„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.”

Pál második levele Timóteushoz 2:15

Egyszer majd mindenkinek meg kell állni Isten előtt. Neked is, ezt tudod jól. Talán már többször elgondolkodtál azon, milyen is lesz majd az a pillanat, amikor szemtől szemben állhatsz vele, és megláthatod az arcát. Milyen lesz az a pillanat, amikor mélyen egymás szemébe néztek, és a percek összeolvadnak az örökkévalósággal, megszűnik tér és idő és az eddigi valóság. 

És mit tükröz majd a te szemed? Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogsz megállni a mindenség Ura előtt? Ha most jönne el a pillanat, akkor mi kerülne felszínre szíved legmélyebb zugából? Talán félelem? Félelem, mert tudod, soha nem leszel elég jó ahhoz, hogy átléphesd a menny kapuját. Félelem, mert Isten túl tökéletes, és te annyiszor elbuktál már. Félelem attól, hogy talán út közben meggondolja magát, és sorsod nem élet lesz, hanem halál. 

Harag? Harag, mert Ő nem úgy döntött minden helyzetben, ahogy te szeretted volna, és van, amit ezért nem tudsz neki elengedni. Harag, mert nem látod az érem túloldalát, és nem is akarod látni. Harag, mert Ő másként gondolkodik, és Te nem bírsz kilépni a saját kis világodból.

Tagadás? Mert neked nem kell Isten, nem hittél a létezésében, és most sem vagy hajlandó elfogadni, hogy van Úr a minden felett. Tagadás, hogy te nem tettél semmit, neked nincs szükséged erre a tárgyalásra, te ártatlan vagy, mert a másik sokkal bűnösebb nálad. 

Vagy szeretet? Remény?Hála? Leírhatatlan vágy? Szeretet, mert sokkal tökéletesebb áll most előtted, mint amilyennek elképzelted Őt. Szeretet, mert megértetted a kereszt titkát, mert tudod, van remény, és hiszed, a te helyed a győztesek között van. Hála azért, hogy veled együtt élte át azt a ki tudja, hány évet. Hála, hogy Benne mindig bízhattál, és most végre itt áll előtted, és vége a fájdalmas távolságnak. Leírhatatlan vágy, mely még jobban szeretné megismerni Őt, mely egy örökkévalóságot szeretne vele eltölteni. És vágy, ami válaszok után sóvárog. Az életed válaszai után. 

Ekkor Isten kedvesen rád mosolyog. Kitárja felét karját, magához ölel, majd sebhelyes kezével átkarolva elvezet téged az Élet fájához. Ámen