Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.

(Példabeszédek könyve 13. fejezet 18. vers)

Erős kijelentés! A fiatalok pont ilyenek! Szülők, ti is pont így tapasztaltátok igaz? Kedves fiatal barátaim, szeretitek, ha megfeddenek? Hiába az egy jó tanács, amelyet megfogadva pozitív irányba változhatna az életed, nem szívesen teszi senki.

Én még nem vagyok apuka, de azért én is voltam gyerek, és nem szerettem a feddést. Amikor egy diákot beidéznek az igazgatói irodába, a legkevésbé sem azt várja, amikor majd otthon megkapja a szüleitől a magukét. Az igazgató csak hagyján, de a szülők a következő felvonás (jobb esetben), de nem az igazgató teszi elé az ételt, és mossa rá a ruhát, nem vele kell szembenézni a nap nagy részében.

Ebből az következik, hogy vannak szintek, akiktől hajlandóak vagyunk elfogadni a feddést. Vannak, akiktől jobban elviseljük, akiktől jobban esik, és vannak igen kellemetlen pillanatok. Persze ez egy szubjektív eszmefuttatás, mindenkinek megvan a maga története.

Önkritika: azt mondjuk, hogy fejlett kritikai érzékkel vagyunk megáldva. Nem is kell mondani, ezt látjuk a közösségekbe, ahová tartozunk. Éles kritikai látással rendelkező emberek vagyunk. Annyira éles, hogy mást szemüveg nélkül is kiválóan meg tudunk ítélni, de a magunk hibáit nagyítóval se találjuk. Úgy állunk az emberek felett, mint hiba nélkül való állampolgárok, akikről példát lehetne venni.

Pedig nem vagyunk tökéletesek, és nem szeretnék e közhely mögé felsorakozni én magam sem, inkább arra kérek mindenkit, hogy amikor tükörbe nézünk, lássuk meg mi az, amin ma változtatni szeretnénk! Ha este olvasod e kérést, most sem késő, még tehetsz jót valakivel. Ha reggel van, határozd el, hogy az egyik jellemhibádat kijavítod!

Nem látok a monitorok mögé, de ebben a világban élek és látok (még ha nem is tökéletesen) dolgokat! Gyakorolhatnánk például több türelmet.

Egy tökéletes lény van, és az pedig az Isten. A mai szakasz második részére szeretnénk hivatkozni (tisztelik azt, aki megfogadja a feddést), amikor azt írom: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5,48)