Miért vállalta a fordítást?
Engem is meglepett, de kuriózum ez a könyv. A kilenc-tízéveseknek ugyanis eddig nem volt mindennapra szóló bibliaverssel, magyarázattal, a bejegyzések végén gyakorlati tanácsokkal ellátott áhítatos könyve magyarul. Pedig nekik már nyiladozik az értelmük, hasznát veszik egy ilyen kiadványnak. Tetszik, hogy a szerző nem túl egyháziasan fogalmaz, a mindennapi élet felől közelíti meg az egyes témaköröket, a gyerekek nyelvén szól. A hatására kedvet kaptam, hogy én is írjak egy hasonlót.

Bizonyára más és más egy anyanyelven és egy fordításban megszólaló mű...
Akármennyire jó munkát végez is egy fordító, az eredeti szöveg a fordítással veszít az értékéből. Korábban a Jubilate énekegyüttes számára fordítottam dalszövegeket, az egyik gyerekdalt viszont én írtam. Ezt nem mindenki tudta. Egyszer a közönségből egy barátom azt a visszajelzést adta a koncert után, hogy figyelj, a legjobb fordítás a gyerekdal volt. A szöveg és a dallam összhangban volt, nem sántított, nem bicegett egyik sem. Persze, mert más az, ha az ember magyarul gondolkodik, és nem az idegen nyelven született gondolatokat próbálja magyarra ültetni.

Mire kellett figyelni ennek a könyvnek a fordításakor?
Max Lucado nemcsak az igeverset jelölte meg, nála az idézet is szerepel az eredetiben. A kiadó eldöntötte, hogy a revideált új fordítású bibliát kell alapul vennünk az igehelyek meghatározásakor. Néha azonban nem lett volna érthető az igeversekhez fűzött magyarázat, ha maradok ennél a bibliafordításnál, mert az angolban más szókép szerepel, így a magyarázat is másba kapaszkodik. Ezért esetenként az egyszerű fordítású bibliát és a Szent István Társulat fordítását vettük alapul. Érdekesség, hogy az angol bibliában a zsoltárok számozása sem egyezik meg teljesen a magyar számozással.

Említette, hogy kedvet kapott gyermek-áhítatoskönyv megírására...
Inspirál, hogy nincs ilyen könyv forgalomban. Ezen kívül fordítás közben sok gondolatom támadt, én hogyan fejtettem volna ki egy-egy magyarázatot. Max Lucado gondolatait nem kell még egyszer megírni. Én a saját tapasztalataim alapján írnék még ilyet. Eszembe jutott a gyerekkorom, az, ahogy imádkozni próbáltam. Főleg olyan dolgokról írnék, amelyeket nekem annak idején nem nagyon segített más feldolgozni, amit magam értettem meg. Ez az, ami igazán izgat.

Mi foglalkoztatja pontosan?
Egyrészt az, hogy úgy tűnik, a keresztyénség áll egy helyben. Erről már írtam is egy szösszenetet az egyik napra: a házi tyúk repüléséről szól. A házi tyúk tud repülni, persze, borzasztó rosszul, nevetséges, amit művel. Néha mintha mi, keresztyének is valami hasonlót produkálnánk, pedig mint a sas, szárnyalhatnánk, hasíthatnánk a levegőt. Ezzel együtt ma már ott tartok, hogy senki más nem érdekel – csináljam én jól. Mindenki mutogat egymásra: az az egyház így nem jó, a másik emígy nem jó, az a lelkész amúgy nem jó. Lehet! És én? Én sem vagyok jobb! Kezdjük akkor velem!

Vagy egy másik dolog! Nagyon szeretem Pétert és Jónást. Őket a prédikációk gyakran lehúzzák. „Jónás, aki nem ment el Ninivébe..." Miért, ki ment volna el közülünk? Mai nyelven kellene megfogalmazni azt a kérdést, hogy te elmennél-e. Bemennél-e egy titkos kábítószer-laboratóriumba, és mondanád-e a gengsztereknek, hogy hapsikáim, itt a rendőrség, szóltam nekik, majd jól letartóztatnak titeket. Ezzel az üzenettel nem szívesen menne ilyen helyre az ember, Jónást mégis jól elintézzük. Miközben a hajóban azt mondja: engem dobjatok be a vízbe, miattam van az egész! Vagyis Jónás karakán fickó! Amikor már a cethal gyomrában van, olyan szép imát mond! Úgy tudja, hogy meg fog halni. Mielőtt megfulladna, a kellemetlen büdösben elkezdi dicsérni Istent. Nagy téma a dicsőítés, Jónás tudta, hogy kell csinálni. Egyik kedvenc bibliai alakom.

A másik Péter. Szintén amiatt, mert a lagymatag keresztyénség ellenpéldája. Amikor Jézust elfogják, mindenki csak áll és bámul. Egyedül Péter az, aki kihúzza a kardot és levágja a katona fülét. Megvédi a barátját: nem úgy van az! Ő az is, aki kilép a csónakból a tó vizére. Róla is rengeteg prédikáció megjegyzi: lám-lám, nem Jézusra nézett, és elsüllyedt. Jó, de kilépett! Senki más, egyedül ő! Mi vajon ki mertünk volna lépni? Péternek azért volt hite!

Ami a tanításokat illeti, mostanában csak az érdekel: hogyan alkalmazható ez. A Biblia örökérvényű, a kérdés, hogy válik valóra Isten szava az életünkben – a saját életemben, a családom, a barátaim, a gyülekezetem életében. Miután Pál megtért, Anániás rátette a kezét, megtelt Szentlélekkel és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus Isten Fia. Ez annyira egyszerűnek tűnik! Akkor nagy dolgok történtek. Ez hiányzik nekem. Hol van az, hogy valakinek ilyen határozott kijelentése van? Isten szól, de sokszor el se merjük hinni, amit mond. Nem is feltételezzük, hogy az Isten volt. Ha mégis, a komfortzónánkból lépünk ki nehezen. De ne csak prédikáljunk dolgokról, éljük meg, lássuk!

Ugyanakkor, nem helyes Istent felruházni általunk kitalált dolgokkal. Az emberek sokszor veszik a bátorságot és karakán kijelentéseket tesznek Isten nevében arról, hogy Ő milyen vagy mit akar. Pedig, lehet, hogy az Isten fel sem hatalmazta őket, másrészt annak, amit mondanak, köze nincs se Istenhez, se a Bibliához.

Hogyan foglalná össze: a mellébeszélés kerülésén túl mitől jó egy gyerekeknek, kiskamaszoknak szóló bibliamagyarázatos könyv?
Semmiképpen sem unalmas és nem kegyeskedő. Mondasz valamit, amit a gyerek nem ért: becsukja a fülét, utána mondhatsz, amit akarsz, nem jut már el hozzá az üzenet. Ahogy elkezdtem írogatni, csomó feljegyzésem kidobtam, mert azt mondtam: pont ezt nem szabad. Didaktikusnak, kioktatónak lenni, okoskodni, felülről szólni. Úgy kellene, hogy itt ülök melletted, én is bajban vagyok veled együtt, próbáljunk meg együtt gondolkodni! Amit megtapasztaltam, azt lenne jó átadni, nem elméleteket, de olyan stílusban, hogy a gyermek is értse. Nagyon szeretek vicces dolgokat írni, mert az a figyelmet fenntartja, és a gyerekek szeretik.

Önre hogy hatott ez a könyv?
Tetszenek Max Lucado gyakorlati példái. Valahol azt írja, egyszer kihajóztak, és vihar volt vagy köd, a lényeg, hogy a nyílt vízről nem látta a partot. Nagyon nehéz így tájékozódni, az iránytű csak egy dolog. Ő akkor tanulta meg, hogy a legbiztosabb ilyenkor – látszik vagy sem a part – egy biztos pontot kinézni. Egy fényes világító lámpát vagy bármi mást, és afelé tartani, nem a kikötőt keresgélni. Azt mondja, ebben a zűrzavaros világban egy biztos pont van, ha elhiszed, ha nem: Isten szava. Abba lehet kapaszkodni. Aki hisz, annak egy ilyen példa megragad, a gyerekeket is ez fogja meg. Amit értenek, ami kézzel fogható. Magasröptű vitákba nem lehet belemenni kilenc-tízéves gyerekekkel, mert akkor elveszítjük őket.

A kiadvány címe Kegyelem itt és most. Mire utal ez?
A kegyelem gyakran visszatérő motívum a könyvben. Nem tudsz elég jó lenni ahhoz, hogy bejuss a mennyországba. Akármennyi jót teszel, az összes hajléktalant megvendégelheted, nem számít, nem tudod magad bedolgozni a mennyországba – még ha vannak is olyan vallások, amelyek az ellenkezőjét tanítják. Ez a kegyelem. Bűnös vagy, de nem tudod jóvátenni a bűneidet sem. Ötször annyi jót tehetsz, akkor sem. Vagy elfogadod ingyen a kegyelmet, vagy nincs megbocsátás.

Dönthet egy gyerek valami mellett teljes elhatározással, ha még ő maga sincs „kész"?
A kisebbik lányom ötéves lehetett, amikor azt mondta, meg akar térni. Az anyukája ott ájult el, hogy erre most mit mondjon. Nem sokkal azelőtt halt meg a nagypapája, aki nem igazán volt templomba járó ember, de amikor már nagyon rosszul volt, beszélni sem tudott, a feleségem mesélt neki Istenről, a mennyről. A papának ez nem volt új, de a lánya félt, szerette volna, ha nem úgy hal meg az édesapja, hogy a pokolra jut. Azt mondta neki: ha érted, szorítsd meg a kezem. A papa megszorította. Megkérdezte: hiszed is ezt? A papa megint megszorította a kezét. Mi úgy gondoljuk, hogy a papa a mennybe ment. Az unokája, az én kislányom hallotta ezt a beszélgetést. Ezután mondta, hogy meg akar térni. Csak annyit kérdeztem: azért, mert a papával szeretnél találkozni? Azt válaszolta, igen. Most ez megtérés? Igazából nem, de egy ötéves gyerek szintjén az. Amit az egészből megértett, afelé száz százalékosan őszinte lépést tett. Utána imádkoztunk, és azt mondtam: Istenem, Titi szeretne megtérni, szeretne a mennybe menni, szeretne a papával találkozni, szeretne hozzád közelebb kerülni. Hadd bontakozzon ki az ő értelme, és ez a döntés hadd mélyüljön el az élete során! Azóta elmélyült a hite. Az ember mindig a saját szintjén ért meg valamit, amire az az őszinte reakciója, hogy igen, lépek. Ez a döntés terebélyesedik, ahogy az értelmünk is nyiladozik, és ahogy egyre többet látunk.

Ajándékozná ezt a könyvet karácsonyra?
Igen! Fordításkor csak a gépelt szöveget láttam, ezúttal az eredeti kiadvány későn érkezett meg. Amikor megláttam a magyar kiadást, szembesültem vele, mekkora munka is van mögöttünk. Nagyon szép a tipográfia és a borító, szívesen adnám a gyerekek kezébe.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás