„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának…” (Efezus 4:25)

Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32).

De amíg idáig eljutunk, az igazság fájhat is!

Kristin Armstrong mondta: „Az igazság nagyon kényelmetlen lehet. Vannak sorsfordító pillanatok, amikor elő kell állnunk vele, ki kell mondanunk, vagy aszerint kell cselekednünk. Az ilyen pillanatok alakítják a jellemet és szilárdítják meg a kapcsolatokat.

Például egy nyári napon a bibliatanulmányozó csoportunkból néhány asszonnyal bepakoltuk gyermekeinket az autóinkba, és elindultunk egy barátunk farmjára a hétvégére.

Egy másik ismerősünk, aki nem volt meghívva, felhívta az első autó vezetőjét, hogy van-e kedve találkozni vele.

A karavánt vezető hölgy megijedt, nem akarta megsérteni barátnője érzéseit, ezért csak motyogott valamit arról, hogy most egészen mással van elfoglalva. Az elhallgatás is hazugság… még ha arra is volt szánva, hogy a másik érzéseit óvja, és megőrizze a kapcsolatot.

Nemsokára én is felhívtam ugyanazt az asszonyt, és elmondtam neki, hogy a csoportunk a farmra tart, és hogy majd azután találkozunk. A telefonban hirtelen csend lett. Nem annyira az bántotta, hogy nem hívtuk meg… sokkal jobban fájt neki, hogy a másik barátunk hazudott neki. Szívesebben vette volna az igazság szúrását, mint a félrevezetés elszigetelését.

Pál azt mondja: »Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak« (Efezus 4:25).

Úgy szocializálódtunk, hogy rászoktattak a mások kedvében járásra, és arra, hogy lehetőség szerint kerüljük a nagy hullámok kavarását, ezért, ha meg akarjuk ismerni az igazságot, sok mindenről le kell szoknunk.

Később a bibliatanulmányozó csoportunkban megbeszéltük ezt az esetet. Mindannyian épültünk a beszélgetésből, és megtanultunk egy fontos leckét: bármennyire fájdalmas is, a barátság csak az őszinteség termékeny talaján tud elmélyülni.”

ÁMEN