Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát!  Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve.

Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél.  Most pedig, uram, az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy az ÚR az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram!  Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt!  

Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az ÚR, hiszen az ÚR harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.  És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el!

 Ha majd az ÚR véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged,  akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!

1Sám 25,23-31

ISTEN RUHÁJÁNAK HAJTÁSÁBAN

Azt mondta Abigail Dávidnak: "És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál." (1Sám 25,29)

Chittagongban, Bangladesben voltam, épp a föld másik részén, mint ahol gyermekkoromat töltöttem. Várakoztam, míg egy öreg bácsi kioldotta a csomót a köpenye derékkötőjén. Eszembe jutott, amikor kicsi koromban édesanyám pár pénzérmét csomózott a zsebkendőm sarkába, hogy el ne veszítsem a pénzt. A bácsi görcsös ujjai addig dolgoztak, míg a csomó nem engedett. Egy kis zsákban ott lapultak a kincsei: néhány érme, egy kis doboz gyufa, és két öreg, rozsdás kulcs. 

Az ókori Palesztinában a ruha hajtását hasonlóan használták. A fent idézett vers, amikor Abigail megáldja Dávidot, ugyanezzel a szép képpel festi le Isten gondoskodását. A bangladesi bácsi is segített megérteni, hogy mit akart Abigail mondani, és mit jelentett ez Dávid számára. "Az életed akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál". 

Mi is Isten kincsei vagyunk, akikkel ő törődik, akiket közel von magához, mintha ruhájának hajtásában lennénk.

Imádság: : Urunk, köszönjük gondoskodásodat. Segíts megértenünk, hogy milyen értékesek vagyunk számodra. Ámen.