Egy ausztrál édesanya szívbemarkoló történetét osztotta meg a világgal, amikor arról mesélt, hogyan hozta vissza az életbe halott csecsemőjét, a szerető anyai ölelés erejével.

Olyat már hallottunk, hogy halottnak hitt csecsemő sírt fel a ravatalon. Kate Ogg öt hónappal ezelőtt Sydneyben adott életet ikergyermekeinek, egy kislánynak és egy kisfiúnak, akik koraszülöttként, 27. hétre jöttek világra, mindössze kilencven dekagramm súllyal.

”Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől.”

- 2 Korinthus 3:18

Gondoltál már arra, hogy az ember Isten egyetlen teremtménye, akinek ruhát kell hordania? Minden más teremtmény a saját "ruháját" hordja. Valamelyiknek bunda, másnak toll, pikkely vagy irha borítja a testét. Ezeket ők növesztik belülről kifelé.

A legtöbben nem ismerik fel, de kezdetben az ember is így öltözködött.

Katalin egy tehetséges egyetemista lány, felkeresett egyszer egy sátoros evangelizációt. 

Isten munkálkodott ezen esték alkalmával némelyek szívében, és így jó néhány ember megtalálta Jézust mint Szabadítóját. 

Isten nagyon komolyan szólt ehhez a leányhoz is, és meggyőzte őt elveszett és bűnös állapotáról. Könnyek folytak le Katalin arcán. Gyorsan elővett egy zsebkendőt, és letörölte a könnyeit.

A nyitott sátoron kívül, amelyben az Istentiszteleteket tartották, ott állt az édesapja, egy tehetős farmer, de keményszívű férfi és istentagadó.

A keresztények üldözése új szintre emelkedett manapság és az Open Doors keresztény figyelőszervezet szerint a legrosszabb még hátravan. Szerdán kiadott legújabb jelentésükből kiderül, melyek azok az országok, ahol a keresztényekkel szembeni ellenséges magatartás a legsúlyosabb, illetve, hogy a tavalyi év különösen szomorúnak bizonyult a számok tükrében.

"Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: 'Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?' Jézus így válaszolt nekik: 'Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.

- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon?

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6) 

A „jó tanár/edző” nevelési modell.

Ezek a szülők útmutatást adnak tanításukkal, példaként szolgálnak a tiszteletadásban, felelősségvállalásban, biztonságban, bizalomban és érettségben azzal, ahogyan bánnak gyermekeikkel. Ők vannak felelős szerepben, de folyamatosan felkészítik gyermeküket arra, hogy annak idején majd átvegyék a vezető szerepet, érettségükhöz mérten felhatalmazást is adnak nekik bizonyos dolgokban.

„Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet.” (1Királyok 1:6)

Az engedékeny stílus.

Az ilyen szülőnek nagyon kevés szigorú szabálya van, a szabályok, mércék, döntések értelmét elmagyarázza a gyermeknek.

Meghallgatja a gyermek véleményét és ötleteit, és bevonja őt a döntéshozási folyamatba.

Erőfölény helyett érvelést használ, fenyegetés helyett megbeszéli gyermekével a várható kilátásokat.

Sajnos csak kevés háztartási munkát követel meg a gyermektől, ezzel megtagadja tőle a lehetőséget arra, hogy a maga részével hozzájáruljon, és megtanulja az együttműködést.

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket…” (Efezus 6:4)

A serdülő gyermekek neveléséhez minden cseppnyi bölcsességedre és kegyelmedre szükség van. Te azon erőlködsz, hogy tanítani, vezetni tudd őket, ők pedig a függetlenségre törekszenek – ez olyan huzakodás, ami mindkettőtökre frusztrálóan hat. A kimenetel nagyban azon múlik, hogy a három klasszikus nevelési elv közül melyiket követed. Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, vannak azonban olyan módszerek, melyek jól működnek, és vannak olyanok is, melyek nem.

„Életet és kegyelmet adtál nekem, és gondviselésed őrizte lelkem.”

Jób 10:12

Ha ma reggel kilépsz otthonodból és elhatározod, hogy mindent lejegyzel egy papírra, amit a nap folyamán hallani fogsz, estére meglepő eredmény birtokába jutsz. Teljesen biztos vagyok abban, hogy legalább ötször többen fognak valami miatt panaszkodni, morogni, mérgelődni, mint ahányan hálásak valamiért.

A beteljesülő szerelem az emberi élet (egyik) csúcsélménye: az önfeledt önajándékozás, gyönyör- és örömteljes extatikus befogadás, egyszerre önmagunkon belül és kívül lét, a tudatosság és tudattalanság határán, teljes felszabadultságban és szabadságban, önmagunkat egyszerre teljesen megélve és feledve, a másikkal együtt rezonálva, a „ketten egy testté lesznek” nem mindennapi pillanata.

Vannak ilyen tökéletes – tökéletesnek megélt – pillanatok.

Kishitűség, becsvágy vagy küldetéstudat? Kudarcaink és sikereink – más megvilágításban 

Életünk során számos cél lebeg a szemünk előtt. Az odáig vezető úton a siker iránti vágyunk és a kudarctól való félelmünk vív csatát egymással; a feladatvállalásainkat az határozza meg, hogy éppen melyik „fél” áll nyerésre. Hogy miért veszélyes ez? Mert ha hibás a mércénk, nehezebben vesszük észre, hogy mi az, ami valóban ránk bízatott. A kérdés tehát az, hogy meg tudjuk-e látni a vívódásaink mögött azokat a célokat, amelyeket Isten jelölt ki számunkra – vagy elsodor minket a saját félelmünk, esetleg a becsvágyunk.

Egy csapat vadkacsa repült alakzatban. Délre tartottak, hogy ott töltsék a telet. Csodaszép V-t rajzoltak a levegőbe, és mindenki megcsodálta, aki látta őket kintről.

Egyik nap Wally, az egyik vadkacsa, valamit észrevett odalent, ami felkeltette a figyelmét. Egy tanyát látott egy csapat szelíd kacsával. Ott totyogtak az udvaron, vidáman hápogtak, és ették a kukoricát, amit kiszórtak nekik minden nap. Wally-nak tetszett, amit látott.

„Milyen jó lenne enni egy kicsit abból a kukoricából!

„De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.”

Királyok második könyve 6:16-17

Ismét vége egy hétnek, de már nyakadon is a következő. Kihívások, lehetőségek, megoldásra váró problémák, küzdelmek, győzelmek és bukások. És néha legszívesebben feladnád az egészet.

„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efezus 4:25)

Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32).

De amíg idáig eljutunk, az igazság fájhat is!

Kristin Armstrong mondta: „Az igazság nagyon kényelmetlen lehet. Vannak sorsfordító pillanatok, amikor elő kell állnunk vele, ki kell mondanunk, vagy aszerint kell cselekednünk. Az ilyen pillanatok alakítják a jellemet és szilárdítják meg a kapcsolatokat.

Brutálisan bánik az elrabolt iraki gyerekekkel az Iszlám Állam – derült ki az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának jelentéséből.

Az Iszlám Állam fegyveresei elrabolt iraki gyerekeket adnak el szexrabszolgának vagy különös kegyetlenséggel gyilkolnak, keresztre feszítik, élve eltemetik őket – állítja jelentésében az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága. Renate Winter, a testület tagja arról beszélt, hogy a jezidi kurd és keresztény gyerekek mellett siíta és szunnita vallásúak is áldozatául esnek a terroristáknak.

„… mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (Apostolok cselekedetei 16:30)

Egy idős hölgy életében először utazott repülőgépen, útja végén valaki megkérdezte tőle, milyen érzés volt repülőn utazni. A hölgy így válaszolt: „Nem volt semmi gond, igaz, hogy nem is nehezedtem teljes súlyommal az ülésre.”

Mi is pont ezt tesszük, amikor nem vagyunk hajlandóak megbízni abban, amit Krisztus elvégzett értünk.

A „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” kérdésre a nagy vallások legtöbbje egy sor törvénnyel válaszol, melyeket be kell tartani ahhoz, hogy a mennybe jussunk.

 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.  Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.  De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot,  az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet;  a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.”

 (Máté evangéliuma 5. fejezet 9. vers)

Mióta Sátán megvetette lábát földünkön, azóta eltűnt a béke. Mikor ősszüleink szövetségre léptek vele, azonnal tapasztalták, hogy szívükben olyan indulatok ébredtek, mint félelem, kétkedés, bizalmatlanság.

Szomorúan nézték, hogy engedetlenségük nyomán, hogyan vált egymás és saját ellenségévé az őket körülvevő élővilág.

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."  Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:

 "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?

 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.

A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.

1Tim 6,17-19.

A FUKAR MADÁR!

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.