„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Pál levele a rómaiakhoz 15. fejezet 4. vers
Mostanában sokszor emlegetem nagymamámat, igazán bölcs asszony volt hiányzik. Szegény két éven át tartó tehetetlenség után pihent meg, abban a reményben, hogy Jézus Krisztus visszajövetelekor őt is feltámasztja majd, az igazakkal együtt. Én is ebben a tudatban élem a mindennapjaimat, szeretném újra látni.
Miután értelmet nyertem és beszélgettem a mamával, sokszor elmondta, hogy ő azért imádkozik, hogy az Úr ne engedje meg számára, hogy mások gondozására szoruljon.
Az Úr máshogy látta jónak... Türelmet tanulni.
Azt gondolod, kedves reggeli gondolatokat olvasó barátom, hogy az csak úgy van? Ha felmegy a pumpa, el lehet annyival intézni, hogy: „ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek!”?
„Nem a megpróbáltatásoktól mentesen, hanem azok kellős közepében fejlődik ki a keresztény jellem. Krisztus követőjét az ellentmondás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, annál komolyabb imára készteti.
Erős kísértés, ha Isten kegyelme által kitartunk és elviseljük - türelmet, éberséget, állhatatosságot, mélységes, maradandó bizalmat eredményez. A keresztény hit diadala az, hogy képesíti követőit: szenvedni és egyszersmind erősnek maradni; megalázkodni, de éppen alázatosság által győzni.”
Türelmet és vigasztalást az Isten szavában találjuk meg. Még a legkellemetlenebb élethelyzetet is el lehet viselni, akkor, ha kitartóan kérjük, hogy az Úr tanítson nekünk türelmet, és az ő szavában találjuk meg a vígasztalunkat is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE