Ezt a történetet egy barátom mondta el nekem. Megtörtént eset. Ma már unokái vannak annak a picinyke fiúnak, aki öt testvérével és szüleivel egy vidéki tanyán élt. A hat gyermek közül a legidősebb se volt több tíz évesnél.

Eljött a tél, s puha, fehér hótakaró fedte be az egész vidéket. Egészen elzárta őket a külvilágtól. Így hát esténként összebújtak a kemence mellett, krumplit meg tököt sütögettek, pattogott a tűz, a kemence jó meleget sugárzott.

Ádvent táján karácsonyi dalokat énekeltek, édesanya varrogatott, édesapa elővette a nagy családi Bibliát és olvasott a gyerekeknek. Sorra vette az ígéreteket, amelyeket Isten adott: a Megváltóról, aki eljön, aki az egész világ Szabadítója lesz.

Olvasott emberekről, akik nagyon várták Őt, olvasott egy asszonyról, Erzsébetről, aki idős korában édesanya lett, s egy fiatal lányról, Máriáról, akit angyal látogatott meg, és megígérte, hogy Ő lesz a Megváltó édesanyja.

Már nagyon közel volt a Megváltó születésének ünnepe, a karácsony. A gyerekek minden este tágra nyílt szemmel hallgatták a csodálatos történeteket. Így jött el a karácsony. Apa szombaton kora reggel bement a faluba.

A hó egész nap sűrűn esett, ezért igen nehezen tudott csak visszajönni. Amikor megérkezett, a gyerekek mind a nyakába ugrottak. Kedvesen lefejtette a kis kezeket a nyakáról, s kiküldte őket a kamrába, hozzanak be tűzifát. A gyerekek lelkesen teljesítették kérését, örültek, hogy kimehetnek a hóba. Anya maradt csak odabent.

Aggodalmasan nézett apára.

- Látom, nem érkezett meg a pénz. Szomorúnak látszol.

Apa sóhajtott.

- Nem. Ma sem érkezett semmi. Nem tudtam vásárolni.

Anya szomorúan csóválta a fejét.

- De hiszen azt mondták, hogy két hónapja elküldték.

- Állítólag feladták.-mondta apa - De nem jött semmi a mi nevünkre.

Most anya sóhajtott egy nagyot.

- Ma lesz karácsony estéje. A gyerekek nem kapnak ajándékot.

- Tudom, nagyon várják az ünnepet.- mondta apa - De nincs itthon valami, amivel meglephetnénk őket?

Anya bánatában is reménykedve válaszolt.

- Nincs. Mindenből kifogytunk. De tudod, éppen ma reggel olvastam a 22. zsoltárt. Felolvasom: "Nem veti meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az Ő orcáját előle: mikor kiált hozzá, meghallgatja."

A zsoltárt hallva apa is elmosolyodott.

- Igen, Látja Isten a mi helyzetünket és a gyerekek vágyódását. Nem tudom, hogyan lesz, de ő megemlékezik rólunk karácsony este. Biztos vagyok benne. ... Imádkozzunk!

Míg a szülők imádkoztak, a gyerekek boldogan készülődtek a karácsony estére. A nagyobbacskák elrejtőztek ajándékokat készíteni, az egyik rajzolt,másik farigcsált. Mindegyik szívében ott volt a vágy, hogy örömöt szerezzen azoknak, akit szeret. Kint nagy pelyhekben hullt a hó. Csendben pihent a táj. A kicsinyek orrocskájukat az ablaküveghez nyomva várták a karácsony estét.

- Hát ti mit csináltok ott?- kérdezte őket anya.

A gyerekek kórusban válaszoltak:

- Várjuk a karácsonyi angyalt!

Panni álmodozva szólt:

- Én már láttam a szárnyát!

Attila bízakodva mondta:

- Ő hozza el a piros autót, amit kértem.

Panni suttogott:

- Nekem meg a pólyás babát ...

Zsuzsi is elmondta a vágyát.

- Én hímzőkészletet kértem. Sok színes fonallal. Édes Anyukám, avval hímzek majd neked terítőket ...

Anya szerette volna, ha nem várnák annyira az ajándékokat.

- Sok dolga lehet most az angyalnak. Lehet, hogy csak későre ér ide.

A gyerekeket azonban ez sem kedvetlenítette el. Egymás szájából vették ki a szót, nagy lelkesen kiabáltak.

- Nem baj, ha késik. Én tudom, hogy eljön! Mert az Úr Jézus születésnapja van és Ő elküldi hozzánk az angyalait.

Eljött az este. Apa a ház előtt álló fenyőfáról néhány ágat vágott, csokorba kötötte, és a szobában a nagy asztalra állította. Friss illata hamar betöltötte a szobát. De bizony nem volt mivel díszíteni! Nem volt otthon se szaloncukor, se sütemény. Még egy árva dió sem ...

Anya piros bogyókból, vékony papírból láncocskákat készített. A tetejére pedig csillagot hajtogatott. Mire elkészült a díszítés, már besötétedett. Egy szál gyertyájuk még volt. Meggyújtották az ünnep tiszteletére a kis fa alatt. Aztán összegyűltek a gyerekek és felzendült az ének: "Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok ..." Az ének után apa a nagy Bibliából olvasta fel a karácsonyi történetet; angyalokról, bölcsekről, pásztorokról. A gyerekek ábrándos szeme előtt egyszerre mindenütt angyalseregek énekeltek, az egyszerű kis istállóban, jászolbölcsőben a világ Megváltója, Jézus feküdt. Nem volt ott semmi gazdagság, pompa. De fénylett az istálló a kisded Jézustól, magától.

Apa így fejezte be a karácsonyi történetet:

- És az egyszerű jászolban fekvő kisbaba Isten Fia, a világ Királya. Azért jött a földre, hogy téged meg engem Istenhez vezessen. Így kapta meg az ember karácsonykor a legszebb, legnagyobb ajándékot. Ezért kedves feleségem és gyermekeim, áldott karácsonyt mindannyiunknak!

A gyerekek örömmel kiáltották:

- Áldott karácsonyt édesapa! Neked is édesanya!

Átölelték és megcsókolták egymást, és mindenki szívét átjárta valami nagy-nagy békesség. A nagy csendben ekkor megszólalt a legkisebb gyerek, Attila.

- Az angyal ma később jön. Biztos nagyon sok a dolga. De nem baj. Így is nagyon szép a karácsony.

- Igen. Olyan jó így együtt, békességben. – mondta Zsuzsi- de lehet,hogy az angyal kalácsot is fog hozni. Diósat.

Panni is elmondta a véleményét.

- Meg mákosat! Meg pólyás babát! Fehér pólyában. Cumi is lesz a szájában.

- Elhozza az én piros autómat is. Biztosan.- ujjongott a kis Attila.

És sorban, mind a hat elmondta, mit is fog hozni az angyal, amikor megérkezik. Apa anya kezét fogta. Torkukat szorongatta a sírás, de mégis mosolyogva nézték az asztal körül ülő gyerekeket.

- Gyermekeim,- szólt apa - azt tudjátok, hogy a legnagyobb ajándékot már megkaptuk!

- Hát persze! Ó hogyne, Apa!- bólogatott Zsuzsi- De Jézus az Ő születésnapjára elküldi hozzánk egyik angyalát. Már elindult, én biztos vagyok benne ...

Péter bizonygatta:

- Csak nem talál ide a nagy hóban ...

A kis Attila ezt tanácsolta:

- Imádkozzunk, hogy megtaláljon minket.

És a gyerekek megfogták egymás kezét és imádkoztak. Megköszönték Jézust, aki őértük is megszületett. Megköszönték az angyalt, aki nemsokára megérkezik és elhozza nekik a babát, a kézimunkakészletet, a piros

autót, a bársonymellényt, a falovacskát, a kalácsokat. Aztán megcsókolták szüleiket és ágyba bújtak. Elcsendesedett a ház. A szülők magukra maradtak. Anya csodálkozó szemmel mosolygott.

- Gyermeki hit ... Őszinte bizalom. Szinte tudják, hogy amit kérnek, megkapják.

Apa felsóhajtott.

- Istenem, add meg nekem is ezt a hitet! Hallgasd meg ezeknek a kicsinyeknek az imáját!

Majd hosszú csend következett, csak a gyertya lobogó fénye vetített két térdelő alakot a falra. Azután elfújták a gyertyát, és sötétség lepte el a házat. Aludt a ház, aludt a kert. Aludni látszott az egész természet a puha hótakaró alatt. De ... Valaki mégsem aludt ...

Szürkületkor apa felhúzta a csizmáját.

- El kell lapátolnom a havat, hogy ki tudjunk menni a házból.

Ahogy kinyitotta a pitvarajtót, meghökkent. A pitvarban, az ajtó előtt egy hatalmas láda feküdt.

Hogy került ez ide? A ház körül a hó teljesen érintetlen, puha és fehér, ahogy az éjjel hullott. Távolabb egy hótól roskadó fenyőfáról egy szarka verte le a porhavat. Csend volt. Csak a természet ébredezett, így pirkadatkor.

- Hogy kerülhetett ide ez a csomag? Este későig fenn voltunk. Most hajnal van. Alig pár órát aludhattam.- töprengett apa.

De mit volt mit tenni, apa behúzta a ládát a konyhába. A zajra felébredtek a gyerekek és kiszaladtak. Ott sürgölődött körülötte a sok kis pizsamás, kíváncsi szemekkel figyelve, mit rejthet a nagy láda belseje. Attila felkiáltott.

- Mekkora ládát hozott az angyal! Hogy bírta?

- Az angyalok nagyon erősek! - mondta bölcsen Panni.

- Valóban. Hát ez nagyon jó!- örvendezett Péter és Pali.

Apa felnyitotta a ládát. Dugig volt minden finomsággal. Szaloncukor, mézeskalácsfigurák, kuglóf, diós-mákos kalács. Ahogy ez a sok finomság mind kikerült az asztalra, a láda mélyén feltűntek az ajándékok. Minden játék ott volt, amit a gyerekek tegnap este előre megköszöntek Istennek. Hogyan került a ház ajtajába az a láda, később sem derült ki. Senki nem sem tudott róla.

A barátom, aki nekem elmondta ezt a történetet, ugyanazt gondolja, amit én. Istenhez közel áll a kicsinyeinek Benne bízó imája. És elküldi a követeit, az angyalokat, hogy segítsen rajtuk.

A karácsonykor megszületett Úr Jézus azt mondta a tanítványainak: Kérjetek, és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik! (Máté7,7-8)