„Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.”

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2:4-6

Nem azért, hogy tiszteljenek, nem is azért, hogy kivívd a szeretetüket, az elismerésüket. Nem azért, hogy kövessenek árkon-bokron és Vörös-tengeren keresztül. Nem azért, hogy legyél „valaki”, hogy letegyél valamit az asztalra. Hanem azért, mert nem tudsz mást tenni. 

Beszélsz, és cselekszel, élsz, segítesz, támogatsz, bátorítasz, mert Valaki előtted már ezeket megtette. Valaki előtted bemutatta, mit is jelent ismerni az Istent. Valaki előtted járt, és te miatta léphetsz lábnyomaiba. Miatta élhetsz igazán, miatta lehetsz Ember ebben a világban. 

Egyszer régen találkoztál vele, és az a pillanat, amikor semmivé váltak a szemedet sűrűn beszövő előítélet pókfonalai, örökre megváltoztatta az életedet. Egy apró szikrát gyújtott szívedben, és lépésről lépésre minden más lett. Másként néztél a melletted ülőre, vagy arra, aki a metrón unottan bámul ki az ablakon, mert megértetted, hogy Neki ők is fontosak. 

Másként hoztál döntéseket, másként vezetted az életedet, mert általa ismerted fel igazán, hogy felelős vagy azokért, akikkel összeköt a sors. Másként rendezted kapcsolataidat, mert rádöbbentél, hogy ők körülötted mind Isten ajándékai. 

Nem a „szabadok” és „nemszabadok” irányítják az életedet, nem az íratlan emberi rendelkezések, a szokásjog, hanem az iránta érzett szeretet, ami igazi szabadságot ad neked. Rossz szokásaid rabláncait Ő vágta le kezedről, és lyukas tenyeréből áldást adott helyükbe, az Ő jelenlétét. 

Minden miatta történt, és miatta történik ma is az életedben. Miatta teszed és beszéled és tervezed és álmodod. Miatta, érte létezel, mert megismerted a kereszten függő Isten szeretetét. ÁMEN