"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13

Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés,  vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között. Néhány évvel ezelőtt megírtam az 1 Korintus 13 karácsonyi változatát, hogy segítsen emlékeznem arra, amit Pál apostol is a legfontosabbnak tart - a szeretetre. Immár családi hagyománnyá vált, hogy kifüggesztjük valahová a házban, hogy emlékeztessen minket arra, ami valójában fontos az ünnepek alatt.  Mivel ti is családom részévé váltatok, veletek is megosztom.

Az 1 Korintus 13 karácsonyi változata

©By Sharon Jaynes ( a szerző változata)

Ha tökéletesen kidíszítem is házamat ünnepi masnikkal, fényfűzérekkel és csillogó üveggömbükkel, de szeretet nincs bennem családom iránt, olyanná lettem, mint egy lakberendező.

Ha a konyhában robotolok is több tucat karácsonyi sütit sütve, fenséges ételt készítve, csodálatraméltó ünnepi asztalt terítve, de szeretet nincs bennem családom iránt, nem vagyok más, csak egy szakács.

Ha az önkéntes konyhán, a gyermekotthonban segítek is, vagy mindenemet odaadom adományként,de szeretet nincs bennem családom iránt, semmi hasznom abból.

Ha a fát csillogó angyalokkal, horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, ha számtalan ünnepi partin is veszek részt, vagy ha a kórusban éneklek is, de nem figyelek Jézusra, elmulasztom a lényeget.

A szeretet megáll főzés közben, hogy megölelje a gyermeket.

A szeretet félreteszí a díszítést, hogy megcsókolja a férjet.

A szeretet türelmes, jóságos, bár nyugtalan és fáradt.

A szeretet nem irigyli a másik otthonát, ahol összhangban van a karácsonyi teríték.

A szeretet nem üvölt a gyerekekre, hogy útban vannak.

A szeretet nem csak azoknak ad, akik viszonozni tudják, hanem együtt örül azokkal, akik nem tudnak cserébe semmit adni.

A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik. A video játék eltörik, a gyöngysor elveszlik, a golfütő megrozsdásodik. De ha szeretetet adsz, az örökké megmarad.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Betlehembe Fiadat, Jézust, azon a csillagos éjszakán. Irántam való szereteted csodálatra késztet. Kérlek ne engedd, hogy megfeledkezzek a karácsony igazi lényegéről, és segíts örvendeznem Jézus megszületésének. Engedd, hogy tudjak úgy adni az embereknek, ahogyan Te adtál nekem - szeretettel!  Jézus nevében, Ámen

Forrás: girlfriendsingod.com 2016.12.19 Sharon Jaynes:One Thing God Wants You to Remember fordítás:Király Mónika fotó:pinterest.com

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek dátum: 9:24 1 megjegyzés: A bejegyzésre mutató linkek 

Küldés e-mailben

BlogThis!

Megosztás a Twitteren

Megosztás a Facebookon

Megosztás a Pinteresten

Címkék: Advent 2016, Csendes percek, Isten ajándéka

2016. december 19., hétfő

A legnagyobb ajándék

„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.” 1 Jn 5:11b

A karácsony nálunk az ajándékokról szólt. A lakás kitakarítása-feldíszítése, vásárlások, sütés-főzés, látogatások, karácsonyfa-állítás, és végül a csúcs: az ajándékok felbontása. Pedig az kéne, hogy Az Ajándék álljon a középpontban. Valamin változtatni kellett.

Mit tehetnék, hogy ajándékként tekintsek Jézusra, és a családom is így nézzen Rá? Egyszerre világosság gyúlt az agyamban, s megszületett a terv.

Első szakasz: A kis Jézust kivettem a fa alatti betlehem jászlából. Gondosan dobozba raktam, s a legszebb papírommal becsomagoltam, ráírtam egy nevet, és elrejtettem a fa alatti ajándékok közé.

Második szakasz: Karácsony reggel, mikor átadtuk egymásnak az ajándékainkat, ezt a dobozt is odatettem a lányom kezébe a többi ajándékával együtt. Lehetett volna i-pod, pulóver, könyv a dobozban… nem jelezte angyali énekszó az értékes ajándékot. De mivel én tudtam a titkot, izgatottan lestem a lányom arcát, ahogy bontogatta a szalagokat.

Harmadik szakasz: Megdöbbenés ült ki az arcára. Nem szólt. Megkérdeztem: Haley, milyen ajándékot kaptál?

- Jézust – válaszolta.

Összcsaládi beszélgetés kezdődött a legnagyobb ajándékról sok más ajándékunk között. Összehasonlítottuk a Jézus-ajándékot a többi ajándékkal, amik majd el fognak kopni, amiket kinövünk, elhasználunk, amik elveszítik vonzerejüket.

Sok kérdés előkerült, kerestük a válaszokat:

Mi az ajándék? Mi a célja az ajándéknak? Mit tudunk az ajándékozóról? Mi vezeti az ajándékozót, mikor valamit adni akar?

Eljutottunk az Istenről szóló igazságokig – hogy Ő olyan ajándékot adott nekünk, amire szükségünk volt, amire vágytunk, amit soha nem tudtunk volna magunknak megszerezni. Beburkolta Ajándékát egy gyolcsba, és önszántából, áldozat árán, szeretetből átnyújtotta egyenként mindegyikőnknek név szerint.

Visszahívtuk Jézust a karácsonyunkba, hogy elfoglalja az Őt megillető helyet az örökké tartó Ajándék. Alig várom a mostani karácsonykor kialakuló beszélgetést, mikor valaki más fog kinyitni egy dobozt, és kijelenti: Jézust kaptam!

Uram, nagyon sokszor kihagytalak a karácsonyomból, és csak az ajándékokra koncentráltam. Add, kérlek, hogy ne elégedjek meg mással, amíg meg nem tapasztallak Téged ajándékként a szívemben. Add, hogy úgy tekintsek Rád, mint a legnagyobb Ajándékra. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. december 15.Gina Parcells, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu