,,Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!”

Jeremiás 1,7-9

Tartja a mondás. Mások szerint csak azért állítják ezt az öregek, mert ők már nem lehetnek újra bolondok. De miben is áll a fiatalság vonzereje, ami miatt mindenki szeretne egy kicsit visszamenni az időben?

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.  Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált.  Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.

 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.  Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

 „Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.”

Luk 18:27 

A Biblia telis-tele van csodás történetekkel. Nem is olyan régen az egyik reggel itt ebben a blogban is olvashattunk bibliai történeteket, amelyek Isten csodás tetteit mutatták be. 

„Ábrahám 318 szolgájával szabadította ki a sodomaiakat Kédorlaómer kezéből. 

Mózesnek nem voltak seregei, csak egy bot volt a kezében, de az Úr harcolt érte a 10 csapás kardjával. 

Az amálekitákkal való ütközet kimenetele a hegyen dőlt el, ahol Mózes imádkozott a népért, Áron és Húr pedig a támogatták ebben a szolgálatban.

Két súlyos beteg férfi osztozott egy kórtermen. Egyikük felülhetett ágyában minden nap egy kis időre, ezzel is könnyítve a tüdején levő folyadék ürülését. Az ő ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt. A másik férfi ágyhoz kötött volt, így órákat beszélgettek egymással. Meséltek egymásnak családjukról, feleségeikről, addigi életükről, munkájukról, a helyekről, ahol vakációzni szoktak.

Az ablak melletti férfi minden délután felült, és mesélni kezdte betegtársának, amit éppen az ablakon keresztül látott.

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Zsoltárok könyve 27:13

Talán túl sok rossz történt veled mostanában, és vágysz arra, hogy valami jót is tapasztalj. Túl sok negatívum, ami azóta is csak lehúz a mélybe, és vágysz egy reménysugárra, valami fényre, ami áttör a felhők fekete sokaságán.

Talán ma már nincs kit felköszöntened, nincs kinek virágot vinned, és csak annyit suttogni a fülébe, „Szeretlek, Anyám!” Talán elég volt abból, hogy mindig mások bajára kell gyógyírt találnod, és most már arra vágysz, hogy egyszer valaki veled is foglalkozzon.

"Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval." (Róm 12,21)

A Rozmaring utca 4. szám kapujával szemben egy fölásott földdarabon idős asszony szorgoskodott. Mellette locsoló, kezében ültetőfa. Sorra dugdosta a virágpalántákat a megöntözött lyukakba. A szomszéd lépcsőházból egy szőke kislány rebbent elő. Lehetett olyan öt-hat éves.

- Mit csinál a néni? Virágokat ültet?

- Igen, kedvesem, azt akarom, hogy szép legyen a házunk környéke.

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"  Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."  Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."  Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?"  Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

Gyere velem, elvezetlek a világ legnépesebb börtönébe. Ebben a börtönben több lakó van, mint ágy. Több fogvatartott van, mint amennyi tányér. Több elítélt van, mint amit a rendelkezésre álló források biztosítani tudnának. Nézzük meg az elítélteket. Túlhajszoltak és alultápláltak.

A falak üresek, az ágyak pedig kemények. Nincs ennél zsúfoltabb és nyomasztóbb börtön a világon, sőt állandóbb sem.

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”

(46. Zsoltár 11. vers)

Hát ez nem lehet igaz! Pittyeg az ébresztőóra, már megint reggel van, pedig alig aludtam valamit, egész éjszaka járt az agyam… Na, a szomszédban is felkeltek, úgy ordít a rádió, mintha nálunk szólna… Jaj, de jó, a munkások is megérkeztek, már fúrnak, kalapálnak…

Ismerős a helyzet? Bizony, a XXI. század nem a csend százada.

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”

2Kor 8,9

- Csak tessék, csak tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban sétáltam.

Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek felfedezni portékáik iránt.

Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd.

 Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!  Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.  És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.  Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.

Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, 

 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! 

 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! 

 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. 

 Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 

 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. 

 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! 

 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

,,Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak..."

Jelenések könyve 7:9

Túrmezei Erzsébet:HAZAÉRKEZÉS

"Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem.

Kűzdve bogánccsal és tövissel kiverejtékezett kenyéren,

Emberszívemben édenkert emléke szunnyadt hófehéren,

És magam választotta úton, magam akarta szóval,tettel,

És szép szabad nyomorúságban pazarul évre év veszett el.

Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. 

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.

Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.  Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét.  Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.  Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.  Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."  Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: "Hogyan beszélhet ez így?

Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint szegény vándorlegénynek öltözve járta az országot, jó napszállat után érkezett be Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette az embereket a tűzhely mellé, hiába bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy lelket, sem egy nyitott ajtót nem talált sehol.

Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az éhség is elcsigázta: ugyan megörült, mikor a város szélén meglátott egy kovácsműhelyt. Könnyű volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek kifelé a szikrák, ahogy a mester odabent kalapálta a vasat az üllőn.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek."

Máté 7,1

Bele gondoltunk már abba, hogyha minden csupán az előítéleteink alapján működne, akkor Ábrámból nem lett volna Ábrahám, Jákóbból Izráel, a mennydörgés fiaiból a jóságos Jakab és a szeretett János, Saulból pedig soha nem lett volna Pál apostol?!

Az előítélet egy védekezési mechanizmus. Védekezünk az ismeretlennel szemben. A legtöbben egy bizonyos társadalomban, egy környezetben, egy kultúrában születtünk, nőttünk fel és élünk.

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,  hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 

 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 

 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 

 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 

 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,

 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Efezusi5:15-16)

Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben. Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem. Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot. És az ajándékkal együtt jár a felelősség. A Biblia arra buzdít minket, hogy bölcsen használjuk az időt, és minden lehetőségből a legtöbbet hozzuk ki.

Izgatottan rontott be valaki Szókratészhez.

„Figyelj ide, Szókratész! El kell neked mondanom valamit…”

„Állj csak meg egy kicsit” – szakította félbe a bölcs. „Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?”

„Milyen három rostán?” – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.

„Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?”

„Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy…”

„Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával.

(Igaz történeten alapszik.)

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas-újrahasznosítónál.

Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón.

Egy kisfiú sok-sok órát töltött azzal, hogy egy kis vitorlás hajót épített, a legapróbb részletekig kidolgozva azt. Majd elvitte egy közeli folyóhoz, hogy kipróbálja.

Ahogy azonban rátette a vízre, nagyon gyorsan elsodródott. S bár szaladt utána a parton, nem tudott lépést tartani vele. Az erős szél és a sodrás elvitte a hajót.

A kisfiúnak majd megszakadt a szíve, hiszen tudta, milyen kemény munka egy másik vitorlás hajót építeni. A folyó lentebbi szakaszán egy ember megtalálta a kis hajót, bevitte a városba, és eladta egy bolttulajdonosnak.

Egy hideg vasárnap történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna.

Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni.

Érezted már, hogy a körülmények teljesen maguk alá gyűrtek? Fáradt és kimerült vagy? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Magam is többször átéltem már ezt a helyzetet. Amikor ez történik, általában azt találom, hogy a problémám gyökere az, hogy én akarom irányítani az életemet és minden résztvevőjét. Nagyon könnyű az aggódás csapdájába esni életünk körülményei miatt.

Miközben szeretnénk Atyánk szerető ölelését érezni ezekben a pillanatokban, olykor még az is kihívás a hitünk számára, hogy Rá összpontosítsunk.

Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.

Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”

Zsoltárok könyve 4:9

Ha voltak már álmatlan éjszakáid valamilyen nyomasztó probléma miatt, akkor tudod miről szól ez a zsoltár. Bevallom, nekem is voltak már ilyen időszakok, amikor egyszerűen nem tudtam félretenni a gondokat, hanem magammal cipeltem, állandóan az járt a fejemben.

A reformáció magyarságunk alapja

A 90. Zsoltár szavaival köszöntötték a résztvevőket a VII. Magyar Református Világtalálkozó megnyitóján: legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, egyházadon, gyermekeiden. „Sepsiszentgyörgy egy olyan város, amely mindig felvállalta és megbecsülte református örökségét” – hangzott el.

Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket.

– Különös öröm számunkra, hogy ezen a mai napon itt, Sepsiszentgyörgyön találkozhatunk a Kárpát-medence, és az egész világ református magyarjaival. 

A történelem folyamán sok-sok fal épült, még a keresztyén gyülekezetek közösségében is.

Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai - , elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

ÁLDÁS

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a 

járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást 

felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25) 

Honnan származhat ez az adakozó lelkület? Fel kell ma ismernünk, hogy 

mindennek forrása maga Isten. Minden mozgás és ajándékozás Tőle indul. Isten nemcsak gazdag, de ugyanakkor ajándékozó Isten is. Nemcsak egy mozgásban lévő világegyetemet ajándékozott nekünk, hanem azt mondja az Ige:

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

Ott toporogtak a szélfogó ajtajában - két gyerek rongyos, kinőtt kabátban. 

- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja? 

Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs. . . míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső. 

- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót. 

Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón.

Sokan gondolják, hogy a mai fiatalok nem olyanok, mint ezelőtt 100 vagy éppen 50 évvel ezelőtti fiatalok. Szerintem ugyanazok. Ugyanabból az anyagból valók ugyanaz a testfelépítésük. Semmivel sem mások!

Az egy másik kérdés, hogy az elmúlt ötven évben nagyot fordult a világ. Túl nagyot, amely miatt eddig sosem látott generációs feszültség alakult ki idősek és fiatalok között, de ezért nem hibás sem fiatal, sem idős.

Sokan gondolják, hogy a fiatalok jelentős részét nem érdekli semmi értelmes dolog csak éppen az ivászat, a buli, a szex.

Mindig az adott helyzetben, és pillanatban dőlhet el mekkora is a hitünk. Azt előre senki sem tudhatja, hogy váratlan, nehéz helyzetben mit is tenne az ember, csak reménykedhet, hogy abban a nehéz pillanatban is megtudja tartani hitét, nem inog meg.

A kételkedés sokszor felerősödik bennünk, pedig csak akkora terhet kapunk amit elbírunk hordozni,  segítséget is kapunk a nehéz helyzetekben, csak fel kell ismerni.

Egy elgondolkoztató történet képekben .

   Fogadjátok szeretettel:  

Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja.  Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.  Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.  A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."  "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Imádkozom egy szebb világért,

amit a gondolat teremt.

A fénylő Napom sugaráért,

fénye járja be lelkemet.

Imádkozom te érted, s értem,

legyen itt végre szebb világ!

Váljak jobbá, mint eddig éltem!

Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,

s élhetnénk mind, mind boldogan.

Ne legyen létünk puszta börtön,

szabaddá váljunk oly sokan.

Mit is jelent szabaddá lenni?

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.”

Pál második levele Timóteushoz 2:15

Egyszer majd mindenkinek meg kell állni Isten előtt. Neked is, ezt tudod jól. Talán már többször elgondolkodtál azon, milyen is lesz majd az a pillanat, amikor szemtől szemben állhatsz vele, és megláthatod az arcát. Milyen lesz az a pillanat, amikor mélyen egymás szemébe néztek, és a percek összeolvadnak az örökkévalósággal, megszűnik tér és idő és az eddigi valóság. 

És mit tükröz majd a te szemed?

Jézus példázata:  "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,  és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.