„Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”

János evangéliuma 7:16-17

Jól emlékszem arra, amikor édesapám szokásba hozta a családban a reggeli müzli-evést.

Nagy adag előítélettel kevergettem a nyúlós kását, miközben azon morfondíroztam, hogy azok az apró pöttyök vajon döglött legyek, vagy mazsolák. Sehogy se jött, hogy lenyomjam magamba azt a reggeli kotyvalékot.

Már az egész család hetek óta vidáman ette a reggeli müzliket, én állhatatosan kitartottam a vajas kenyérnél. Ekkor édesapám cselhez folyamodott. Miután gondosan kiválogatta adagomból a mazsolaszemeket, a szokásosnál szárazabbra készítette el, majd elém rakta. Nem lehetett több kifogásom, meg kellett ennem.

Bár büszkeségem nem engedte, hogy azonnal beismerjem, de életem első müzlije meglehetősen finom volt. Ettől kezdve egyre gyakrabban előfordult, hogy én is csatlakoztam a családi müzlis reggelikhez (persze a mazsolákat még sokáig szemezgettem).

Engedékenységem odáig fajult, hogy életem egy bizonyos szakaszában évekig minden reggel müzlivel kezdtem a napot (ekkor már a mazsolákat sem hagytam ki). Ez ma már azért nem működik így, mert tekintettel kell lennem feleségem és két picúrom igényeire – ők néha más is ennének.

Bizonyára mindenkinek van hasonló története. Egy darabig rá sem tud nézni egy adott ételre, aztán egyszer csak megkóstolja, és utána a kedvencévé válik.

Éppen így van ez Jézus tanításával is. Kívülről szemlélve sok mindent el lehet mondani róla (etikus, naiv, radikális, balek, idealista, vagy éppen realista), de hogy honnan is származik, az csak akkor derül ki, ha belekóstolunk: „Ha valaki kész cselekedni az ő [Isten] akaratát, ismeri fel erről a tanításról [Jézus tanításáról], hogy Istentől való”. Ha nem külső szemlélőként, hanem aktív résztvevőként követjük Jézust, értjük meg, hogy Isten útján járunk (Jn 14:6).

Ha egyszer végre őszintén beismerjük, hogy lelkünk reménytelenül összetört, és önmagunktól képtelenek vagyunk a javulásra, érezzük krisztusi megváltásunk égető szükségét (Mt 11:28).

Ha egyszer vesszük a bátorságot, hogy jóval fizessünk a rosszért, tudjuk meg azt, hogy ez az egyetlen lehetőség helyrehozni megromlott emberi kapcsolatainkat (Mt 5:44).

Kóstoljuk meg hát ma reggel Jézus müzlijét!