„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.”

Jób 19,25-27

A falunkban a temető a templomdomb melletti magaslaton fekszik, lakói susogó, árnyas fák alatt nyugodnak. Emlékszem nagymamám, majd később betegségével küzdő édesanyám szavaira is. „Majd ott fogok végre megpihenni…” – és én mindig néztem a házunkkal átellenben levő komor helyet, mert mi is egy dombon laktunk, egy köz legvégén, az utolsó házban és nem akartam érteni vágyakozásuk.

"Szeretnék a kendős fiúval játszani!" "A kék szemű fiú vette el a labdát!" "A cipős a fogó!" - ezek a mondatok Afrika legkisebb országában, Gambiában, egy helyi óvodában hangzottak el. Akik mondták, mandinka, dzsoláni és volof, koromfekete kisgyerekek volta. Akiről mondták, nos, az Benjamin fiam volt, a szőke, kék szemű, szőke hajú csoporttárs.

Alig telt el pár nap, s a helyi óvodában eltűnt a bőrszínek közötti különbség. Valahogy senki nem azt mondta, hogy a "fehér kisfiú". 

A gyerek tiszta.

Bill Frey, lélekemelő könyvében, A remény táncában, mesél egy vak egyetemista társáról, Johnról. Egy nap megkérdezte a fiút, hogy miért lett vak. John beszámolt neki a kamaszkorában történt balesetről.

A tragédia nem csak a látását, hanem a reményét is elvette. „Megkeseredett voltam és haragudtam Istenre, hogy megengedte ezt a balesetet. A mérgemet a körülöttem élőkön töltöttem ki. Mivel úgy éreztem, hogy nincs jövő számomra, a kisujjamat sem voltam hajlandó megmozdítani, hogy egy kicsit is javítsak a helyzetemen.

 Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,mert hűséges szeretete soha nem fogy el!

 Sőt, megújul minden reggel!

Bizony, nagy a te hűséged, Uram! (Jeremiás Siralmai 3:22-23)

Amikor az izraeliták a pusztában voltak, Isten minden reggel mannát adott nekik. Csak annyi volt a dolguk, hogy összeszedjék az aznapra elegendő mannát.

Azonban másnapra nem lehetett eltenni a mannát, mert megkukacosodott és megbüdösödött (2 Mózes 16:13-20).

A szellemi elv ez alapján az, hogy Isten minden nap ad nekünk mannát, azaz kegyelmet.

Tegyük fel, hogy adsz nekem egy ajándékot. Mondjuk, kapok tőled egy új nyakkendőt. Kiveszem a dobozából és megnézegetem. Megköszönöm neked, majd a pénztárcám után nyúlok, és megkérdem: „Mennyivel tartozom?” Azt gondolod, viccelek, és ezt mondod: „Ez ajándék. Nem kell kifizetned.”

„Értem” – válaszolok, de a következő kérdésemmel elárulom, hogy mégsem értem.

A kötetet dr. Békési Sándor és Sebestyén Katalin mutatták be, az estét színesítette Mészáros Márta kiállítása a helyszínen, mely a könyvhöz készült grafikákból áll, valamint Kercsmár Zsolt zenei közreműködése.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz… (Zsoltárok91:4)

Egy gazda körbejárta birtokát, hogy felmérje a tűz okozta kár nagyságát. Amikor a baromfiudvarhoz ért, észrevett egy elszenesedett tyúk tetemet. A lábával megfordította a tetemet, és legnagyobb meglepetésére élő kiscsibék szaladtak ki alóla. A tyúkanyó élete árán megmentette kiscsibéit a tűztől.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

(Péter első levele 2. fejezet 9. vers)

Igen, kiválasztott vagy! Félsz elhinni? Félsz kimondani? Miért? Mert olyan sokan visszaéltek, visszaélnek kiválasztottságukkal? Mert úgy értelmezik, hogy ezáltal olyan kiváltságokban részesülnek, melyekkel legálisan leigázhatnak és megalázhatnak másokat?

 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,  akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.  Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;  és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Az evangélikus egyház északi kerületének felügyelőjét a Reformáció 500 konferencia után kértük villáminterjúra a Károli Gáspár Református Egyetemen.

"Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor."

János evangéliuma 10:16

Az Úrnak lehetőleg egyetlen nyája legyen. Természetesen pont az, ahol én vagyok. Nekem ne kelljen megváltoznom, ne kelljen új formákat megszoknom, az akol legyen pont olyan, ahogyan nekem kényelmes és nekem tetszik. Más juhokat lehessen kisebbnek, jelentéktelenebbnek, nem fontosnak tartani, magamat egyre inkább mindenkinél előrébbvalónak, nélkülözhetetlennek, olyannak látni, aki nélkül nem lesz megtartva az örökélet.

"Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott."

Ézsaiás 25,8

"Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott. A gonoszok csodálattal szemlélték ezt a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel ismerték fel megváltásuk jeleit.

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek?

A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.

Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében.

Isten hűsége nélkül a mi hűségünk sem lesz több, mint becsülendő emberi igyekezet, szép magatartásforma, de ez célját tévesztett törekvés – hívta fel a figyelmet püspöki jelentésében Bogárdi Szabó István.

 Akkor egy előkelő ember megkérdezte Jézustól: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"  Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.

 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!"  Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva."  Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."  

Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

„És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” 

Jelenések könyve 21:4

A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha.

Már megérett

Acél Júlia harminchat évesen konfirmált: „Éppen szakítópróba előtt álltunk a férjemmel, mert nem jött össze, hogy kisbabánk legyen.

Az ünnepségen Csomós József gönci lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke ismertette a felújítás előzményeit. Az egyházvezető elmondta, hogy a munkálatok megkezdése előtt nem lehetett tudni, nem itt temették-e el Károlyi Gáspárt, a Biblia első teljes magyar fordításának készítőjét.

Siettem. Egyébként is utálok vásárolni... de már muszáj volt. Próbáltam rábeszélni gyermekemet a közös shoppingolásra... de hajthatatlan volt. ő is utál vásárolni... Ha kettőnkön múlna, mi éhen halnánk... mert utáljuk a procedúrát.

Még jó, hogy van pizza rendelés telefonon, amit aztán házhoz hoznak. Nem vesztünk időt az életünkből. Morcosan szálltam ki az autóból

Mikor a fájdalom és a kín felordít, 

és az ég minden vihart ellened fordít, 

mikor az útszéli faág arcodba csap, 

és pokoli démonok tépik a hajad - 

Mikor a reménytelenség leghűbb társad, 

s nem jön a megváltás, hiába is vártad, 

mikor a puszta lét is már csak büntetés, 

mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés - 

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad, 

s remegő kezekkel vésed a fejfádat, 

mert az erődet már fogyatkozni érzed, 

és az elmúlás rozsdája marja vérted - 

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap, 

s fájó búcsúztatódra készül már a pap, 

mikor már nincs erőd küzdeni az árral, 

és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral... 

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak, 

és lágy mosolyodban egy világot látnak... 

Gondolj azokra, kik igazán szeretnek, 

akik veled együtt sírnak, és nevetnek - 

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz, 

és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz -  

Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel, 

s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel - 

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás, 

akiknek melletted lenni egy megváltás. 

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd, 

akkor meríts belőlük magadnak erőt! 

Amikor a reményed meghalni látszik, 

és lelked a kialudt tűz mellett fázik, 

szeretet-hasábot tesznek a parázsra, 

nem is kell túl sokat várnod e varázsra. 

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól, 

zenét csalnak elő lelkük lantjaiból, 

hogy elűzzék a félelmetes árnyakat, 

melyek kiölnék belőled a vágyakat. 

És mikor hited porrá zúzná az élet, 

festenek tenéked egy gyönyörű képet! 

Miattuk, általuk érdemes tán hinni, 

reményed, álmaid velük tovább vinni! 

Ha másért nem, miattuk érdemes élni, 

és Istentől imádban új csodát kérni! 

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál, 

míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál! 

Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.(Zsoltárok9:2)

Ahelyett, hogy a problémánkról beszélnénk Istennek, mondjuk el, Ki Ő, milyen hatalmas az Ő neve, mekkora erő van Jézus vérében, milyen csodálatos dolgokra képes, és milyen nagy dolgokat cselekedett már értünk. Miután a dicsőítésen és imádaton keresztül közösségben voltunk Vele, természetesen a problémánkat is feltárhatjuk Előtte. Én sem szeretném, ha a gyerekeim mindig csak akkor keresnének, ha problémájuk van, hanem azt szeretném, ha közösségben lennének velem.

"Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát."

Nehémiás 6:16

Nem volt könnyű egyik fázis sem. A "minden kezdet nehéz" igazságát a bőrünkön éreztük. Azután már a lendület is alábbhagyott. Vártuk, hogy könnyebb lesz, vagy legalább kedvünk lesz hozzá, vagy képesek leszünk megszokni, de nem ment

Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat.

„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 3:6 

Én erre nem vagyok képes. Ez lehetetlen. Bárhogyan próbálok jó lenni, nem megy. Mert elfogy a türelem, mert zsigerből jön, hogy előbb cselekszem, és csak azután gondolom végig a miértet és a hogyant. Met sokszor annyira nehezemre esik szeretni azt a másikat, és igen, önző vagyok, mint minden más ember.

Több, mint nyolcvan pedagógus vett részt azon a konferencián, melyen a gyermekek korai fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg a téma neves szakemberei.

Megosztásiwiwfacebookgoogle+twitterElküldNyomtatAAA

A „Megtartó háló – interdiszciplinaritás, rendszerszemlélet és integráció a korai segítségnyújtásban" című konferenciát a Magyarországi Református Egyház köznevelési feladatainak támogatása elnevezésű, TÁMOP-3.1.17-15-2015-0004 számú pályázat keretében szervezték.

"Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek. Megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Itt vagyok, itt vagyok a népnek, amely nem a nevemről neveztetett."

Ézsaiás 65,1

Istentelen családban nőtt fel, apja sokat káromkodott, minden rosszért, ami érte őket a fentieket okolta. A fiúnak mégis fájt minden csúnya szó. Bántotta érzékeny lelkét, mert belül érezte, nem helyes. Bár tiltották, szeretett titokban a templomba menni, főleg nyáron élvezte a szent hely csendes hűvösét.

"Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsolatot kaptunk erre az Atyától."

János apostol 2. levele, 4. vers

Fiúnk egy éves és egy napos volt, mikor kapaszkodás nélkül átment az ágytól a polcig. Micsoda öröm volt. Utána feleségemmel egymással szemben leültünk a szőnyegre, és fiúnknak át kellett szaladnia egyikünktől a másikig.

Elég közel ültünk egymáshoz ahhoz, hogy ha elvesztené az egyensúlyát, valamelyikünk el tudja kapni.

A Királyok második könyvének ötödik részében egy dicsőséges arámi hadvezérről olvashatunk. A történet kezdeti része tulajdonképpen nagyon szokványos.