,,Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!”

Jeremiás 1,7-9

Tartja a mondás. Mások szerint csak azért állítják ezt az öregek, mert ők már nem lehetnek újra bolondok. De miben is áll a fiatalság vonzereje, ami miatt mindenki szeretne egy kicsit visszamenni az időben? Ha az egészségügyi és az esztétikai előnyöktől el is tekintünk, még mindig marad jócskán.

A világ felfedezésének örömétől, a kezdődő barátságokon keresztül, az igaz szerelem megismeréséig.

Valamint az a belső nyitottság, ami az elfogadással és a megérteni akarással fordul minden ember felé.

Azonban sokan mégis inkább a szabadságot említenék. „Mert amikor fiatalok voltunk, oda mentünk ahova akartunk, azt csináltuk, amit akartunk, nem parancsolt senki és semmi!” – mondják. De ez a szabadság inkább a felelősséghordozás elkerüléséről, felvállalásának halogatásáról szól. „Szórakozni szeretnék, élni az életem, ameddig csak lehet!” – teszik még hozzá, és ezzel sok ifjú napjainkban is egyetért.

Elgondolkodtam azon, miért nem látják azt, hogy a felelősség elutasítása felelőtlenséghez vezet és a céltalan boldogsághajszolás nem szabadságot, hanem pontosan az ellenkezőjét, rabságot eredményez. Aztán megértettem, mert ezt a példát látják maguk előtt leginkább. Ezt sugallják a médiumok, televízió, filmek, számítógépes játékok, bestsellerek, stb

. A felnőttek többsége pedig mintha sohasem akart volna éretté, bölccsé válni, elérendő céllá, vágyálommá tette és teszi az örök ifjúság titkait. Ha a társadalmi anomáliákat végignézzük, talán meglátjuk, hogy ez áll minden mögött, ami arról szól, hogy semminek sincs igazi gazdája, a helytelen tetteknek pedig nincs, vagy alig van következménye. Komoly dolgokról nem lehet beszélni, valóban fontos feladatokat nem akar elvégezni senki.

És itt érkezünk el Jeremiáshoz.

Az ifjú próféta fél felvállalni küldetését és korára hivatkozik. De nem azért teszi ezt, mert e felelősségtől tartana, vagy még élni szeretne egy kicsit. Isten válaszából kitűnik, hogy képességeit tartja kevésnek összehasonlítva azt másokéval. Az Úr azonban bátorítja őt: Veled leszek! Tedd, amit mondok!

Az egyháztörténelem bizonyítja, hogy amiként Jeremiás életében, úgy később is az igent mondó fiatalok csodálatos eszközök lettek a Mindenható kezében.

Ellen G.White  12 évesen tért meg és 17 évesen kapta első látomását. James White 15 évesen megkeresztelkedett, 22 évesen több mint 1000 embert vezetett megtérésre.

Uriah Smith 20 évesen tért meg, majd a Battle Creek-i nyomda felelős kiadója lett.

John Norton Loughborough 20 évesen ismeri meg az advent hitet, majd 22 évesen lesz lelkipásztor.

John Nevins Andrews 17 éves és már szombatot ünnepel, 21 amikor lelkipásztor, ekkor hét nyelven olvassa a Bibliát, a nemzetségi táblák kivételével tudja kívülről a szövegét.

Luther Márton 34 évesen szegezi ki a wittenbergi templom falára a tételeit. Zwingli Ulrich 35 évesen válik a reformáció bástyájává.

Kálvin János 27 éves korában írja meg fő művét a reformáció igazolására. Assisi Ferenc 23 évesen kezd leprásokat ápolni és mond le minden vagyonáról.

Pál apostol kb. 33 éves, amikor találkozik Jézussal és megtér.

Jézus Krisztus kb. 30 éves múlt, amikor elkezdi a szolgálatát.