A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,  hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.  Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.  Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.  Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.  Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.

 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.  A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.  Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

1Kor 2,6-16.

AZ ISMERETTŐL A KÖZÖSSÉGIG

Többé nem mondalak titeket szolgáknak... barátaimnak mondalak. (Jn 15,15)

Gyermekkoromban már korán és gyakran ki voltam téve a Biblia hatásának. Emlékezetembe véstem a bibliai könyvek neveit, megtanultam gyorsan helyretenni az idézeteket, és sok igeszakaszt kívülről megtanultam. A 30-as éveimben rendszeresen jártam a gyülekezetbe, és tanítottam a vasárnapi iskolában, hasznosítottam a gyermekkorban szerzett ismereteket. 

Amikorra azonban életem ötödik évtizedébe léptem, a hitem eltűnt. Bár sok mindent tudtam a keresztyénségről és a Bibliáról, nem volt személyes kapcsolatom az élő Istennel. 

Isten kegyelmes volt hozzám. Egy személyes krízis összetörte az életemet. Kétségbeesve, a lelkészem és mások szeretetteljes tanácsa után odaszántam magam a Krisztussal való mélyebb közösségre. 

Életem hátralévő részét annak tanulásával fogom tölteni, mit is jelent engedni, hogy Krisztus legyen az Úr az életemben. A Bibliának most már nagy értéke van számomra. Egy éhes gyermek módjára tanulmányozom, és szeretnék többet megtudni Jézusról, akit szeretek és szolgálok.

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, felénk tanúsított türelmedet, miközben előrehaladunk megismerésed útján. Ámen.

Krisztus követése nem feladat, hanem vele való közösség. 

K. Jackson Peevy (Alabama, USA)