Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. 

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.

2Thessz 1,1-8.

TÁMASZ KÉNYSZER

Nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.

(2Thessz 1,7)

A túrabot a turista legjobb barátja. A hegyekben a meredek lejtőket gyakran sziklák és vastag gyökerek fedik. A túrákon a bot hatalmas nyomást vesz le a térdemről, amikor hegynek felfelé baktatok, lefelé menet pedig lelassít, sőt megvéd attól, hogy elessek, amikor a lábam megcsúszik egy kövön vagy gyökéren. Egyszer lecsúszott egy hegyoldalon a botom, de nem tétováztam, hanem utána eredtem, hogy visszaszerezzem. 

Néhányan azt gondolják, Isten egy mankó, akire támaszkodhatunk, ha az élet terheit egyedül nem bírjuk elviselni. Én azonban elismerem, hogy egyáltalán nem tudom a nehézségeket egyedül hordozni. Krisztussal mindenre képes vagyok (Fil 4,13), de egyedül csak bajt csinálok. 

Már megtanultam Istenre támaszkodni nyugalomért, vezetésért, erőért és bölcsességért, hogy a következő lépést megtehessem, és tudjam, hogyan reagáljak az élet kérdéseire. Ez arra is emlékeztet, hogy ez a világ nem az otthonom. Egy nap az örökkévaló mennyben leszek, ahol Isten megszabadít azoktól a terhektől, amelyekkel ma kell szembenéznem. De addig támaszkodnom kell rá. Amikor buktatók jönnek, Isten felé tárhatjuk kezünket, és rá hagyatkozhatunk.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy nincs olyan teher rajtunk, amit segítségeddel ne tudnánk hordozni, ha hittel fordulunk feléd. Ámen.

A teher mindig kisebb, ha megosztjuk Istennel. 

Martin Wiles (Dél-Karolina, USA)