Hát, elkezdtük a 2016-ös évet! Hihetetlen! Megsúgom neked, én már réges régen azt gondoltam, hogy Jézus sokkal hamarabb visszajön. Az utóbbi években egyre többször sóhajtok fel; Uram! Jöjjön el már országod! Ki tudja mi vár ránk ebben az évben? Megszorítások? Szeretteink elvesztése? Betegség? Természeti csapások, katasztrófák? Még mélyebb szegénység? Több meghökkentő társadalmi jelenség? Mi vár vajon ránk ebben az évben?

Amikor ma reggel ezekről gondolkodtam, kinyitottam Bibliámat és az alábbi Igét olvastam:

"Őbenne van a mi bátorságunk, és a benne való hit által bizalommal járulhatunk Istenhez."

Efézus 3:12.

Úgy gondolom, ehhez az üzenethez nincs mit hozzátenni. A világ változik, a pénz romlik, a természet nyög, a társadalmi jelenségek bukórepülésben, de Isten a helyén van már évezredek óta. Ha eltávolodtunk Tőle, vizsgáljuk meg, ki mozdult el? Ő biztosan nem! Ma is, 2016-ben is bátran fordulhatunk hozzá.

A Jézushoz vezető út című könyvben az alábbi gyönyörű gondolatot találtam. Ezzel szeretnék egy nagyon szép napot kívánni neked!

„Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11).

Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben.

Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt 147:3).

Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.”