„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7

Aggódtunk-e valamiért mostanában? Vagy kérdezhetnénk úgy is, volt-e olyan napunk az elmúlt héten, olyan óránk az elmúlt napban, amikor nem jutott eszünkben valami, ami veszélyt jelethet családunk, gyerekeink számára?

Két kis izgő-mozgó kisgyerek édesanyjaként nem órákban mérném az aggódalomra okot adó helyzeteket, hanem másodpercekben, vagy annak töredékében. Mert pillanatok alatt képesek ezek a kis csöppségek olyan magasra mászni, olyan közel lépni a járda széléhez, olyan gyorsan eltűnni, olyan gyorsan leesni, hogy azt követni is nehéz. Aggódom értük? Igen. És amilyen gyakran bukkanak fel ezek az lehetséges veszélyhelyzetek olyan gyakran mondok egy-egy fohászt.

A folytonos aggódalmaskodás, az állandó stresszhelyzet azonban nincs jó hatással lelki világunkra, akár beteggé is tehet. Mit tegyünk tehát?

Isten arra kér minket, ne próbáljuk aggódalmainkat mi magunk megoldani, hanem vigyük elé hálaadással. Miért éppen hálaadással? Adjunk hálát azért, hogy annyi lehetséges veszély leselkedik ránk? Nem, nem ezt kéri Isten, hanem azt, hogy a meg nem történt dolgokat helyezzük az ő kezébe. Bízzuk rá az ügyet, hogy nyitott szívvel, bizalommal el tudjunk fogadni azt, amit ő készít nekünk. Ha hiányzik imádságunkból a hálaadás, akkor arra kerül a hangsúly, amit mi szeretnénk, és Istent egy biztonsági berendezéssé alacsonyítjuk le.

Szeretnénk megszabadulni aggodalmainktól? Attól az égető érzéstől, hogy vajon minden rendben lesz, nem történik-e valamilyen baj?

Csak az Isten gondviselésébe vetett hit képes megszüntetni az aggodalmat.

Az életben van egy fontos szabály: „Soha ne vedd el valakinek a téves meglátását, ha nem tudsz valami jobbat adni helyette.”.

Isten ezt nagyon jól ismeri, és ennek tudatában jár el. Aggodalomért cserébe békét ad. Ha elé visszük, elveszi aggodalmainkat, és helyette békéjével áraszt el. Olyan békével, amely minden értelmet meghalad, és amely képes lesz megőrizni a rossz, őrvényszerű, felkavaró gondolatok özönétől. Helyette pedig bizalmat ad abban a személyben, akinél a legnagyobb biztonságban lehetünk ebben az életben.

Én személy szerint érzem, hogy szükségem lesz erre a békére ma is. Te hogy vagy ezzel kedves olvasó? Ha te is így érzed, mondd velem együtt a következő fohászt:

„Uram, kérlek, vedd el aggódalmaimat, és töltsd be helyüket isteni békéddel!Köszönöm! Ámen!”