„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”

2Kor 8,9

- Csak tessék, csak tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban sétáltam.

Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek felfedezni portékáik iránt.

Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd.

Volt, akinek elég volt egy pillanat, mások hosszasan vizsgálódtak.

Eleinte mindenki igyekezett mindent megnézni, mindent kikutatni egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő, majd egy hang közölte:

- Még 6 óra a zárásig.

Ekkor többen, aggodalommal az arcukon, sietni kezdtek, mert úgy vélték, már nem járhatják be az egész teret a kijelölt időig és lemaradnak a legnagyobb üzletről. Érdekelni kezdett engem, hogy mit lehet itt vásárolni, így hát megkérdeztem az egyik kapuőrtől.

- Életet, mi mást – válaszolta, és közben úgy bámult rám, mintha a holdról jöttem volna.

- Milyen életet? – kérdeztem tovább.

- Hát, amilyet magának szeretne – és láttam a megrökönyödést a szemében. – No, meg amilyen jut.

- Ezt meg hogy érti? – kérdeztem tovább.

- Nézze, mindenki jobb életet szeretne magának, és rohan, hogy hátha megtalálja. De ezen a piacon csak egyszer lehet vásárolni, azt is csak addig, amíg be nem zár. Az üzlet, ha megköttetett végleges és nem lehet visszacsinálni, ezért az emberek szeretnék jól meggondolni, mielőtt döntenek.

- Értem. És mivel fizetnek azért, amit leginkább szeretnének?

- Hát, természetesen a sajátjukkal. Életért élet jár cserébe.

- Ó, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben – bámészkodtam tovább. – És mondja, ha nem zavarom, köttetnek itt sikeres üzletek?

- Tudja, nagyon régóta itt vagyok és sok mindent láttam már – fordult hozzám csodálkozva, amit eleinte nem értettem. Majd folytatta:

- Először mindenki azt gondolta, hogy sikeres volt a csere. Aztán később mindannyian rájönnek a csalásra. Mert itt mindenki csal, mert mindenkinek van takargatni valója, de azt senki sem teszi ki a kirakatba. Igyekeznek eltitkolni, másnak beállítani magukat, mint amik.

- Mondjon egy példát, hogy értsem! – kértem.

- Például aki akaratos, úgy állítja be magát, mint aki eltökélt. Aki okoskodó, bölcsnek mondja magát. A szegény lelki értékeit hangsúlyozza, de takargatja benső irigységét a nála jobbsorsúak iránt. A gazdag meg jótékonykodásával leplezi hivalkodását és még sorolhatnám.

- Így valóban nehéz. De nem lehet válogatni? Tudja, hogy ebből csak ezt kérem, abból meg csak azt?

- Ha így lenne, nagyon sokan pórul járnának, mert végül mi maradna nekik. Nem, itt mindenki teljes csomagban kapja meg, amit akar, annak jó és rossz oldalával együtt. A siker mellé sokszor magányosság jár. A törekvők barátaikat veszítik. Ami kívülről szép életnek látszik, az sok esetben belülről romlott. De mondja, maga miért nem siet? Nem akar jó üzletet kötni?

- Ó, nem. Én csak nézelődöm – fészkelődtem egy kicsit, megértve előbbi csodálkozását. – Mi van, ha én nem akarok életet cserélni?

- Azt nem lehet.

Döbbenten hallgattam:

- Miért?

- Aki belépett a piac területére, annak cserélnie kell. Ez a törvény.

- De itt szinte lehetetlen jó üzletet kötni! – csattantam fel ijedten haragomban. Mondja! – fogtam kérlelőre a dolgot – Nem tudna valami jót ajánlani? Legalább egy becsületes eladót mondjon nekem, kérem!

- Hát - vakarta a fejét –, na jó, legyen. Ajánlhatok magának valakit, de úgysem fog hinni nekem.

- Miért? – kérdeztem döbbenten.

- Mert ő kínálja itt a legjobb életet mindenki számára, de nem kér cserébe semmit. Ad boldogságot, örömöt, barátokat, reményt. Igaz, nem ad nagy gazdagságot, hatalmat, de ad teljes életet.

- Ez nagyszerű, és mondja, valóban ingyen kínálja mindezt? – kérdeztem gyanakodva.

- Igen. Azt mondja, ő megfizette már az árát.

- Engem érdekel – mondtam lelkesen. – Mondja, kit keressek! Hogy hívják ezt a kereskedőt?

- Jézus. Csak így: Jézus.