A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke.

Csinos, kedves, aranyos teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette. Egy év múlva kisfiuk született.

A fiatalasszony ellátta férjét, a háztartást, a kisbabát, közben jókedvűen énekelgetett a kicsinek. A férj, látva, hogy az első hónapokban a baba került a figyelem központjába, és nem ő, kezdett kimaradozni. Barátai előtt a feleségéről megalázó szavakat kezdett mondani. Legjobb szándékát, közeledését, figyelmességét kifigurázta, lenézte.

Éreztette vele, hogy ő mennyivel gazdagabb, milyen iskolái vannak. Szép lassan elhitette feleségével, hogy ő egy értéktelen selejt, csak arra jó, hogy otthon mosson, főzzön, takarítson, és kiszolgálja férjét.

A baj akkor kezdődött, amikor a fiatalasszony is elhitte mindezt, és saját magáról a legrosszabbat kezdte gondolni. S ha már ilyen gondolatoknak helyt adott, lassan elhanyagolta önmagát.

Pontosabban nem adott magára. Nem törődött a lakással, a gyermekével, a férjével.  S minél jobban megbarátkozott a gondolattal, hogy ő milyen kis értéktelen, senki, annak arányában vált azzá.

Aztán egy napon fordulat történt. Kisfiával elment a templomba és leültek a hátsó sorban. A lelkész éppen az alapigét olvasta, ami így hangzott:

„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egyik sem esik le azok közül a földre. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” 

Máté 10:29-31.

Egy pillanat alatt lepergett előtte egész élete. Még hogy ő értéktelen lenne? Hisz mennyiszer megtapasztalta korábban Isten szeretetét! S lassan, ahogy figyelte a lelkész szavait, mintha pikkelyek estek volna le szeméről. Igen! Isten mindent tud és lát! Értékes vagyok számára.

A lelkész folytatta: „Ha csupán egyedül lettél volna ezen a földön, Jézus Krisztus akkor is meghalt volna érted, mert olyan értékes vagy!” Ez már sokkal több volt számára, mint amennyit elbírt viselni. Kimentek a templomból, és leültek egy közeli padra. Igen, kisfiam, Jézus szeret minket! Értékesek vagyunk számra! Nagyon, nagyon értékesek. S ahogy ezek a szavak elhagyták ajkát, egyre inkább megerősödött benne az a tudat, hogy neki olyan Istene van, aki még a hajszálai számát is tudja. És ha ő most úgy érzi is magát, mint egy ázott kis veréb, akkor is értékes Isten szemében.

Mint ahogy Te is az vagy. Lehet, hogy Sátán szeretné elhitetni veled ennek ellenkezőjét, de ne hallgass rá! Fogadd el a feléd kinyújtott kezet, kapaszkodj belé, és sose felejtsd el: SOKKAL, de sokkal értékesebb vagy, mint azt el tudnád képzelni!