„De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.”
2 Thessalonika 3,3-5
Megtenni, amit Ő mond, mi késztetne erre? Általában az ember megpróbálja motiválni a másikat, hogy az a kedvére tegyen. De a motiváció leggyakrabban arra ösztönöz, amivel motiválnak minket. Ha a gyereknek csokit adunk, hogy tanulja a matekot, akkor a csokit fogja szeretni és nem a számokat. Ha az odafigyelés a jutalom, akkor a feltétel nélküli szeretet kerül háttérbe.
Természetes dolog, hogy vágyunk szeretteink, barátaink, embertársaink elismerésére, de ha ez csak akkor lesz a miénk, ha megdolgozunk érte, akkor mindig a teljesitmény lesz a lényeg. Ez pedig a cselekedeteinkre teszi a hangsúlyt és végül elhisszük, hogy megdolgozhatunk az üdvösségünkért. Még ennél is rosszabb, ha az engedelmesség versenyszellemből fakad.
Megmutatom, hogy én jobb vagyok, mint a másik. Legyőzni valakit a jóban nagy dicsőség lehet a világban, de Isten országának jutalma minden emberé és pontosan az a cél, hogy minél többen elfogadják.
A rivalizálás, a becsvágy, a hatlom utáni áhitozás mindig azok útjába gördit akadályt, akiket el szeretnénk érni az evangéliummal, a többi ember elé... Nem marad hát semmi más, csak az, amit Pál mond: „az Isten iránt való szeretet, és a Krisztus iránt való álhatatosság.”
Engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik; nem pedig a másik ember jellemében, irántunk való hozzáállásában és nem is a várható nyereségben.
Az engedelmességünk titka abban van, hogy megértettük-e Isten irántunk való nagy szeretetét.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE