"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."

Galata 4,4-5

Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  (Prédikátor 3,1). Így vagyunk most a karácsonnyal is.

Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek. Így az ünnep második napján ideje van a lelki elcsendesedésnek is.

Pál apostol az idézett szövegben éppen az időről beszél, arról, aminek be kellett teljesednie, aminek valóra kellett válnia. Nézzük sorban, mik voltak ezek!

1. Isten fiának születése.

Próféták által előre megjövendölt eseményként kellett bekövetkeznie. Izráelben mindenki ismerte az erről szóló jövendöléseket, a papok még a pontos helyet is tudták, hisz útba igazították a keleti bölcseket is. Pogányok várták és látták megjelenni fényes csillagát, hogy követhessék azt a jászolig. A csodák igazolták, hogy Isten Fia vált emberré. Valaki, Aki által jobban megismerhetjük az Istent.

2. Egy ember születése.

Mégis egy valódi ember-gyermek született. Édesanyja nem mennyei angyal volt, nem is egy istennő, akihez imádkozni kell, sokkal inkább egy hitében hűséges izraelita leány, aki kész volt elfogadni az Úrtól rendelt feladatát. Gyermeke pedig igazi csecsemő és nem egy törékeny testbe zárt hatalmas Istenlélek.

Az emberré válás folyamata teljes volt. A hatalmas Teremtő, aki létezett már mindennek előtte, teljesen emberré vált, tudatlan, kiszolgáltatott csecsemővé, aki rá volt utalva szülei gondoskodására és az Atya Isten gondviselésére. Minden törvény, ami bennünket, embereket köt, őt is kötelezte.

3. A megváltás.

Mire Jézus megszületett, az emberek már rég szolgákká váltak. Legtöbben szolgáivá a bűnnek. Bár Isten fiainak teremttettünk az Ő képére és dicsőségére, mégis más utat választottunk, a lázadás, az engedetlenség útját. Az ember elveszett.

Ezt az elveszettség érzését éljük meg az Isten törvényével való minden szembesülésünkkel. Legbelül mind tudjuk, hogyan kellene élnünk, milyeneknek kellene lennünk és nagyon fáj, hogy nem azt tesszük, nem azok vagyunk.

Erkölcsünk, etikánk mélyen az isteni elvárás alatt van, ezért tagadjuk azt annyira; jelentjük ki érvénytelennek, betarthatatlannak. Közben a szeretetre hivatkozunk és arra, hogy bocsánat, csak emberek vagyunk. Jézus Krisztus életével bizonyította, hogy lehetséges! Emberként is engedelmeskedhetünk és válhatunk azzá, akinek Ő látni akar minket és ennek csak egy feltétele van, a megváltás. Isten fia megszületett tökéletes emberként, hogy meghaljon értünk és így végbe vigye a megváltásunkat. Megtörtént.

4. Mindannyian az Isten fiai lehessünk.

Végül mindannyian szolgákból szabadokká, béresekből újra fiakká lehetünk! Ez volt a cél, ez volt Isten célja mindig is. Ezért tett mindent, amit a Bibliában olvasunk.

Bár sokan félreértik Őt a mai napig, de Jézus születésével, életével megismertette velünk milyen is valójában a mi Istenünk, és  mi a szándéka velünk.