"Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!"

Hóseás próféta könyve 14:9

Egy kedves barátom mesélt nekem gyerekkorából egy történetet. Falusi kissrác volt, mikor egyszer családjával Budapestre látogatott. Egy ismerőse vezette őket, és mutatta be a főváros nevezetességeit. A fiú ámulva haladt a még sosem látott hatalmas épületek között, és közben csak úgy itta az idegenvezető szavait. Mikor aztán a pesti oldal Duna partjára értek, éppen a Gellért heggyel átellenben, a bácsi a Szabadság szobor felé mutatva a következőket mondta a fiúnak:

– Figyelj csak, mert az egy különleges szobor. – Majd egy kis hatásszünetet tartva folytatta: - Ha ugyanis a szobor meghallja a déli harangszót, akkor meghajol.

Sok csodát látott már a fiú Pesten, de ez mindegyiket túlszárnyalta. „Ilyen is van?” – gondolta magában – „Fantasztikus hely ez a Budapest! Vajon hogyan működhet ez a hatalmas szerkezet?” És szinte már maga előtt látta az óriási fogaskerekeket, amelyek minden délben nagy nyikorgással elkezdenek forogni, és meghajlítják a szobrot.

Az idegenvezető – látva a fiú töprengését – újból elismételte a mondandóját:

– Figyelj fiam arra, amit mondok! Ha az a szobor meghallja a déli harangszót, meghajol.

A fiú még mindig a fogaskerekeket látta lelki szemei előtt, így észre sem vette, hogy szülei szája szélén halvány mosoly jelenik meg. A családi barát harmadszor is nekifutott:

– Ha a szobor meghallja a déli harangszót, de csak akkor, ha meghallja, akkor meghajol.

Majd néhány másodperc szünet után a fiú vállára tette a kezét:

– Hát meghallhatja a szobor a harangszót? Van füle a szobornak?

Ekkor esett le a fiúnak, hogy a pesti bácsi tréfát űzött vele. Hát persze, hogy nem hallja meg, hiszen a szobrok nem látnak, nem hallanak, és egyáltalán nem is éreznek.

– Tudod Tamás – mesélte nekem jó néhány évtizeddel később az időközben fölcseperedett, sőt megőszült hajú vidéki fiú –, ekkor értettem meg, hogy miért harcoltak az ószövetségi próféták a bálványimádás ellen. A bálványok nem látnak, és nem hallanak, így segíteni se tudnak azokon a híveken, akik oly vallási buzgalommal imádkoznak hozzájuk. Ellenben az egyetlen igaz Isten, aki teremtette az eget és a földet, egyedül az hallgatja meg a hozzá fordulókat, egyedül ő törődik velük.

Így volt ez Hóseás ideében, és így van ez ma is. Fordulj hát ma reggel is imában ahhoz az Istenhez, aki szeret, megért és meghallgat téged!