"Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van."

Zsidókhoz írt levél 10.35

Jó pár évvel ezelőtt hallottam egy történetet arról, hogy mi emberek mennyire rövidtávra tervezünk:

A tudósok bementek egy középiskolába azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják mennyire motiválhatók a tanulók a jutalmazással. Amikor bementek egy osztályba a következőt mondták:

"- Egy választást kínálunk ma nektek. Mindenki kaphat tőlünk most egy tábla csokoládét, amit azonnal megehet, ha akar, de haza is viheti, ha úgy gondolja. Aki viszont úgy dönt, hogy nem kéri most a csokit, az később, amikor végez az iskolával, ezer dollárt fog kapni. Hogyan döntötök?"

A diákok 99 százaléka az édességet választotta. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért, azt válaszolták, hogy nem bíznak abban, hogy valóban megkapnák az 1000 dollárt az érettségi után.

Természetesen sok összetevője lehet ennek a döntésnek. Lehetséges, hogy a pillanatnyi biztos jutalom csábítóbb volt a jövőbeli bizonytalan ígéretnél. Mivel a diákok látták a csokoládékat, a számukra felajánlott összeget viszont nem, úgy gondolták, hogy biztos, ami biztos. De az is lehetséges, hogy teljesen megbízhatatlannak tartották a kérdezőket. A bizalmon nagyon sok múlik.

Egy keresztény embert az is megkülönböztet másoktól, hogyha választania kell, akkor az Isten által felajánlott jutalomra tekint a világunkban található, pillanatnyi örömök helyett.

De ez nem mindig ilyen egyszerű.

Ugyanis az életünk során számtalanszor visszatér a kísértés, hogy a könnyebb utat válasszuk az azonnali jutalom reményében. Nem tudom mikor éltél át hasonló kísértést, de szeretném felhívni arra a figyelmedet, amivel téged is támogatni akar itt Isten Szava. Őrizd meg hitedet mert...!

1. Krisztus vére lehetővé tette számunkra, hogy bármikor beszélhessünk az Atyával. (19. vers) Beléphessünk arra a helyre, ahová bűnös sohasem léphetett.

2. Megváltónk élő úttá változott a mi számunkra, hogy ezt megtehessük. (20. vers) Odaszánta, elkötelezte magát arra, hogy mindenkit, aki hallgat rá célba fog juttatni.

3. Mint a mi Papunk, támogat minket közbenjárásával. (21. vers) Soha el nem fordul tőlünk.