Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat!

1 Krón 22,19a

Dávid király ugyan összegyűjtette az ÚR házához szükséges építőanyagokat, de nem építhetett templomot... "így szólt hozzám az ÚR igéje - mondja Dávid - »Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél, nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre.«" Dávid, aki zsoltáraiban bizonyságot tesz a szabadító Istenéről, élete végéig hordja lelkében a gyalázatot, hogy Bethsabé szerelméért képes volt megöletni leghűségesebb szolgáját, saját testőreinek főparancsnokát, Úriást... Ez a kiontott vér kiáltott az Égbe, ennek a lelki háborúnak a terheit cipelte Izrael nagy királya élete végéig. Csak aki átélte, hogy koldusa az Isten szeretetének, az tudja igazából hitelesen tolmácsolni az Úr megelégítő kegyelmét. Csak aki legalább egyszer átélte, hogy ő maga semmi, s Istene "a Minden", az tud valóban bizonyságot tenni a szabadításról.

Adósai vagyunk az Istennek. MIndannyiunk életében vannak olyan dolgok, amikkel nem igazán dicsekednénk... Szeretnénk elfelejteni bűneinket, kisiklásainkat - de nem tudjuk. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani! Amit megrajzoltunk életünk rajzlapjára, az ott marad rajta. Ceruzát kaptunk - radírt nem. Ez adja életünk különleges kockázatát, s súlyát. Nyilvánvaló, hogy a hűség teljes tisztaságára nem lehet hivatkozni, ha össze-visszamaszatoltuk rajzlapunk egy jelentős részét. Nyilvánvaló, hogy nem lehet úgy keresni az Istent, hogy mellette még tucat más dologért "ég a szívünk"... Korunk tragédiája, hogy szintetizálni kívánják azt, amit nem lehet. Nem lehet valaki könyörtelen, konkurenciát lesöprő sikeres üzletember és ugyanakkor megbocsájtó, szerető férj, s édesapa is egy személyben. Bármennyire is akarjuk irányítani lelkünket, "Nem lehet két úrnak szolgálni, Istennek és a Mammonnak!"

Aki szívvel-lélekkel keresi az Istent, az megtalálja. Nincs eredményes keresés, ha nem az Istent, csak megnyugtatóan szép, csillogó, jól prezentálható, felső szférába emelő gondolatokat keresünk, ahelyett, hogy az igazság harmatcseppjeit kutatnánk minden virágszirmán és fűszálán az életnek... Igyekezzetek! - buzdít Dávid király -, mert ő is tudja, hogy az "idők gonoszak"... nem vagyunk "idő-milliomosok", végességünk tragédiája bármelyik pillanatban ránkszakadhat. Emberi gyarlóságaink közé tartozik, hogy nemcsak mások csapnak be minket vagy éppen mi "csúsztatunk" másoknak, de képesek vagyunk magunkat a legnagyobb hazugsággal is áltatni: "Jól megvagyunk mi az Isten nélkül is!"... Csatát nyerhetünk - még Istennel szemben is -, de a háborút nem nyerhetjük meg soha... Aki felismeri ennek igazságát, az igyekszik belekapszkodni Teremtő Urába... ezen a mai reggelen is.

Ima

Uram! Teremts lelkemben rendet, hogy ne áltassam magamat hiábavalóságokkal! Add, hogy vágyakozásom a békességre, szépségre Benned valósággá váljék, s örvendezhessek bűnbocsátó kegyelmednek! Ámen