Amikor huszonegy éves lett, a virginiai Roanokeban élő Tammy Harris elkezdte keresni vér szerinti édesanyját. Egy évig nem járt sikerrel. Azt nem tudta, hogy anyja, Joyce Schultz már húsz éve keresi őt.
A történet szerint, amely megjelent az ország összes újságjában, volt még valami, amit Tammy nem tudott. Édesanyja volt az egyik munkatársa az ábécében, ahol dolgozott. Egyik nap Joyce meghallotta, hogy Tammy egy másik munkatársukkal arról beszélget, hogyan próbálja megtalálni az édesanyját. Nem sokára a születési anyakönyveket hasonlították össze. Amikor Tammy rájött, hogy az, akit addig munkatársként ismert, valójában az édesanyja, a karjaiba vetette magát. „Csak öleltük egymást a végtelenségig" - mondta Tammy. „Ez volt életem legszebb napja!"
Lehet, hogy te is úgy vagy, mint Tammy Harris. Régóta keresel valakit, vagy valamit, ami hiányzott az életedből. Keresel valakit vagy valamit, ami célt és értelmet adhat - az érzést, hogy tartozol valakihez - a boldogságot - a szeretetet.
De lehet, hogy nem vetted észre, hogy téged is keres Valaki és közelebb van hozzád, mint gondolnád. Isten egész idő alatt közel volt hozzád, és arra vár, hogy felfedezd: Ő a te mennyei atyád, aki szeret téged, és szoros kapcsolatban akar lenni veled.
Neked csak annyit kell tenned, hogy a karjaiba veted magad! És ha megteszed - az lesz életed legszebb napja!"
Kapcsolódó bejegyzések:
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Fogd fel, és fogadd el
Világosság
KI A BŰNÖS ? /tanmese/