Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a 

járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást 

felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25) 

Honnan származhat ez az adakozó lelkület? Fel kell ma ismernünk, hogy 

mindennek forrása maga Isten. Minden mozgás és ajándékozás Tőle indul. Isten nemcsak gazdag, de ugyanakkor ajándékozó Isten is. Nemcsak egy mozgásban lévő világegyetemet ajándékozott nekünk, hanem azt mondja az Ige:

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

Figyeljük meg viszont jól a sorrendet! Előbb Fiát adta és aztán Vele együtt mindent. Tehát van egy fontossági sorrend Isten ajándékozásában.

Jézus mondja: Keressétek először Isten országát és az 

Ő igazságát, és mindenek ráadásul megadatnak nektek!

Mindenütt ott van a ráadásnak ez a gondolata. Mi sokszor a ráadást akarjuk először és aztán majd, ha minden megadatott, akkor elképzelhető, hogy foglalkozunk Isten dolgaival is. Ez természetesen nem jó, nem megfelelő fontossági sorrend. A Biblia elsődleges üzenete nem a földi áldásokra nézve tanít, hanem azokra a lelki áldásokra utal, amit a hitben kaptunk Urunktól.

Ez az üdvösség, az örök élet, a Jézus Krisztussal való élő, eleven kapcsolat. Mindenek előtt az evangéliumot kell egymással megosztanunk.

Pál írja római levelében: 

szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki 

ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.

Pál lelki ajándékokról beszél, mindenekelőtt azt akarja odaadni testvéreinek a hitben. Ez a legfontosabb. Minden más áldás ennek ráadásaképpen jön. Ő a lelki áldásokat akarja keringetni, a hitet és az arról való bizonyságtételt akarja mozgásban tartani.

A mai alapige is azt mondja: ...aki mást felüdít, maga is felüdül. 

Leginkább arra kell odafigyelnünk, hogy az Ige továbbadása és annak áldása, a lelki, hitbeli felüdülés mindenkori fontossága ki ne vesszen életünkből. 

Aki felismeri, meglátja és rácsodálkozik Isten ajándékozó voltára, az tehát 

maga is elkezd ajándékozó emberré lenni, minden téren. Erről szól ez a mai Ige.

Bátorít, hogy legyünk hasonlóak ebben Istenhez, váljunk olyan 

gyermekeivé, akik kezén a kapott jó nem folyik el, hanem használ, 

gyarapodik, és szolgál mások javára és üdvösségére.

A nap gondolata: 

Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé teszi azt a szeretet.