Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 

 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 

 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 

 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 

 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! 

 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. 

 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 

 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez. 

 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 

 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 

 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Zsolt 42.

HOL VAN ISTEN?

Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! (Zsolt 42,6)

"Hol van az Istened mindezek közepette?" - kérdezte egy kritikus a háború, erőszak, zsarnokság, törvénytelenség, szenvedés és fájdalom híreire reagálva. Mély benyomást tett rám egy keresztyén meggondolt válasza: "Meg kellene ismételnie a kérdést, de csúsztassa el a kérdőjelet! Megfelelő választ fog kapni." 

"Hogy érti?"- erősködött a kritikus. 

"Hol van Isten? A válasz: Mindezek közepette!" 

Ez a karácsony ragyogó üzenete: az Isten, aki eljött a világunkba és megtapasztalt erőszakot, igazságtalanságot és szenvedést, ugyancsak itt van számunkra, bármi történjen velünk. 

Korábban ezt írta a zsoltáros: "Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?" Azután erre jut: "Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" (Zsolt 42,4.6) 

Hívőként Istenben van reménységünk tragédia és veszteség, áldás és béke idején.

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy velünk vagy, osztozol tapasztalatainkban, velünk örvendezel a jó időkben, vigaszt és reményt adsz a viszontagságok idején. Ámen.

Dicsérd Istent mindenért, ami elmúlt, bízzál Istenben minden felől, ami eljövendő. 

Peter Bolt (Devon, Anglia)