Egy csapat vadkacsa repült alakzatban. Délre tartottak, hogy ott töltsék a telet. Csodaszép V-t rajzoltak a levegőbe, és mindenki megcsodálta, aki látta őket kintről.

Egyik nap Wally, az egyik vadkacsa, valamit észrevett odalent, ami felkeltette a figyelmét. Egy tanyát látott egy csapat szelíd kacsával. Ott totyogtak az udvaron, vidáman hápogtak, és ették a kukoricát, amit kiszórtak nekik minden nap. Wally-nak tetszett, amit látott.

„Milyen jó lenne enni egy kicsit abból a kukoricából! - gondolta magában. És olyan fárasztó ez a sok repülés. Jó lenne egy kicsit lent totyogni."

Egy kicsit még gondolkodott rajta, aztán otthagyta a vadkacsákat, élesen balra kanyarodott, és a tanya felé vette az irányt. Leszállt a szelíd kacsák közé, és elkezdett velük totyogni, és vidáman hápogni. Aztán csipegetni kezdte a kukoricaszemeket. A vadkacsák csapata folytatta útját dél felé, de Wally nem törődött vele. „Majd csatlakozom hozzájuk, ha pár hónap múlva visszafelé jönnek" - mondta magában.

Hónapok teltek el, és valóban, amikor Wally egyszer felnézett, meglátta a vadkacsák csapatát észak felé húzni. Csodaszépek voltak ott fent. És Wally belefáradt a tanyasi életbe. Sáros volt, és akárhova totyogott, mindenütt kacsakakiba lépett. „Ideje lelépni" - szólt Wally.

Így aztán Wally vadul csapkodni kezdett a szárnyaival, és megpróbált felszállni. Igen ám, de egy kicsit meghízott a sok kukoricától, és nem sokat használta a szárnyait. Végül sikerült elrugaszkodnia a földtől, de túl alacsonyan repült, és nekiütközött a csűr oldalának. A földre huppant, és így szólt magában: „Nem baj. Megvárom, amíg újra dél felé repülnek néhány hónap múlva. Akkor majd csatlakozom hozzájuk, és újra vadkacsa leszek."

Amikor azonban újra arra repült a csapat, Wally hiába próbált felrepülni a tanya udvaráról. Egyszerűen nem volt hozzá ereje.

Minden télen és minden tavasszal látta vadkacsa-barátait elrepülni a feje fölött, és hallotta hívó szavukat.

De minden próbálkozása, hogy otthagyja a tanyát, hiábavalónak bizonyult.

Egy idő után Wally már oda sem figyelt a feje fölött elszálló vadkacsákra. Alig vett tudomást róluk. Végül belőle is tanyasi kacsa lett.

Időnként belefáradunk abba, hogy vadkacsák legyünk, Jézus Krisztus követői. Nem mindig könnyű Istennek engedelmeskedni, és megfegyelmezni magunkat, hogy hosszú távon is kitartsunk. Amikor így érzünk, olyankor próbál a Sátán arra csábítani, hogy kiessünk a csapatból, és csatlakozzunk a tanyasi kacsákhoz - a világhoz.

De nézzétek, mi történt Wally-val! Úgy gondolta, csak „kipróbálja" egy kicsit, aztán otthagyja őket, amikor kedve támad rá. De nem tudta megtenni. Ilyen a bűn. A bűn csapda, és olyan emberekké tesz bennünket, amilyenek nem is akarunk lenni. Végül már nem is vagyunk tisztában azzal, kik vagyunk valójában - a Felséges Isten gyermekei. Tanyasi kacsákká válunk.