„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás könyve 23. fejezet 23-24. verse
Szívesen beszélgetnék ezekről a versekről egy kisebb körben, ki mit gondol, ki hogyan érez a bibliaversekkel kapcsolatban. Senkit nem szeretnék meggátolni a szabad gondolkozásban, csak leírom, hogy milyen érzésekkel töltenek el ezek a szavak engem.
Először is biztonságban érzem magam. Ha arra gondolok, hogy körülettem Isten van, megnyugszom tőle. Úgy érzem magam, mint Dávid a 139 zsoltárban, hogy az Isten keze körülvesz engem, elölről és hátulról is véd az ő jelenléte.
Isten nemcsak a jelenben az aki, hanem a jövőben is. Van az a pillanat, amikor úgy kelsz fel, amikor jobb szeretnéd, hogy az előtted álló nap inkább mögötted legyen. Nem tudod mi lesz, vagy mi fog történni veled, nem tudod, hogy látszólag megoldhatatlan helyzetek hogy fognak megoldódni. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak láthatnám azt, amit az én Istenem már tud.
Harmadszor pedig megnyugvást találok ezekben a versekben. Az Úr, aki mindenhol jelen van. Biztosítékot kapok arról, hogy egy fűszál nem hajolhat le az Ő tudta nélkül. Talán egyesek számára ez egyszerre rémisztő is lehet, de véleményem szerint a legjobb érzés, amikor biztosítva vagyok arról, hogy nem vagyok egyedül. Fizikailag elbújhatok az emberek elől, de Isten elől el nem rejtőzhetünk. Valójában ez egy szerencsés állapot az ember számára, mert mindig van segítsége, és tudhatja azt, hogy az Úr sosem mondott le az emberről, vagyis rólam se és rólad se!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE