Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:  Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 

 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,  aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.  Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.  Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.  A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.  Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.  Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;  aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,  mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.

2Kor 1,1-11.

VIGASZTALÁS

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.

(2Kor 1,3-4)

A nehéz időkben többnyire magunkkal vagyunk elfoglalva, és nyugalmat keresünk. Aligha gondolunk arra, hogy a nehézségünk segíthet egy hasonló helyzetben lévőnek. 

Egy felbontott eljegyzés után szenvedve sokat beszélgettem egy barátommal, aki hasonló szakítást élt át. Barátom engedte, hogy saját fájdalmas emlékei felszínre törjenek, miközben segített átbeszélni a problémámat. Figyelmesen hallgattam, hogyan segítette át őt az Úr a próbára tevő időszakon. Megértettem, hogy azért is adta nekem Isten ezt a barátságot, hogy vigaszt találjak, amikor tanácsra és figyelmes hallgatóra volt szükségem. 

Pál tapasztalatból beszél. Úgy tekint a korbácsütésekre, a hajótörésekre, bebörtönzésekre, mint lehetőségekre, hogy Isten vigasztalását megtapasztalja, és majd ő is megvigasztalhasson másokat. Isten kegyelméből szenvedésünket úgy fogadhatjuk, mint a mások vigasztalására való felkészülést.

Imádság: : Mennyei Atyánk, segíts megosztani a tőled kapott vigasztalást azokkal, akiknek szükségük van rá. Ámen.

Isten vigasztal bennünket, hogy mi is vigasztalni tudjunk. 

Andrew Rice (Virginia, USA)