Jézus példázata:  "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,  és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.  Azok pedig elmentek.

Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.

 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket.

Erre ezt mondta nekik:

Menjetek ti is a szőlőbe!  

Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének:

Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.  Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.  Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.  Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,  és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.

 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?  Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.  

Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?  Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

Mt 20,1-16.

A JÓSÁGOS ISTEN

A gazda így szólt: "Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?"

(Mt 20,15)

Gyermekkorom óta hívő keresztyénként kész vagyok minden igyekezettel halálomig szolgálni Istennek. Ezért leginkább azokkal a példázatbeli szőlőmunkásokkal tudok azonosulni, akiket a nap kezdetén fogadtak fel. Ők azok, akik korán kezdték a munkát, és mindent megtettek a befejezés érdekében. Keményen dolgoztak, szorgalmasan és felelősségteljesen, és egész napi munkájuk után megérdemelték bérüket. Megértem felháborodásukat, amikor azt látják, hogy aki csak a nap végén látott munkához, ugyanazt a fizetséget kapta, mint ők. Az ő helyükben én is irigykednék, ha a gazda ilyen jólelkű lenne. 

Az, hogy épp ezekkel a munkásokkal könnyű azonosulnunk, valójában a példázat fő mondanivalójára mutat rá. Semmit sem tehetünk, amivel kiérdemelhetnénk az örökélet mennyországban való eltöltésének jogát. Nem számít, hogy egész életünkben Istennel jártunk-e, vagy csak utolsó napjainkon. A mennybe csak Jézus Krisztus által a keresztfán megszerzett üdvösség ajándékának elfogadásával juthatunk. Istenünk igazságos, nem a megtérésünk ideje számít.

Imádság: : Mindenség Istene, magasztalunk téged végtelen és jóságos szeretetedért. Ámen.

Ha korán, vagy később jövünk is Istenhez, fontosak vagyunk számára. 

Joanna Ronalds (Victoria, Ausztrália)